Kísérleti adatközpontot süllyesztettek a tengerbe, és mi kamerán nézhetjük körülötte a halakat

Publikálás dátuma
2018.08.09 17:52

Fotó: natick.research.microsoft.com/
A 27,6 petabyte-os központjának 864 vízalatti szerveréről élő képet tett közzé a Microsoft.
Júniusban jelentette be a Microsoft, hogy egy kísérleti adatközpontot helyezett üzembe a víz alatt, Skócia partjainál - írja a Vice. A Natick nevű központ 864 szerverből áll, amik összesen 27,6 petabyte (azaz nagyjából 28 millió gigabyte) adat tárolására alkalmasak. Az óriási adatmennyiséget kezelő rendszer elsüllyesztésével a Microsoft az adatközpontok legdrágább részének, a hűtés költségeinek lefaragására tesz kísérletet.
Hogy lássák, a kísérlet valóban a tervek szerint megy-e, a vállalat úgy döntött, két kamerával fogja megfigyelés alatt tartani a Natick közvetlen környezetét. A kamerák képe pedig a projekt honlapján nyilvánosan elérhető: ide kattintva bárki elnézegetheti a vízalatti berendezés körül nyüzsgő rengeteg halat.
2018.08.09 17:52

Meg leszünk mentve? - Az MTA már dolgozik a poloskatémán

Publikálás dátuma
2018.10.16 09:50
Márványospoloska a szőlőn
Fotó: MTA AK Növényvédelmi Növényvédelmi Intézet/
Ellepnek a poloskák. A szakértők szerint a lakásba jutó büdösbogarakat érdemes megölni, mert ha át tudnak telelni, szaporodnak is. Rossz hír, hogy természetes ellenségükről egyelőre nem tudni, de jó is van: az MTA kutatói már dolgoznak a poloskacsapda kifejlesztésén.
A poloskaproblémát, amelyről itt és itt írtunk, az okozza, hogy az éjszakák hűvösödésével két, nem őshonos poloskafaj meleg, áttelelésre alkalmas helyet keresve a lakásokba költözik. A két, tömegével megjelenő faj, a zöldes színezetű vándorpoloska (Nezara viridula) és a barnás mintázatú márványospoloska (Halyomorpha halys) csupán néhány éve jelent meg az országban, és egyedeik roppant mértékben elszaporodtak.

Legalább nem csíp

A vándorpoloska trópusi eredetű, a kutatás feltételezi, hogy Etiópia környékéről, míg a márványospoloska Kelet-Ázsiából származik. Növényevő fajok, így emberre nem jelentenek veszélyt. Azonban, ahogy a szintén idegenhonos, inváziós faj, a nyugati levéllábú poloska (Leptoglussus occidentalis), ami észak-amerikai eredetű és a fenyőféléket károsítja, táplálékkeresés közben előfordulhat, hogy véletlenszerűen megszúrja az embert. A vizsgálatok szerint ez csak kis, helyi gyulladást okoz, azonban nem lehet kizárni, hogy kórokozót juttat a szervezetbe, ám erre nagyon kicsi az esély – mondta Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója.
A két poloskafaj rengeteg kárt okoz: valósággal ellepik a mezőgazdasági területeket, a házak körüli kiskerteket, de még a balkonon tartott növényeket is. Poloskajárás után fogyaszthatatlanná válnak a zöldségek, gyümölcsök, de a szakember szerint egyáltalán nem lebecsülendő a közvetett kár sem, hiszen a nagy egyedszámban megjelenő rovarok mindenkit zavarnak, aki csak találkozik velük.

Van megoldás?

A szakember tájékoztatása szerint jelenleg csak kémiai eszközöket, vagyis rovarirtószereket tudunk alkalmazni. 
„Mindenképp fontos mielőbb elpusztítani a lakásba bejutó poloskákat, mert a védett helyeken áttelelő egyedek lesznek az alapítói a következő évi populációknak. Előszeretettel húzódnak fáskamrákba, sufnikba, pincékbe, ahol a nagyjából 1 centiméteres résekben, repedésekben sokszor több tucat egyed is elrejtőzhet”
– mondta Kontschán Jenő.
Rossz hír, hogy a két poloskafajnak Magyarországon természetes ellenségei jelenleg még nem ismertek. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének kutatói a vándorpoloska és a márványospoloska külső és belső parazitáit próbálják feltárni, azzal a hipotézissel dolgozva, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében. A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskaegyedek túlélési lehetőségeit, vagyis a poloska élősködője szabályozni tudja a kártevő populáció méretét, ugyanúgy, mintha lenne természetes ragadozója.
„Az MTA ATK Növényvédelmi Intézet kutatói intenzíven vizsgálják ezt a két fajt. Próbáljuk kideríteni, hogy milyen növényeket preferálnak. Ez azért lényeges, mert van esély arra, hogy az értékesebb növényeink közé olyan, számunkra kevésbé fontos növényeket ültessünk, amelyekre inkább át tudjuk csábítani a poloskákat”
– magyarázza a szakember.
 A kutatók egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessenek ki.  
„A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd”
– tette hozzá az MTA ATK Növényvédelmi Intézet igazgatója.

Mikor?

Kontschán Jenő szerint mivel a modelleket, majd a csapda prototípusait a természetben kell tesztelni, a kutatás erősen ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz, vagy enyhe lesz a tél, az megbolygathatja az invazív poloskák telelését, és nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020 végén véget ér a kutatást finanszírozó GINOP-pályázat, akkor már egy prototípust le fognak tudni tenni az asztalra.
A 2018-as poloskainvázió után azonban újabbra kell készülnünk, mert az elmúlt évek megfigyelései alapján ugyanis hasonlóan nagy poloskaegyedszámokra kell számítanunk, mert a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő egyedek számát.

Területhódítás

Az idegenhonos fajok terjedése folyamatos, évente újabb és újabb fajok jelennek meg Magyarországon is. A klímaváltozás, a nyitott határok, az Európa-szerte és globálisan is egyre gördülékenyebb közlekedés kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy egyes, jól és gyorsan alkalmazkodó fajok könnyen új élőhelyeket hódítsanak meg. Ez, az inváziós területhódítás nem ismeretlen a biológiában. Az utóbbi 100–150 évben végbement folyamatok viszont kimondottan az ember hatásának köszönhetők. Ilyen például a burgonyabogár története, amely Észak-Amerikában viszonylag szűk területen, a burgonya rokonnövényein élt. Akkortól kezdett világszerte elterjedt kártevővé válni, amikor kapcsolatba került a termesztett burgonyával, majd az 1850-1860-as években az ember által behurcolva Európát is meghódította.
„Most váltak olyanokká a környezeti feltételek, hogy – emberi segítséggel vagy anélkül – a poloskák új élőhelyeket tudnak meghódítani, és ott természetes ellenségeik hiányában nagyon el tudnak szaporodni”
– mondta Kontschán Jenő.
Témák
poloskaMTA
2018.10.16 09:50

Decemberben indul újabb csapat az űrállomásra

Publikálás dátuma
2018.10.15 14:03

Fotó: AFP/Science Photo Library/
A felbocsátás pontos időpontját egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
Legközelebb decemberben indulnak űrhajósok a Nemzetközi Űrállomásra, a csapat eredetileg tervezett összeállítása nem változott – közölte az MTI összefoglalója szerint a TASZSZ hírügynökséggel az orosz Űrhajós-felkészítő Központ. Az űrhajóscsapatot az orosz Oleg Kononyenko, az amerikai Anne McClain és a kanadai David Saint-Jacques alkotja majd. A felbocsátás pontos időpontját egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Ők hárman alkották a tartalékot a Nemzetközi Űrállomásra feljuttatott, és most is ott tartózkodó, az orosz Szergej Prokopjevből, az amerikai Serena Aunón-Chancellorból és a német Alexander Gerstből álló csoporthoz. Kononyenko és Saint-Jacques egyébként tartalék volt a múlt csütörtöki baleset idején is, amikor nem sokkal a felbocsátása után kényszerleszállást hajtott végre az űrállomásra elindított Szojuz MSZ-10 orosz űrhajó, a fedélzetén Alekszej Ovcsinyin orosz és Nick Hague amerikai űrhajóssal. A Szojuz űrhajók az egyetlen utánpótlási eszközt jelentik a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásnak, amióta a NASA amerikai űrügynökség 2011-ben befejezte űrsiklóprogramját, de orosz közlés szerint az űrállomás jelenlegi személyzete jövő nyárig elegendő tartalékokkal rendelkezik. A mostanit megelőzően legutóbb 1983. szeptember 23-án volt hasonló baleset Szojuz típusú űrhajóval. Az Űrhajós-felkészítő Központ hétfőn azt is közölte, hogy Ovcsinyin és Hague újabb repülés előtti felkészítése akkor kezdődik majd meg, amikor kiderül a startolásuk időpontja. Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz vezérigazgatója korábban azt közölte, hogy a szerencsétlenül járt Szojuz MSZ-10 legénysége jövő tavasszal indulhat el ismét az űrállomásra.

Kényszerleszállást hajtottak végre

A Szojuz MSZ-10 űrhajó hajtóművével csütörtökön, a felbocsátást követően történt baleset. Az űrhajósok kényszerleszállást hajtottak végre, és épségben földet értek az ejtőernyővel fékezett visszatérőkabinban. Az űrhajó a kazahsztáni Bajkonurból indult helyi idő szerint hajnali 4 óra 40 perckor.       A Szojuz MSZ-10 balesetének okait még vizsgálják. Szergej Krikaljov, a Roszkoszmosz orosz állami űrvállalat „emberes” űrrepülési programjaiért felelős ügyvezető igazgatója pénteken azt mondta: a vizsgálat nem végleges verziója szerint a Szojuz-FG hordozórakéta első fokozata egyik oldalelemének ütközése okozta az incidenst fellövéskor. Krikaljov elmondta, hogy a Szojuz MSZ-10 űrhajó balesete a hordozóeszköz első és második fokozatának összeütközésekor történt: emiatt a rakéta eltért a rendes röppályájától, és feltehetően megsemmisült a második fokozat alsó része. Az Interfax hírügynökségnek egy névtelenül nyilatkozó illetékes azt állította, minden amiatt történt, hogy nem lépett működésbe egy robbanópatron, és így az első fokozat oldalblokkjának felső részén nem nyílt ki egy biztonsági elvezető szelep. Emiatt a nagynyomású hajtógázok nem távozhattak a blokkból, és nem távolították azt el a rakéta második fokozatától.
2018.10.15 14:03
Frissítve: 2018.10.15 14:03