atombomba;

2018-08-05 10:30:00

Német tudósok – akikre a hosszú árnyék rávetül

Régóta foglalkoztatja a történészeket, politológusokat a kérdés: tudta-e Hitler, hogy az Egyesült Államok és Anglia atomfegyvert fejleszt ki, amit be is vethetnek? Németország miért nem próbálkozott meg ugyanezzel? Ez a kérdés izgatta már 1945-ben is a győztes hatalmak hírszerzőit és diplomatáit.

A szövetséges hatalmak előnyomulása után az angliai Cambridge-ben, egy farmházban helyezték el a megszállt területekről a német atomfizikusokat. A Farm Hallban hetente többször  kihallgatták őket, és minden egymás közötti beszélgetésüket lehallgatták. Abban bíztak, hogy így választ kapnak a kérdésekre, vagy legalább következtetni lehet valamire.

Az internáló tábor ügyeletes tisztje, augusztus 6-án ezt jegyezte föl, szolgálati naplójába: „Röviddel ezelőtt informáltam Hahn professzort a BBC-ben elhangzott bejelentésről. Ez a tudóst teljesen megrázta és azt mondta, érzi kutatói felelősségét, azért, hogy százezrek pusztulhatnak el. Bűnrészesnek tartja magát és már korábban, amikor megsejtette, hogy ilyesmire sor kerülhet, mérlegelte öngyilkosság elkövetését. Jelentős mennyiségű alkohol-stimuláns után, lementünk a közös helyiségbe, ahol az összegyűlt vendégek (ezt a terminológiát használták a szolgálati okmányokban a fogvatartottakra)- mint várható volt -hitetlenséggel fogadták a BBC-ben közölteket. Heisenberg professzor, akit a társaság doyejének tartottak, azt kérdezte, jól érti-e, hogy a hivatalos bejelentés nem tartalmazza az uránium szót. Megerősítették, hogy valóban nem szerepel ilyen utalás. Erre Heisenberg kijelentette: „Akkor ez mind nem lehet igaz. Valamiféle dilettáns vezethette meg őket, hogy húszezer tonna TNT-vel egyenértékű robbanás történt. Az azonban biztos, hogy ez nem működhet.” Weizsäcker professzor csatlakozott hozzá, mondván, nem tudja elhinni, hogy az egésznek bármi köze lehet az urániumhoz. Hahn professzor viszont hozzáfűzte, ha mégis igaz az, amiben a kommünikében áll, akkor nagyon jól teszik az amerikaiak, hogy bizonyos dolgokról hallgatnak.

A szkeptikus az álláspont csak 1-2 napig volt tartható, hiszen a nyugati sajtó napról napra kiegészítő információkat hozott nyilvánosságra. Így történt ez azon az estén is, amikor Weizsäcker és Heisenberg összekülönböztek. „Véleményem szerint ez továbbra is őrült történet”- mondta Weizsäcker. Mire Heisenberg: „Ezt nem lehet így kijelenteni. Mert ha minden így történt, akkor legalább ilyen jogosan az is kimondható, hogy ez volt a háború végéhez vezető legrövidebb út." Hahn vele értett egyet:. „Egyszer mérlegeltem, nem kellene-e minden urániumot az óceán legmélyére elsüllyeszteni, mert egy parányi eszközzel egész társadalmakat lehet a levegőbe repíteni.” 

Heisenberg fogalmazta meg a leghatározottabban, hogy az amerikaiak a csapatszellem kialakítóiként felismerték, egységes struktúrában kell az atomfegyvert létrehozni. Németország ennek másolására pénzügyileg sem volt képes és nem tudott volna hasonló létszámot produkálni - hangoztatta.  Az akkori adatok szerint a Manhattan-programban 150-180 ezren dolgozhattak, míg a német tudósok kis csoportja 9 kutató intézetben széttagolva tevékenykedett. Létszámuk mintegy ezred része volt az amerikaiakénak.  Weizsäcker erre azt állította, valójában az volt az igazi ok, hogy a fizikusok közül nem mindenki akarta megnyerni a háborút. Amire Hahn közbevetette: „Hát, nem hiszem, hogy Önnek igaza van, de örülök, hogy nem sikerült.” És hozzátette: hálás vagyok a sorsnak, hogy a bombát nem mi dobtuk le.

A foglyok lehallgatási anyaga több kötetet tett ki, évtizedekig szigorúan titkos maradt, de végül könnyebbé tette annak megválaszolását, miért nem voltak képesek a nácik atomfegyvert  kifejleszteni. A döntésért a tudósok közül elsősorban Heisenberg volt felelős, ő tájékoztatta az állami vezetést arról, hogy a Hitler által megadott, mintegy 2 év alatt nem tudják a fegyvert létrehozni. A történészek egy része megjegyzi, hogy Heisienberg jelentős kockázatot vállalt, amikor több időt kért, mint amennyi a fegyver előállításához valóban szükséges lett volna. A kutatók nagyobb része 1942 után már arra a következtetésre jutott, hogy az ország és ők személy szerint is jobban járnak, ha csak energetikai célokra alkalmazzák megszerzett nukleáris ismereteket. A beszélgetések azt is igazolták, hogy az amerikai Manhattan-tervről semmit sem tudott a katonai hírszerzés és a Schellenberg vezette Gestapo kémszolgálat.

A német tudósok tíz hónapig voltak angol-amerikai fogságban, utána hazatérhettek. Rájuk vetült ugyan a bomba hosszú árnyéka, ám valamennyien szabadon maradtak, közülük senkit  sem állítottak bíróság elé. Hahn visszatérése után állhatatosan sürgette a nukleáris fegyverek betiltását. Heisenberg többször is elmondta, hogy hatalomra kerülésük után a nácik „fehér zsidóként” zaklatták, mivel egyetértett Einsteinnel. Ezt a kampányt Himmler állította le, ezután lett a katonai atomprogram irányítója.