Pedig példa nélküli az ország történetében, hogy egy voksoláson egy célért lépjenek fel a szekuláris, a nacionalista és a konzervatív pártok, kiegészülve a kurd HDP-vel. Csakhogy nem csupán Erdogan győzelmét nem sikerült megakadályozniuk, hanem a kormánypárt, az AKP az ultranacionalista MHP segítségével a parlamentben is megszerezte az abszolút többséget.
A legnagyobb ellenzéki tömörülésben, a szociáldemokrata CHP-ban hatalmi harc alakult ki. A Kemal Kilicdaroglu által irányított párt 22,4 százalékot kapott, miközben elnökjelöltjére, Muharrem Incére 30 százalék voksolt. Kilicdarogluval már sokadik vereségét szenvedte el ez a párt, sokan a leváltását követelik, mégpedig úgy, hogy Ince váltsa őt.
Ince nemcsak pártja, hanem egész Törökország nagy reménysége volt. S bár nem lett török elnök, a CHP-n belül mind többen őt tartják a szociáldemokraták igazi vezetőjének. Yasar Tüzün, a párt parlamenti képviselője is úgy vélte, „Incének kell átvennie a pártelnökséget, s újra felépítenie a CHP-t, hogy eséllyel vegye fel a harcot Erdogannal szemben”. A CHP-ban több száz aláírást gyűjtöttek az idő előtti kongresszus összehívásáért. Kilicdaroglu azonban nem támogatja ezt, hajthatatlanul azt állítja, ő nem is vesztett a voksoláson, így lemondása sem jöhet szóba.
Nem túl jó a hangulat a nacionalista MHP-ból kivált képviselők által alapított Iyi pártnál sem. Meral Aksener elnökjelölt volt a fiatal politikai formáció nagy reménysége, ám sem Aksener, sem a párt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: előbbi hét, utóbbi kilenc százalékot szerzett. Aksener közölte, távozik az augusztus 12-én esedékes kongresszuson, ám ezzel még aligha akadályozza meg a szétesést. Sokan hagyják el a süllyedő hajót. A párt egyik alapítója, Yusuf Halacoglu keserűen állapította meg: Törökországban súlyos válságba került az ellenzék.
A kurd HDP ugyan nem szerepelt rosszul, de komoly gondot jelent, hogy illusztris személyiségei börtönben ülnek.
