Társadalmi afázia

Kulka János, a stroke-on nemrég átesett, újra beszélni tanuló színész, aki a betegségét jóval megelőzően nemcsak alakításaival, hanem emberségével, tisztességével is kiérdemelte a közösség megbecsülését, élőben szólalt meg az ATV-n.
(Korábban már hallható volt a Klubrádióban, most Krug Emília kivételes érzékenységgel és okosan beszélgetett vele és logopédusával.) A közösségi visszhangok pedig azt bizonyítják, hogy ez a szögesdrótos, kisebbségi, hatalmi üvöltözésben vergődő ország mennyire ki van éhezve a humanitásra és a szolidaritásra. Az emberi beszédre, amit most éppen Kulkától hallhatott.
Meglehet Kulka János nem akart többet – amit tesz, több mint méltánylandó –, mint felhívni a figyelmet sorstársaira, a beszédzavarral küszködő afáziában szenvedőkre, akiknek ellátása megoldatlan, akik többnyire magukra maradnak. Akiknek – mint neki – az intellektusa változatlan a betegségük után, de akik kommunikációs zavarokkal küzdenek. „Idegen vagyok, érted?” - mondja, kérdezi. Beszédzavarosan, afáziásként önmaga börtönébe zárva éli mindennapjait (a cellaajtó lassan nyílik), időnként üvölt, mert képtelen kimondani, amit gondol.
Értjük, érezzük, amit mond, mert naponta megtapasztaljuk, milyen a tehetetlen kín, amikor írás közben nem lelünk rá a megfelelő szóra, jelzőre. Milyen kín lehet hát az, ha az ember, ha csak átmenetileg is, teljesen megfosztatik attól, amitől ember. Hogy külsővé – mások által felfoghatóvá - tudja tenni, ami benne megfogalmazódik. Biztosak vagyunk benne, Kulka nem akarja a saját sorsát egyetemes teherként a közösség nyakába rakni. Ő ennél sokkal érzékenyebb és szemérmesebb, de ez nem ment fel bennünket attól, hogy kimondjuk: az a meggyőződésünk, hogy a magyar társadalom nagy része afáziában szenved.
Erősödött Magyarországon a társadalom polarizációja 2011 és 2016 között: a jövedelmi rétegek felső és alsó csoportjai nagyobb arányban bővülnek, mint a társadalom középső része. Ez a KSH a 2016-os “kis népszámlálásából” derül ki, aminek részeként megvizsgálták a társadalmi rétegződést is az egyének munkaerőpiaci jellemzői alapján. A munkaerőpiacról kirekesztettek száma a felére csökkent, viszont a megmaradt 230 ezer kiszakadt 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb. E folyamatok erősödéséhez hozzájárult, hogy a szociális háló megnyirbálása és a munkaerőpiaci reformok eredményeképp rengeteg új ember jelent meg a munkaerőpiacon, akiknek egy része csak az egyszerűbb munkákhoz tud hozzájutni, köztük például a közmunkához. Emellett a tankötelezettség felső korhatárának leszállítása sok fiatalt is korán a munkaerőpiacra vagy éppen inaktivitásba terelt.
Értjük, amit a száraz tények, statisztikai tények takarnak? Hogy a társadalom nagy része legfeljebb csak kiabálni, ordítani tud, mert képtelen kimondani, ami felgyülemlett benne, s nem akad, aki legalább beszélne helyette. 
Politikai logopédusra vágynak, aki úgy gyógyítja őket, mint Kulka Jánost Varga Sarolta. Pedig nem akarnak semmi mást, mint kiszabadulni saját sorsuk börtönéből a közösségi térbe. Emberként megtanulni újra beszélni.
2018.08.10 09:00
Frissítve: 2018.08.10 09:14

Szaunával a gyereket…

Az állam adta, az állam elvette. És a magukat az államnak, de legalábbis mindenhatónak képzelő, amúgy a nép szolgálatába szegődött politikusok az Úr mintájára egyre gyakrabban cselekszik ezt. Ők vélhetően naponta azzal a gondolattal ébrednek, hogy szeretett szavazóiknak mivel tehetnének ma kedvükre. Nem tudom, Bánki Erik fideszes honatyának, nem mellesleg a gazdasági bizottság elnökének mi volt a hétfői első gondolata, de valami súlyos álma lehetett, hogy így félresikerült a hét első jótéteménye. De az is lehet, hogy sugallatra cselekedett és már az előző heti kormányülés óta szuggerálta őt a fő pénzügyér, hogy lépni kell a lakáscélú megtakarítások terén. Mert hát a saját szüleményű csok, nok mellett még mindig ott van, ráadásul egyre kedveltebb a nálunk éppen 21. életévét betöltött lakástakarék. Csaknem 800 milliárd forint pihen így a négy pénzintézetben elhelyezett számlákon, amihez amúgy semmi köze az kormánynak, de mert a megtakarítás 30 százalékát támogatásként az állam adja, ez már ok a beavatkozásra. Pontosabban okot csak a kormány, illetve valószínűleg a kormány nevében cselekedő Bánki Erik látott, bár lépését - amellyel egy csapásra megszünteti a támogatásrészt - megmagyarázni nem igazán sikerült. 
Való igaz, a lakástakarékokból nem épült túl sok új lakás, ahogy az is, hogy a 4-8-10 éves megtakarítási periódusok végén a felvehető 3-7 milliós összeg felhasználása sokrétű. A törvénymódosításhoz fűzött indoklásában azt találta írni, hogy uram bocsá’ szaunák és medencék építésére is felhasználható. Kérjük felsorolni hányszor történt ilyen, mert a milliónyi számlatulajdonos kikéri magának, hogy 10 éven át azért rak félre havonta 20 ezer forintot, hogy a felújítás, fűtéskorszerűsítés, netán bútorcsere helyett megépítse régen vágyott medencéjét. Nagyobbrészt valóban egy ingatlan megvásárlásához mérten kis dolgokra használták a lakástakarékok kínálta lehetőséget, és az állami támogatás miatt megérte így takarékoskodni. De az érintett kisbankok további működését szinte ellehetetlenítő döntés mögött az is ott volt, hogy Bánki Erik/kormány elégedetlen volt a javarészt bankok tulajdonában levő pénztárak működésével. Tény, hogy a megtakarításra saját maguk alig, vagy nem is adtak kamatot, ellenben a pénzek forgatásával busás haszonra tettek szert - írja indoklásában az egyéni képviselői indítvány szerzője. Ez sem teljesen így van, de ha annyira aggódnak a választók pénze miatt, akkor tetszettek volna átalakítani a rendszert. Ahhoz is van jogosítványuk. Ám ez munkásabb lett volna, mint egyszerűen elvenni. Emlékezve a magánnyugdíj rendszerének kivégzésére, valahol örülhet is a lakáscéllal megtakarítók hada, hiszen akár visszamenőleg el is vehették volna az állami apanázst tőlük. A kegyet, hogy nem tették, még érvként is felhozták a fideszes honatyák a sürgősséggel bizottság elé utal vitában!
A kormánypárti parlamenti többség kedden elfogadta törvényt és Áder János jóindulatán múlik, hogy néhány óra, vagy néhány nap áll-e még a megdöbbent lakosság rendelkezésére, hogy a ma szinte egyedüli reálkamatot adó megtakarítási lehetőséggel éljen és szerződést kössön valamelyik lakástakarékpénztárral. Mert most nincs jobb, és a kormány alternatívát sem mutatott. A NER-kompatibilis családi otthonteremtési kedvezmény a gyerekeseknek szól, Rogán Antal találmánya, a nemzeti lakáslottó pedig nem a kispénzűek gyűjtőhelye. Ez utóbbi állami támogatása bezzeg megmaradt.
2018.10.16 10:48

Szabad Budapestet, most!

Budapest az ország szellemi és gazdasági központja, az ország motorja, mégsem kapja meg azt a megbecsülést, amit megérdemel. A 2010 óta eltelt időszakban elvették a budapestiek iskoláit, kórházait, a város önállóságát. Ma a kormány mondja meg, hogy mi épülhet és mi nem, mit kell fejleszteni, hogyan és miből. Budapestet gyámság alá helyezték. 
Mi, akik itt élünk, dolgozunk, tanulunk, szabad, önálló és erős Budapestet akarunk, amely a mindenkori kormánytól megkapja azt a tiszteletet, ami megilleti. Budapest ma ott tart, hogy azért is meg kell küzdenie, ami jár neki. Ezt a küzdelmet segítették az elmúlt években a Városért Egyesület kerekasztal-beszélgetései, amelyek során az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereivel beszélhettük át Budapest legfontosabb ügyeit – a problémákat és a lehetséges megoldásokat egyaránt. 
E rendkívül fontos beszélgetések tapasztalatait is felhasználtuk, amikor összeállítottuk a Szabad Budapestet, most! című városvíziót. Ez a szöveg részben vádirat: sorra veszi a Fidesz Budapest ellen elkövetett bűneit, de rávilágít arra is, hogy mi, demokraták milyen úton indulnánk el.
Meg kell teremtenünk a szabad Budapestet! Ki kell vívnunk Budapest szabadságát és önállóságát, hiszen az itt élőknek kell dönteniük a saját sorsukról. A fővárosiak naponta 20 milliárd forintnyi adót fizetnek be az ország kasszájába, éppen ezért okkal várják el, hogy minden befizetett 10 forintból 1 forintot visszakapjanak. Ez nem sok, de ahhoz éppen elég, hogy Budapest ne csak vegetáljon, hanem megfelelően tudja szolgálni az itt élőket, és folyamatosan fejlődhessen. A kormánynak is meg kell végre értenie: erős és önálló Budapest nélkül nincs erős és független Magyarország sem.
Budapest fejlődésének kulcsa az itt élők életminőségében rejlik. Olyan várost kell építenünk, amely mindenki számára élhető. Ahol a gyermekeink versenyképes, korszerű tudást kapnak, ahol a kultúra független és nyitott, ahol a dolgozó ember munkáját megbecsülik. Ahol mindenki a legjobb ellátást kapja a kórházakban. Ahol senkit sem hagynak magára. Ahol senkinek nem kell félnie.
Budapesten azonban nemcsak élni kell, hanem lakni is. Olyan ellátórendszert kell kialakítanunk, amelyben senki nem kerülhet utcára pénzügyi okokból. Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk, hogy Budapesten a lakhatás bárkinek bármilyen okból megoldhatatlan problémát okozzon.
A budapestiek megérdemlik, hogy minden nap kulturált környezetben és biztonságosan utazhassanak, 10 éven belül valamennyi budapesti autóbuszt környezetbarát elektromos járműre kell cserélni. Nem tűrhetjük tovább, hogy Budapest legnagyobb légszennyezője az önkormányzat tulajdonában levő közlekedési vállalat legyen! Nem tűrhetjük, hogy Budapesten évente kétezer ember hal meg, százezerek megbetegednek és minden második budapesti szenved a levegőszennyezettség miatt. Ez ma Budapest legégetőbb problémája.
A kormány és városvezetés a láncfűrész jegyében képzeli el a város fejlesztését, pedig Budapesten minden évben legalább 100 ezer négyzetméter parkot kell telepíteni. Minden budapesti gyerek megszületése után el kell ültetni egy fát, ez évente közel 15 ezer új fát jelent. Budapest összes közintézményének legalább az egyharmadát zöld, megújuló energiaforrásra kell átállítani.
Az önálló, erős, fejlődő Budapest nem álom – a mi feladatunk megteremteni. Erre garanciát az a megalkotásra váró Budapest törvény ad, amely hosszú távon rögzíti az állam és a főváros közötti feladatmegosztást és finanszírozást. Ez a törvény garantálja majd, hogy Budapest megszervezze a mindennapjait és olyan fejlődő pályára lépjen, amely Európa legsikeresebb városai közé emeli. 
Amikor a Budapest-víziónkat készítettük, azt is tudtuk, hogy – miként egy családi ház vagy egy város – sosem lesz teljesen kész. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk öt kiváló szakembernek, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e vízióból átfogó, a város problémáira megnyugtató, szakmai szempontból is hiteles válaszokat adó program legyen. Ezúton is köszönöm Beleznay Éva várostervező építész, Budapest volt főépítésze, Bojár Iván András művészettörténész, az építészfórum.hu főszerkesztője, Kajtárné Botár Borbála tanár, oktatáspolitikus, Kincses Gyula szakorvos, egészségpolitikus és Orosz Csaba, a BME egyetemi docense, a MTA Közlekedés- és Járműtudományi Bizottság tagja értékes gondolatait.
Büszke vagyok rá, hogy a város jövőjéről alapvetően nagyon hasonlóan, viszont nem egyformán gondolkodunk. Örülök, hogy Beleznay Éva és Kincses Gyula is fontosnak tartja Budapest fürdőváros jellegének erősítését. Egyetértek Bojár Ivánnal abban, hogy Magyarország egyetlen igazán értékes márkája Budapest, és hogy globálisan kell gondolkodnunk, hiszen a városunknak rendkívül erős versenyben kell helyt állnia. Igaza van Kajtárné Botár Borbálának is, hogy a kormány által az oktatásban elkövetett hibákat évek munkájával lehet csak kijavítani, de ehhez a munkához mielőbb hozzá kell látnunk. Csatlakozom Orosz Csabához, aki kevesebb autót és több innovatív közlekedési módot szorgalmaz. 
Ígérem, hogy minden hasznos javaslatot megfogadunk, és beépítjük a Budapest-víziónkba, hiszen csak így, egymást meghallgatva tudunk megfelelő válaszokat találni Budapest súlyos problémáira. Meggyőződésem, hogy Budapest ereje az itt élők tudásában, kreativitásában és odaadásában rejlik, éppen ezért szükségünk lesz mindenkire, aki szívén viseli Budapest sorsát, fejlődését. Hiszen csak így teremthető meg a szabad, önálló és erős Budapest!
2018.10.16 08:19