A japánok megértőek az országban élő észak-koreaiakkal, akik minden további nélkül nevezhetik saját igazi vezetőjüknek Kim Dzsong Unt, az ország diktátorát. Bár remekül beszélnek japánul, valójában nem ahhoz az országhoz lojálisak, ahol élnek, hanem Észak-Koreához. Előfordul, hogy Phenjant dicsőítő prospektusokat terjesztenek, ami nem feltétlenül népszerű a japánok körében. Az egyetem egyik diákja, Cso Rjang a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak elmondta, előfordult már, hogy valaki azt mondta neki, bölcsebben tenné, ha visszamenne Észak-Koreába. Való igaz, sajátságos, hogy egy demokráciában népszerűsítenek egy közismerten diktatórikus, sztálinista országot.
A Tokió nyugati részén található Korea Egyetemen mintegy hatszáz diák tanul. Mindannyian olyan felmenőktől származnak, akiket kényszermunkásként vittek az országba, amikor a japánok megszállták a Koreai-félszigetet, vagy önként mentek oda. A legtöbben ugyan a mai Dél-Korea területéről érkeztek, ám az egyetemen az oktatás egyértelműen Észak-Koreát idézi. Olyannyira, hogy a tantermekben Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il, a mai „uralkodó” nagyapja és apja képei díszelegnek. A főépületen pedig ez a felirat olvasható: „Éljen sokáig népünk nagy vezetője, Kim Ir Szen”. Az országalapítónak is nevezett politikus nem tudta teljesíteni a kérést: 1994-ben meghalt.
Nem ez az egyedüli oktatási intézmény, ahol a phenjani rezsimet éltetik, Japánban tucatnyi akad belőlük. A csongrion nevű, egykor Phenjan által finanszírozott közösség áll mögöttük. Korábban pénzügyi szempontból sem volt jelentéktelen csoport, legalábbis, amíg Észak-Korea még rendelkezett kellő anyagi forrásokkal. Az észak-koreaiak ma is működtetnek szerencsejáték-termeket, a phenjani rezsim ezeket korábban egyfajta pénzmosóként használta: az itt bezsebelt pénzösszeg egy jelentős részét juttatták Észak-Koreába. Ez ma már szinte lehetetlen az állammal szembeni szigorú nemzetközi büntetőintézkedések miatt. A csongrion jelentősége sem a régi, taglétszáma folyamatosan csökken. Jelenleg mintegy 200 ezer tagja lehet, más források azonban úgy vélik, ez nagyon túlzott becslés. A közösség egyfajta konzulátus szerepét is ellátja, évente mintegy ezer vízumot állítanak ki olyan japán állampolgároknak, akik el akarnak látogatni a sztálinista országba.
A Korea Egyetemen tanuló diákok számára a harmadik évben kötelező ellátogatni Észak-Koreába. Ekkor mintegy másfél hónapot töltenek ott. A viszonylag hosszú idő ellenére aligha van módjuk feltérképezni az országot. Az ország történetének jelentősebb helyeit kereshetik fel. Egy diák, Pak Szong a FAZ-nak elmondta, egy olasz étteremben evett pizzát, ami legalább olyan jó volt, mint amit Japánban szolgáltak fel. Cso Rjang viszont arra emlékezett vissza szívesen, amikor kutyát szolgáltak fel neki, mert nagyon jól ízesítették. Angolul is tanultak Észak-Koreában és politikai előadásokat hallgattak. Akadt olyan diák is, aki már negyedszer vizitált Észak-Koreában. A diákok tudása azért korlátozott eleik hazájáról. Arról például még sosem hallottak, hogy az észak-koreaiak csak külön engedéllyel költözhetnek Phenjanba. Ugyanakkor a diákok szerint semmi kivetnivaló sincs abban, hogy Kim Dzsong Un saját rokonait is kivégeztette, hiszen „árulást követtek el”.
Azért a lojalitásnak is vannak határai. Észak-Koreába költözni nem akarnak, és többük szüleinek dél-koreai útlevele van. Azzal ugyanis még utazni is lehet a világban…
