Ausztriában csak négy napig dolgoznak a postások

Publikálás dátuma
2018.08.10 09:30

A szakszervezetek támogatják a rugalmas munkaidő bevezetését, mert az nem csupán több, hanem adott esetben kevesebb elfoglaltságot jelent. Bár a fizetés nem csökken, túlórapénz csak a 10. óra után jár.
„A postások szeretnének hetente négy napot, naponta 10 órát dolgozni” – fogalmazta meg a dolgozók igényét az osztrák postás szakszervezet vezetője, Helmut Köstinger. Követelése nyitott fülekre talált az 52,9 százalékban állami tulajdonban lévő cég (a tulajdon többi részét osztrák és nemzetközi befektetők tartják a kezükben részvény formájában) vezetőinél, akik úgy gondolják, hogy a rugalmas munkaidőből a posta is profitál: a vállalat vezetése ügyesebben tudja a munkavállalókat a csúcsidőkre bevetni, s a cég autóparkját is hatékonyabban tudja felhasználni. A tárgyalások még folynak, de ahogy a cég vezérigazgatója hangsúlyozta, a megegyezésnek nem lesz akadálya, hiszen mindkét fél akarja a változást. A megállapodáshoz pedig már nincs szükség az Ausztriában minden 5 fősnél nagyobb vállalkozásnál kötelező üzemi tanácsok beleegyezésére. Erről a parlamentben július elején elfogadott, szeptemberben hatályba lépő új munkaidő törvény gondoskodik, amelyet a két kormánypárt, a kereszténydemokraták és a szélsőjobboldali szabadságpártiak valamint az ellenzéki Neos liberális párt támogatásával fogadtak el. A vállalkozások foglalkoztatási mozgásszabadságának növelésére született törvény szerint napi 12 órás, heti 60 órás munkát is követelhetnek a munkaadók a munkavállalóktól. De nem korlátlanul, évente legfeljebb 24 héten át. Az is előírás, hogy 8 hét után a munkáltató 14 napig nem követelhet túlórát munkásaitól. A túlóra megfizetési rendje változatlan, 50 százalékos felár jár érte. Éves szinten pedig tartani kell az Európai Unió által „kőbe vésett” heti 48 órás foglalkoztatást. A szakszervezetek, az ellenzéki pártok mérhetetlenül felháborodtak a munkásnyúzó intézkedéseken, 80-150 ezres részvételű tüntetést is szerveztek ellene egy szabad szombaton. A demonstráció ereje láttán a kormány némileg meghátrált, s a heti 50 óra felett önkéntesnek minősítette a részvételt a kiterjesztett munkaidőben. A munkavállalói oldalt ez azonban nem csitította le, hiszen életszerűtlen feltételezni, hogy a dolgozó korlátlan alkalommal „beinthet” főnökének, ha nincs kedve hosszan dolgozni. Nem is szólva a kollégákról, akikre a megtagadók miatt több munka hárul. Az országos felhördülés alapján igazán meglepő az osztrák szakszervezetek pálfordulása. Igazából az történt, hogy rájöttek, a rugalmas munkaidő nem csupán több, hanem adott esetben kevesebb elfoglaltságot tesz lehetővé. Ezért álltak azonnal az osztrák posta négy napos, napi 10 órás munkaidő kezdeményezése mellé. Ami természetesen azt jelenti, hogy a fizetés nem csökken, de azt is, hogy túlóra csak a 10. óra után jár. A készülő változások kapcsán országos felmérés is készült, ebből kiderül, hogy a 18-65 év közötti osztrák munkavállalók többsége a négy órás munkaidő híve. Az osztrák szakszervezeti szövetség vezetője jelezte, hogy akár az Ausztriában érvényes mind a 450 kollektív szerződést átírnák négynaposra. Nem kerülhetnek a négy naposok közé az osztrák postabusz dolgozói (a busztársaság, neve ellenére, már nem a posta, hanem az osztrák államvasutak tulajdona), akiknek heti munkaidejét 40 óráról 50-re emelték októbertől érvényes kollektív szerződésükben. A szakszervezeti szövetség árulást emleget, az érintett közlekedési szakszervezet illetékese viszont azt hangoztatja, hogy mindenféle csűréssel sikerült évi 11 százalékos béremelést kiharcolni.  

,,Home office"

Nagyon sok bírálat éri a közvélemény részéről Juliane Bogner-Strauss nőügyi minisztert, aki Grazból jár be bécsi munkahelyére (sofőr vezeti állami autóját), s arra hivatkozva, hogy három kiskorú gyermeke van, heti három napot tartózkodik Bécsben, attól kezdve a ,,home office”-ból irányítja a munkát. A rugalmas munkaidő királynőjévé kikiáltott minisztert az év első felében összesen hatszor látták csütörtökön a minisztériumban, a péntekekről pedig nem készült statisztika.  

Lenne igény a rugalmas munkaidőre

Csak idő kérdése, hogy osztrák mintára Magyarországon is a munkavállalói csoportok javasolják majd a munkáltatónak a munkaidő beosztás megváltoztatását. Addig is a Munka törvénykönyvéből levezetve munkahelyenként igyekeznek a számukra kedvező munkarend kialakítására. A rugalmas munkaidőszervezés régről ismert fogalom, és számos munkahely alkalmazza sikerrel. A hazai gyakorlat szerint a dolgozó napi munkaideje egy részében – jellemzően 10 és 15 óra között – a munkahelyén tartózkodik, a nyolc órából hiányzó délelőtti és délutáni résszel szabadon, illetve a közvetlen munkatársakkal egyeztetve gazdálkodik. A munkaidő-nyilvántartást ugyanúgy vezetni kell ezeken a munkahelyeken is, mintha kötött munkarendben dolgoznának, és heti-havi összesítésben le kell dolgozni a törvényes munkaidőt. A Randstad Workmonitor első negyedéves felmérése szerint míg nemzetközi szinten már tízből négy munkavállaló dolgozik rugalmas munkarendben, Magyarországon mindössze tízből három. Pedig igény lenne rá. Különösen az ifjabb, úgynevezett Z generáció (a 90-es években születettek) elvárása a kötetlenebb foglalkoztatása. A régiót tekintve egyébként Ausztria jár az élen, náluk már minden második megkérdezett dolgozik távolról, illetve rugalmas időbeosztásban, míg Csehországban és Lengyelországban Magyarországhoz hasonlóan kevesebb mint a dolgozók egyharmada. T.A.

Frissítve: 2018.08.10 11:52

Orbán Viktor náci vezérként szerepel egy szlovén hetilap címlapján

Publikálás dátuma
2019.03.22 13:10

A Mladina nevű közéleti újság elemzi az Orbán által lezüllesztett magyarországi demokrácia helyzetét, és kitér a Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolatára is. Igazán "ütősre" azonban a címlap sikerült.
Orbán Viktorral, illetve a Fidesz és az Európai Néppárt viszonyával foglalkozik címlapján - nem is akármilyenen - a Mladina című szlovén hetilap legfrissebb száma - szúrta ki a Magyar Narancs. A cikk végigveszi, milyen helyzetet teremtett a miniszterelnök Magyarországon, ám igazán "erősre" maga a címlap sikerült, annak grafikáján ugyanis Orbán náci vezérként, karlendítéssel masíroz. A háttérben egy magyar zászló látható, de a szlovén címerrel, ami arra utalhat, hogy a kormányfő egyenesen délnyugati szomszédunkhoz vonul be. Íme:
A baloldaliként számon tartott lap elemzésében kitér arra, hogy Orbán lezüllesztette a demokratikus intézményeket (többek közt a bíróságokat, a médiát), ennek ellenére - eddig még - bírta a legerősebb európai párt támogatását. Az újság megjegyzi azt is, hogy Merkel sem lépett fel igazán az Orbán-rezsim ellen.

A címlapra készült illusztráción a helyi szélsőjobb vezérei, az SDS politikusai "dörgölőznek oda" hozzá. A három alak közül középen Milan Zver az SDS EP-képviselője jelenik meg, aki számtalanszor kiállt Orbán és a Fidesz mellett, jobbra pedig Janez Janša tűnik fel: az SDS elnöke, Orbán barátja. A karikatúrán megjelenő szlovén lobogó magyarosítása Szlovénia "orbanizálódásának" - a lap szerint kétségkívül valós - veszélyére figyelmeztet.
Frissítve: 2019.03.22 13:13

Továbbra sem ismeri el az EU Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík felett

Publikálás dátuma
2019.03.22 13:03

Fotó: AFP/ JALAA MAREY
Szemben Donald Trump bejelentésével, ez összhangban áll a nemzetközi joggal.
Az Európai Unió álláspontja nem változott, továbbra sem ismeri el Izrael Golán-fennsík feletti fennhatóságát - jelentette ki egy uniós szóvivő pénteken Brüsszelben. Aláhúzta, hogy az Európai Unió a nemzetközi joggal összhangban jár el, nem ismeri el az izraeli fennhatóságot az általa 1967 júniusában elfoglalt területek egyike felett sem, beleértve a Golán-hegység egészét. Az unió nem tartja azokat Izrael részének - tette hozzá.
Donald Trump amerikai elnök csütörtökön bejelentette, hogy ezzel szemben az Egyesült Államok elismeri Izrael fennhatóságát a szóban forgó területeken. A Golán-fennsík "stratégiai és biztonsági szempontból létfontosságú Izrael Állam és a térség számára" - indokolta Trump a lépést.
A Golán-fennsík nyugati részét Izrael 1967-ben foglalta el Szíriától, és 1981-ben kiterjesztette rá törvénykezését is. Ezzel lényegében magához csatolta a területet. Ezt a lépést a nemzetközi közösség mindeddig nem ismerte el, és a Golán hovatartozása korábban az Izrael és szomszédjai közötti béketárgyalások egyik sarkalatos kérdése volt.