Alighanem korai bejelentést tett Novák Katalin családügyi államtitkár, amikor arról beszélt: már jövőre lehetőségük lenne a kisgyermeket nevelőknek „kismama szövetkezeteken” keresztül munkát vállalni. Lapunk érdeklődésére legalábbis se az Emberi Erőforrások Minisztériuma, se a Pénzügyminisztérium nem tudott az elképzelést illetően részletekkel szolgálni. Novák Katalin még Tusnádfürdőn jelentette be: a nyugdíjas- és a diákszövetkezetek mintájára alakulhatnak meg 2019-től a „kismama-szövetkezetek”, ezzel segítenék a kismamák visszalépését a munka világába. A kismama szó ugyan várandós nőt jelent, az államtitkár azonban miden bizonnyal nem őket szeretné ismét a munkaerőpiacon látni, hanem a kisgyermeket nevelőket, pláne, hogy azt is megjegyezte: akár férfiak is beléphetnek majd ezekbe a szövetkezetekbe, hogy azokon keresztül heti 1-1 napra vagy akár többször fél napra munkát vállaljanak. Azt is közölte: a szövetkezetek létrehozásához szükséges adó- és egyéb jogszabályokat akár már ősszel megalkothatja a parlament.
Nyilvánvaló, hogy az egyre fokozódó munkaerőhiány idején a kormány a nyugdíjasokhoz hasonlóan egyre inkább a nőkre is úgy tekint, mint lehetséges munkaerőpiaci utánpótlásra. Joggal, hiszen Magyarországon a nők foglalkoztatási rátája évek óta az EU-átlagot meghaladó mértékben, csaknem 13 százalékkal marad el a férfiakétól, és ezen a munkaerőhiány erősödése sem változtatott: a legfrissebb KSH adatok szerint jelenleg a 15–64 éves férfiak 76, a nők 62,5 százaléka dolgozik. Ebben jelentős mértékben szerepet játszik a gyermekvállalás: minél több gyermeke van egy nőnek, annál nehezebb a munkaerőpiaci visszatérés. A 25-49 éves korosztályban például a gyermektelen nők több, mint 87 százaléka dolgozik, 1 vagy 2 gyermeknél már 73 százalékra csökken arányuk, a 3 vagy több gyermeket nevelő nőknek pedig kevesebb, mint a fele dolgozik. A gyermek 2 éves kora alatt mindössze a nők 15 százaléka vállal munkát.
Hogy ezen a helyzeten hogyan változtathatnának a „kismama-szövetkezetek”, arról szerettünk volna a szaktárcáktól többet is megtudni: például azt, hogy pontosan kik és milyen feltételekkel lehetnek majd a szövetkezetek tagjai, illetve, hogy milyen kedvezményeket kaphatnak az így munkát vállalók. Az humántárca azzal hárította el érdeklődésünket, hogy csak ősszel tudnak majd részletekkel szolgálni, a Pénzügyminisztérium pedig egyáltalán nem válaszolt kérdéseinkre.
Így arra sem kaptunk választ: sikeresnek ítélik-e a nyugdíjas szövetkezetek működését, és emiatt gondolják-e úgy, hogy a kisgyermekesek számára is hasonló lehetőséget kell biztosítani? Pedig ennek megválaszolásához nem kell őszig várni: a korábban csak a nyugdíjas szövetkezetek tagjai számára elérhető adókedvezmények összes nyugdíjas munkavállalóra történő kiterjesztésével a kormány lényegében maga ismerte el, hogy Kósa Lajos ötlete megbukott, a nyugdíjas szövetkezetek a munkaerőhiányra - ebben formában - nem kínálnak megoldást.
A szövetkezetek létrehozása körül kezdetektől bábáskodó Kósa Lajos ugyan nem sokkal az adókedvezmény kiterjesztésének bejelentése után külön sajtótájékoztatón igyekezett magyarázni a tavaly nyár óta megalakult mintegy 140 nyugdíjas szövetkezet létjogosultságát. „A szövetkezetek fő ereje a rugalmasság, ez a forma ugyanis lehetővé teszi, hogy ha a szövetkezeti tag éppen nem tud, vagy nem akar bemenni dolgozni, mást küldjön maga helyett” - érvelt. A tájékoztatón azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugdíjasok nem tolongtak a szövetkezeti munkavállalásért. Az időközben az Országos Szövetkezeti Tanács elnökévé avanzsáló fideszes politikus egy éve még több százezer, szövetkezeteken keresztül dolgozó nyugdíjast vizionált, ehhez képest csupán 30 ezer tagot sikerült verbuválni, de közülük csupán 7 ezren vállaltak valamilyen munkát is. Összehasonlításul: Magyarországon jelenleg mintegy 2,7 millió öregségi nyugdíjas él. Miután pedig a 2019-es adócsomag értelmében a nyugdíjaskorú munkavállalóknak a továbbiakban nem kell lemondaniuk a nyugdíjukról, bérükből pedig csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják majd (kivéve, ha közalkalmazottak: ők nem kaptak kedvezményt), és mindehhez nem kell belépniük a nyugdíjas szövetkezetekbe, nyilvánvalóan még kevesebb értelme lesz a szövetkezeti munkavállalásnak.
Kérdés: a kormány ugyanezt szándékozik-e eljátszani a kisgyerekesekkel is. Nem világos esetükben sem, miért van szükség a kedvezmények igénybevételéhez egy köztes szervezet beiktatására, miért nem lehet közvetlenül a kisgyerekeseket vagy az őket alkalmazó munkaadókat támogatni? Persze mondhatná erre a kormány, hogy ilyen támogatás már létezik. A munkahelyvédelmi akció részeként ugyanis a gyes-ről, gyed-ről visszatérő munkavállalók után két évig nem kell megfizetni – legfeljebb 100 ezer forintig - a 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót (szocho), a harmadik évben is csak 9,5 százalékot kell fizetni, a három vagy többgyermekesek után pedig 5 évig is igénybe vehető a kedvezmény. Hogy ez a program azonban mennyire nem működik, azt mutatja, hogy tavaly ilyenkor 33 ezer kisgyermekes szülő után vették igénybe a cégek a szocho kedvezményt, több mint 60 ezer kisgyermekes munkavállalót viszont úgy alkalmaztak, hogy bár járt volna, mégsem érvényesítették utánuk az adókedvezményt. Mivel nem túl életszerű, hogy bármelyik cég szándékosan veszni hagyna évi több százezer forintot, valószínű, hogy nem is tudnak erről a lehetőségről. Ebből pedig az is következik, hogy a kisgyermekes munkavállalókat alkalmazó cégek többsége nem a kedvezmények miatt foglalkoztatja őket.
Az apák segíthetnék leginkább a nők munkáját
Kisgyermek mellett is végezhető, rugalmas, akár csupán heti néhány órás munkavállalást tesz lehetővé a „kismama-szövetkezet” – legalábbis főként ezzel érvel Novák Katalin a kisgyerekes nők szövetkezetbe tömörítése mellett. A nők részmunkaidős foglalkoztatásának bővítését számos szakértő is forszírozza, azt az „előnyt” felhozva mellette, hogy a nők úgy könnyebben tudják ellátni családi teendőiket.
Az atipikus foglalkoztatási formákat illetően a magyar munkaerőpiac valóban gyerekcipőben jár: részmunkaidőben például a 15-64 éves foglalkoztatottak mindössze 4,3 százaléka dolgozik. Az arány ráadásul egyre csökken, hiszen 2012-ben még csaknem 7 százalékos volt az arány. A részmunkaidős munkavállalók többsége nő: a férfi munkavállalók 2,7, a női dolgozók 6,3 százaléka dolgozik 4 vagy 6 órában. Mindeközben az EU-ban minden harmadik foglalkoztatott részmunkaidőben dolgozó nő. A hazai részmunkaidős lehetőségeken tehát még valóban volna mit bővíteni.
A részmunkaidő kiterjesztése melletti érvekből ugyanakkor rendre kimarad, hogy az tovább mélyítené a gazdasági szakadékot a nők és a férfiak között. A részmunkaidőért ugyanis kevesebb fizetés jár, így a nyugdíj is kevesebb, a háztartásban és a gyermekek körül végzett munkát viszont nem fizeti meg senki. Pedig a bérkülönbségek már most is jelentősek: a teljes munkaidőben foglalkoztatott magyar nők bruttó átlagkeresete 15 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, holott a női munkavállalók körében magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya.
A Világgazdasági Fórum 2016-os béregyenlőséget vizsgáló rangsorában Magyarország 144 ország közül a 130. helyen áll. A jelentés szerint a nők helyzetén leginkább a férfiak nagyobb otthoni szerepvállalása változtathatna. Így látja az Európai Bizottság is, amely különös figyelmet szentel a kérdésnek, hiszen a probléma az egész Európai Unióra jellemző, és számítások szerint a nemek közti foglalkoztatási különbségekből adódó gazdasági veszteség évente 370 milliárd eurót tesz ki uniós szinten. Az Eurostat adatai szerint ugyanabban a munkakörben, ugyanazon végzettséggel rendelkező nők 16,3 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak – egyes tagállamokban a bérkülönbség eléri a 28 százalékot is. Ezek következményeként a nők nyugdíja is kevesebb: az EU-ban átlagosan 40 százalékkal.
A bizottság úgy látja: uniós fellépés hiányában nem várható lényeges változás, és a nemek közti foglalkoztatási különbség 2055-ben várhatóan még mindig 9 százalékos lesz. Jelenleg az EU-ban átlagosan 12 százalékkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi: míg a 20-64 éves korú férfiak foglalkoztatottsági rátája 76 százalék, addig a nőké csupán 64 százalék. Ebben az egész unióban nagy szerepet játszik a gyermeknevelés: a 6 éves kor alatti gyermekeket nevelő nők foglalkoztatottsági rátája uniós szinten átlagosan 9 százalékkal marad el a gyermektelen nőkétől - sőt, egyes országokban a különbség meghaladja a 30 százalékot is.
Európai Bizottság a megoldást a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében látja, amely akkor érhető el, ha a férfiak is jobban kiveszik a részüket a családi feladatokból. Éppen ezért a bizottság a férfiak nagyobb otthoni szerepvállalására helyezné a hangsúlyt, és minden uniós tagállamra nézve előírna bizonyos ösztönzőket. Például apai szabadságot, nem átruházható szülői szabadságot biztosítana, aminek a célja az volna, hogy az apák a kezdetektől vegyenek részt aktívabban gyermekük gondozásában, hogy a nők nagyobb eséllyel térhessenek vissza a munkaerőpiacra.
