A túlélés viharában

A hétvégén véget ért Ördögkatlanról sok mindent magunkkal vihetünk, kedvenc helyszínek hangulatát, dallamokat, színházi produkciók katarzisát és amit biztosan nem felejtünk, Törőcsik Mari hangját, a Sztalker Csoport első előadásából.

A K2 Színház rendszeres fellépője az Ördögkatlan Fesztiválnak. Az elmúlt években végigjárták a résztvevő falvakat és minden helyszínre adaptáltak egy előadást a falubeliek történeteit felhasználva, tavaly egy napra időzítve, egy maraton keretében elő is adták valamennyit. A művek pedig megjelentek egy összegyűjtött drámakötetben A nagyharsányi menyasszony címmel.

Idén visszatértek Nagyharsányba és egy Petőfi utcai ház udvarában készítették el a szokásosan Benkó Bence és Fábián Péter által rendezett Baranyai Gyöngyösbokréta című előadásukat. Nagyon sokan kuporogtunk a padon, a többség összehúzódva törökülésben pléden, füvön, a szerencsésebbek padon ülve és voltak, akik állva a napon követték a produkciót. A történet a két háború közé, a harmincas, negyvenes évekbe kalauzolt el minket. A falu színjátszói egy március 15-i megemlékezésre készülnek, csakhogy bekavarnak a magánéleti szálak. Egy család zavarosa vegyül a történelem kuszaságával. Erős, de még nem teljesen kidolgozott karakterek és egy szerelemi háromszög kerül a fókuszba, mindez a K2-nél megszokott humorral, maró iróniával, de úgy hogy nincs jó és rossz. Esendő emberek vannak, akik próbálják túlélni a történelem útvesztőit, Ennyiből mindenképp áthallásos is kissé. A K2 ősztől a MU Színházban játssza a Baranyai gyöngyösbokrétát.

Szintén új produkció és egy új formáció, a Sztalker Csoport debütálása a William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregényéből született előadás a Nagyharsányi Szoborparkban. Az Ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett és Vecsei H. Miklós dramaturgi munkájával létrejött előadás szövege töredékes, mint maga az alapmű. Az 1930-ban megjelent kisregényben fiatal férfitestvérek veszítik el az édesanyjukat. A szoborpark alkalmi színpadán egy félig kész ház, csak a váza áll, az is befejezetlen. Az előadás kap egy bevezetőt, Bérczes László, az Ördögkatlan Fesztivál megálmodójának az alakja jelenik meg Szabó Sebestyén László szédületes elővezetésében. A megjelenítés egyszerre paródia és valami több: egy markáns színház a színházban effekt, amely arra is jó, hogy a saját helyét betájolja a Nemzeti Színház, az Örkény, a Víg és máshonnan összeállt fiatalok új közössége. Nagyon jók a zenék, és a néptánc és a modern tánc elemeit egymás után felvonultató koreográfia. Ez a két hatásos eszköz dominálja az előadást és persze a színészi játék energiája. Ezek a fiatalok még nagyon akarnak valamit. Játszani akarnak, mégpedig együtt. És ebből az energiából a közönség segítségével végül fel is épül a ház. Hiába a gyász, hiába a halál. Túl kell élni, akárcsak a K2-nél.

És, aki inspirálta a fiatalokat: Törőcsik Mari. Ő adja a hangját az Anyának. A haldokló Anyának. Törőcsik mindig is szeretett fiatalokkal dolgozni, tavaly a kórházban Bérczes László segítségével mondta fel a kisregény különböző mondatait. Tette ezt, a maga vállalt természetes törékenységével, és alázatával, az előadás felejthetetlen, megrendítő pillatatait okozva. Törőcsik mondja az előadásban: „Emlékszem, fiatalkoromban azt hittem, hogy a halál testi valóság, most már tudom, hogy csak az elme játéka – csupán a gyászolók elméjében játszódik. (…) Azért élünk, hogy hozzá készüljünk. Felkészüljünk. Milyen érdekes, hogy kettő ember kell egy új élethez, de ahhoz, hogy elmenjen, már csak egy. Így lesz vége a világnak is.”

Aztán Törőcsik Mari hangján Pilinszky Apokrifjéből is kapunk egy töredéket. A fiatalok mozgatják a báb Törőcsiket, alázattal, figyelemmel, átlényegüléssel. Azt hiszem talán ezek a pillanatok jelentik az Ördögkatlan esszenciáját. Valami, ami összetartozik, összeér…