Sátor határok nélkül - A változás szele a Szigeten

Publikálás dátuma
2018.08.13 14:00

Fotó: / Draskovics Ádám
A Sátor határok nélkül különös kulturális, társadalmi látleletet ad, csak tőlünk függ, mire vagyunk éppen nyitottak.
Egyenlő oktatást mindenkinek; elfogadó, toleráns, együttérző társadalmat; olyan világot, ahol az emberek hallgatnak egymásra, jobb politikai rendszert Magyarországnak; szólásszabadságot – ehhez hasonló üzenetek záporoznak a Sziget Fesztivál egyik kívánságfalán, a Sátor határok nélkül oldalára kifüggesztve. A molinó könnyen beleillik az idei rendezvény tematikájába, ugyanis a hívószó a Love Revolution, a “Szeretet forradalma”. Ennek jegyében talán a korábbi éveknél is nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi összefogás és a szemléletformálásra irányuló projektek. A békére való törekvés, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés, a különbségek helyett a hasonlóságok hangsúlyozása, a befogadás és az elfogadás, mind-mind egyaránt jelentősek. A Sátor határok nélkül egyike azon projekteknek, amelyek már az elmúlt években is e célok elérésére törekedtek. A budapesti Néprajzi Múzeum és a párizsi Musée national de l’histoire de l’immigration (Nemzeti Bevándorlástörténeti Múzeum) három éve közösen foglalja el a területet, amelyben idén vendégül látnak más szervezeteket is, a Causa Creations számítógépes játékokat készítő stúdiót, Terre des hommes gyermekjogi szervezetet, és az UNICEF Magyarországot. Továbbá a #Living2gether nevű, bevándorlással foglalkozó kampányhoz kapcsolódó beszélgetések is itt kapnak helyet a gombócfőzés, vagy a mézeskalácsszív-készítés mellett. A sátor egy lakóház mintájára konyhából, hálószobából, öltözködőből áll, s e tematika mentén az érdeklődők magyarországi viseleteket próbálhatnak, vagy a regionális szokásokkal ismerkedhetnek. Mindezt különféle néphagyományokat, a migrációhoz, kivándorláshoz kapcsolódó történeteket, gyerekjogi adatokat bemutató tájékoztatók keretezik. E kavalkádból úgy tűnhet, a szervezők túl sokra vállalkoztak, ennyi mindent nem képes befogadni a néző egyetlen nap, vagy a fesztivál méreteit és kínálatát tekintve, fél-egy óra alatt. A cél azonban nem is ez, sokkal inkább, hogy bepillantást nyerjünk más kultúrákba, belekóstoljunk eltérő ízvilágokba, közelebbről tapasztaljunk meg idegen élethelyzeteket.
Az egymásra való odafigyelés első lépése pedig talán a mély, őszinte beszélgetésekben, a határokon, nyelveken átívelő kommunikációban rejlik. A sátor falára kifüggesztett, már említett „Arról álmodom…” molinó mellett helyet kapott egy világtérkép is, amelyen az emberek megjelölhetik mekkora távolság választja el őket a szeretteiktől. A rövidebb-hosszabb színes vonalakat rajzolókkal beszélgetvén kiderült, bár ők is fontosnak tartják a közös erőfeszítéseket, mégis van, aki a politikai rugalmatlanságban látja a fő problémát. Egy német fiatal szerint lassú és nehézkes az a rendszer, amellyel országa, és Európa befogadja a menekülteket. Úgy véli, minden ország közt egyenlő mértékben kellene elosztani az embereket. Egy fiatal lány azt is hangsúlyozta, hogy a szabadság mindenkit megillet, jogunk van ahhoz, hogy eldönthessük, hol szeretnénk élni. Ír fiatalok is hasonlóan vélekedtek, ugyanakkor kiemelték a jelenlegi menekültválsággal kapcsolatban, hogy érthető az is, hogy sok országban, például a németeknél, nehéz helyzet alakult ki a menekültek magas száma miatt. A térkép előtt álldogáló, Etiópától Spanyolországig piros vonalt rajzoló spanyol édesanyához, és örökbefogadott etióp kislányához lépvén is sajátos véleményekkel találkoztam. A középkorú nő elmesélte, bár ő spanyol születésű, kislányát gyakran érik negatív tapasztalatok az iskolában, egyes szülők például nem szívesen engedik át játszani hozzájuk a gyerekeiket. Szerinte a különféle Spanyolországban élő közösségek épp úgy megosztottak, mintha nem is egymás mellett, hanem egymás ellen kellene leélniük az életüket. Ő is úgy hiszi, hogy minden az oktatásban gyökerezik, ha ott egyenlő esélyekkel indulnának az emberek, minden probléma megoldható lenne.- Nem a politikusoktól kell várni a segítséget, nekünk kell segíteni egymást - mondta. Bár úgy látja, a változás épp csak elkezdődött, minden embernek apró lépéseket kellene tennie. A kislánya mindig szorongva kérdezi tőle, miért áll meg minden utcán fekvő embernél – mesélte nevetve, hozzátéve, szerinte ez is egyféle megoldás. - Két jó szó, egy kérdés arról, hogy hogy van az illető, vagy egy könnyed beszélgetés – senkinek sem árt, de az utcán lévő is embernek érzi magát tőle - említette. Beszélgetésünkbe néha számomra idegen szavak is keveredtek, hol franciául, hol spanyolul szólalt meg, egy-egy gesztusa közben hozzámért, miközben fél szemmel a kislányát figyelte, aki közben elszaladt gombócot készíteni. Így is tökéletesen megértettük egymást, s egy pillanatra talán mindketten hittünk abban, hogy nincs is olyan messze az a változás.
2018.08.13 14:00
Frissítve: 2018.08.13 14:00

Zongoraművek két kézre, tíz ujjra

Publikálás dátuma
2018.11.20 18:57
Az új évadban Fischer Ádám együttese, a Dán Kamarazenekar is muzsikálni fog a Zeneakadémián
Fotó: MTI/ Kallos Bea
Sajtótájékoztatót tartottak kedden a Zeneakadémián, amelyen két most futó projektre, valamint az évad bérletes koncertjeire hívták fel a figyelmet. Fekete Gyula rektorhelyettes, zeneszerző, a zsűri tagja a Bartók Világversennyel kapcsolatban elmondta: hat év alatt zajlanak le az események, ez évben a zeneszerzők mérettek meg, 54 országból 214 pályamű érkezett be. Öt-hat perces zongoradarabokat vártak, olyanokat, amelyeket „hagyományos” módon, azaz a billentyűket két kézzel, tíz ujjal megszólaltatva lehet előadni. A döntőbe hat versenyző jutott, a díjazottak névsorát a vasárnap esti gálahangversenyen hirdetik ki. Csonka András programigazgató az évad hangversenyeivel kapcsolatban azt tartotta kiemelésre fontosnak, hogy egységesen magas színvonalra törekednek, és előtérbe helyezik a kamarazenei sorozatokat. A fellépők közül elsők közt emelte ki a Takács-Nagy Gábor vezényletével érkező Manchesteri Kamarazenekart, valamint Fischer Ádám együttesét, a Dán Kamarazenekart. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója a Kodály Hub elnevezésű nemzetközi projektről beszélt, amelynek a Zeneakadémián kívül a Skót és a Hágai konzervatóriumok a résztvevői, és amelynek középpontjában a kisiskolásoknak kidolgozott új, játékos, örömteli zeneoktatási metódus áll.
2018.11.20 18:57
Frissítve: 2018.11.20 19:26

Irodalmi szenzáció – megjelent Szabó Magda kiadatlan kisregénye

Publikálás dátuma
2018.11.20 15:19

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Csigaház címmel jelent meg Szabó Magda hagyatékban talált kisregénye. Az eddigi ismereteink alapján a szerző költőként kezdte pályáját, ez a vélekedés azonban megdőlni látszik.
Két iskolai füzet, kockás borítójukon a cím: Csigaház, alatta az 1944-es évszám, és az SzM szignó. Szabó Magda eddig teljes egészében ismertnek hitt írói életműve egy különleges darabbal egészült ki: a hagyatékban talált kisregény az írói életpálya alakulását nagyban megváltoztatja. Mostanáig ugyanis úgy élt az irodalmi közvéleményben, hogy a szerző költőként indult, s első prózai alkotása az 1957-ben megjelent Freskó volt. Az irodalomtörténeti változást hozó mű azonban bizonyára nem véletlenül maradhatott kiadatlanul, ugyanis Szabó Magda tudatosan megsemmisítette a megjelentetni nem kívánt írásait – számolt be róla a kötetbemutatón Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője. A szerző így valószínűleg az utókornak szánta 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényét, amely szerelmi és politikai szálak szövevényét rejti magában – s emiatt 1944-ben meg sem jelenhetett volna. A Csigaház nevű panzió lakóinak élete részleteiben tárul az olvasó elé: a Szabó Magdára jellemző módon tudhatjuk, hogy ki mit gondol, s érez, azonban a szereplők nem tudnak egymással beszélni, elmennek egymás mellett – emelte ki a bemutatón Jolsvai. A főszerkesztő rámutatott, nem csak az írónál már megszokott női karakterek lélektani fejlődésébe nyerhet az olvasó bepillantást a kisregény lapjain, de egy férfi esetében – aki a műben vázolt szerelmi négyszög egyik alappillére – is konkrét jellemrajz olvasható ki a műből.
Nagyon kevés kézirat maradt fenn Szabó Magdától, így különös jelentősége van jelen kötetnek, amely az eredeti kézirat alapján készült – hangsúlyozta Jolsvai. A most megjelent könyvbe beemeltek kéziratlapokat is, így az olvasók megismerhetik Szabó Magda kézírását, s bepillantást nyerhetnek a regényen végbement javításaiba. A főszerkesztő elmondta, bár az íróval már nem tudtak együtt dolgozni a szövegen, kizárólag apróbb módosításokra volt szükség; vesszőket, kisebb elírásokat javítottak. Az ember nem nyúl Szabó Magdához – fűzte hozzá. Az világosan látszik a mű kidolgozottságából, hogy nem ez volt a szerző legelső írása – emelte ki Jolsvai –, publikált az iskolaújságba, verseket, könyvismertetőket is írt, melyek azonban még nem kerültek elő a hagyatékból. Ami különösen jó hír az olvasóknak: valószínűleg újabb és újabb irodalmi csemegékre számíthatnak. Infó: Szabó Magda: Csigaház, 2018, Jaffa Kiadó 

Két újabb kötet decemberben

Szabó Magda életművét az elmúlt években a Jaffa Kiadó karolta fel, s immár huszonöt kötetből álló sorozatuk további két művel bővül az év végéig: az író egy újabb szakácskönyvével, valamint egy fotóalbummal ajándékozzák meg a Szabó Magda irodalmi munkássága mellett, élete iránt is kifejezetten érdeklődő olvasókat.

2018.11.20 15:19