Az Őcsény-mém

Őcsény település neve mára teljesen elmémesedett. Egy olyan magyar településnév-mém lett, mint Érpatak, Felcsút vagy akár Tiszaeszlár. A szórakoztató-híripar a falut az eszmei-fogalmi erőtérben valahová a legnézettebb kereskedelmi csatorna A mi kis falunk című sorozat faluképe köré lokalizálta. Butasággal vegyes idegengyűlölet jellemzi ezt a képet. Valószínűleg sok őcsényinek okoz fejfájós pillanatokat, amikor egy társaságban téma lesz az őcsényi mivolta és úgy érezheti, hogy magyarázkodnia kell emiatt. 
Nagy médiavisszhangja volt a tavaly ősszel történteknek, és ha ez már el is ült, érdemesnek tartom még egyszer, egy eddig nem vizsgált összefüggésben átgondolni azt, ami történt. Az alaphelyzetet kívánom tisztázni, az Őcsény mint az idegengyűlölet és a menekültelutasítás mintaképet szeretném a keletkezéstörténete mentén visszabontani. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy amennyire lehet, tisztán lássunk egy nemrégen országos visszhangot kiváltó kistelepülési esemény megértési lehetőségeit illetően, aminek a fókuszában mégis csak egy szociálpszichológiai jelenség, az előítéletesség áll.
Röviden, ami történt: a faluban vendégházat üzemeltető vállalkozó - a Migration Aid nevű szervezet közreműködésével - néhány oltalmazott státuszú menekültet (négy darab egyhetes turnusban, hetente 6-7 főt) tervezett fogadni. A vállalkozó ennek a tervnek az egyik kereskedelmi médium révén nyilvánosságot is teremtett. A történésekkel már ekkor elválaszthatatlanul összefonódott az események médiamegjelenése. A falu alpolgármestere, a polgármester politikai ellenlábasa az országos „migráns-tematika” hullámait meglovagolva ellenoldalról állt bele a kérdésbe, a menekültek fogadása ellen hangulatot keltett. Ennek folyományaként szerveztek meg egy falugyűlést.
A falugyűlés képei és hangulata a médiatudósításokból jól ismert. Az azonban a jelentőségénél sokkal kisebb hangsúlyt kapott, hogy a falugyűlésen az ellenséges hangot megütők közül többen a helyiek számára nem is voltak ismerősek. Az alakuló eseményekben „fantáziát látó” szekszárdi jobbikos önkormányzati képviselő, aki az országgyűlési választásokon a Jobbik Tolna megye 1. számú, szekszárdi választókerületének jelöltje volt, egy kicsit „rászervezett” a falugyűlésre.
A falugyűlést követően tovább eszkalálódtak az események: a fogadós két autóját megrongálták, kerekeiket kiszúrták, őt magát és fiát megfenyegették. A polgármester - a különböző médiumok híradásaiból nem könnyen kibogozhatóan - először a lemondását lengette be, aztán a képviselőtestület lemondásának szükségszerűségét vetette fel. Tény, hogy összehívta a képviselőtestületi ülést, ahol indítványozta a képviselőtestület (ön)feloszlatását. Ezt a 7 fős testület 4:3 arányban leszavazta. Erre reakcióként mondott le még ott helyben a polgármester. Ezt szinte mindegyik médium oki összefüggésbe állította a menekültek üdültetése kapcsán keletkezett feszültséggel.
A történtek következő, a település közvetlen mindennapjaiban jelentőséggel bíró felvonása is nagy médianyilvánosságot kapott, az indulását a polgármesterválasztáson sokáig lebegtető (ekkor már ex)polgármestert december elején a falu stabil többséggel újraválasztotta.
Nem bántak ügyesen a médiaérdeklődéssel a helyiek. Miért és hogyan is tették volna? De több helyi tudósításban is megjelent, hogy sokakat bánt a faluról kialakult idegengyűlölő kép, és nem kevesen ezért a médiát hibáztatják.
A kormánykommunikáció idegengyűlölő kampánya, a megszólaló kormánypárti politikusok és a regnáló hatalom érdekkörébe tartozó médiumok - kézenfekvő módon - apropóként használták az őcsényi történéseket a propagandisztikus mondanivalójuk újbóli felmondására. Talán kevésbé egységes az ellenoldali médiakép, mégis egyetlen médiatartalmat idéznék csak meg, ami egyfajta (görbe)tükre a menekültellenesség-ellenes álláspontnak. Az Index 2017 szeptember végi videója valamiféleképpen „csúcsterméke” az ellenzéki sajtó Őcsény-mém gyártó mechanizmusának: 9 fő szólal meg a videóban, akik közül 7 karikaturisztikusan mondja vissza a kormánypropagandát, teljes tájékozatlanságról és/vagy erős előítéletességről téve tanúbizonyságot. 2 fő fogalmaz meg nem menekültellenes álláspontot. Igazi újságírói geg, hogy a keresztényi, empatikus és emberséges álláspontot a videóban egy cigány pár suksükölő férfitagja jeleníti meg. Ilyen elem az is, hogy a videó egy összefüggően beszélni sem tudó, a Miatyánkot felmondó, majd azonnal habzó szájjal migránsozni kezdő férfi megnyilatkozásával zárul.
Alapvetően mindkét oldali médiaábrázolás leegyszerűsítő. A menekültek elutasításának megjelenítésében egységesek, de míg a kormányoldali propaganda ezt empátiával kezeli és tüzeli, addig az ellenoldal leginkább nevetség tárgyává teszi és/ vagy elutasítja. (Egyaránt elszívva a teret a felvetődő igazán fontos kérdések érdemi vizsgálatától.)
Volt azonban valami, ami az események médiareprezentációjából hiányzott. A 2017. december 17-i polgármester-választás során 2042 fő szerepelt a választói névjegyzékben. Ebből a nevezetes falugyűlésen becslések szerint 80-100 fő, tehát kevesebb mint a közösség 5 százaléka jelent meg. A sajtóhírek szerint az itt megjelentek egyharmada nem volt elutasító, 5-10 fő volt a nem helyi, a Jobbik által beszervezett „hangadó”. Így a helyi nyilvánosság e fórumán az őcsényi politikai közösség maximum 3-4 százaléka foglalt állást a menekültek nyaraltatása ellen.
A decemberi polgármester-választáson a helyiek által előzetesen becsült 60 százalékos részvételi aránnyal szemben a jogosultak 50,34 százaléka szavazott. (A korábbi önkormányzati választások során 2006-ban 59,23, 2010-ben 44,43, 2014-ben 53,81 százaléknyi választó járult az urnákhoz.) Nemcsak viszonylag kevesen mentek el szavazni, hanem a megjelentek közül 2010-hez és 2014-hez képest alacsonyabb arányban is szavaztak (57,87 százalék) a régi-új polgármesterre. Fontos azonban, hogy még így is majd háromszor annyian, mint a menekültellenességet a helyi politikai színtérre beemelő polgármester-jelölt alpolgármesterre (20,82 százalék).
Itt fontos adalék, hogy tudomásom van arról: az eseményekkel nagyjából egyidőben egy ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező fekete-afrikai, tehát láthatóan kisebbségi „odavándorló” élt a párjával a faluban. Ami mindenképpen érdekes, hogy ez se pro, se kontra nem váltott ki semmilyen reflexiót, az eseményektől függetlenül és velük összefüggésben sem. Ez valahogy nem ütötte meg a médiareflexió ingerküszöbét sem. A pár - tudtommal az eseményektől szintén függetlenül - tavaly ősszel Szekszárdra költözött.
Természetesen szó sincs arról, hogy a média által felerősített helyi hangok, a menekülteket elutasítóké vagy akár a tettlegességig fajuló rongálóé ne volnának valódiak, de nagyon fontos, hogy csak e fentebbi tények, számok és arányok kontextusában azok. Ami viszont teljesen visszhangtalan maradt.
A politikai megválasztottak és a társadalmi nyilvánosság is része egy faluközösségének, de nem tudjuk, milyen más kimenetei lehetettek volna a kialakuló helyzetnek a helyi hatalmi érdekek és tényezők - az alpolgármester szervezte falugyűlés, a szekszárdi jobbikos képviselő által toborzott zajos tiltakozók, a képviselőtestületi többségét elvesztő és lemondó polgármester - nélkül. A megvalósult kimenetnek legalább ilyen fontos eleme lett az országos média, amely nemcsak kihangosította, hanem generálta, manipulálta is a kisebbségi álláspontot. Az így konstruálódó buta előítéletesség-falukép tehát egy közösségi kérdéskezelés erősen félreinterpretált képe, a cikk címével szólva: az Őcsény-mém.
Ami számunkra ebből itt és most fontos az az, hogy ami messziről egy ilyen eseményből látszik, az ténylegesen csak egy mellékszála a komplex társadalmi történéseknek. Az őcsényi történések nyilvánosságbéli megjelenése egy iskolapéldája az alacsony szintű, „rossz látási viszonyokat” eredményező, eltorzított magyar társadalmi nyilvánosságnak, ami miatt nem kezelhető a helyén még a szociálpszichológiailag – első pillantásra – relevánsnak tűnő helyi lakossági előítéletesség sem. Remélem, most egy kicsit tisztul a kép.
A helyi nyilvánosság elhíresült fórumán az őcsényi politikai közösség maximum 3-4 százaléka foglalt állást a menekültek nyaraltatása ellen
2018.08.13 08:22

A város színe

Ha rajtam múlna, rövidebb mandátumot adnék csak a főpolgármesternek. Nem mintha nagyon hiányolnám a kampánnyal járó hercehurcát, de az ilyenkor szokásos ötletelés kifejezetten felfrissíthetné azoknak a politikusoknak a gondolkodását, akiket foglalkoztat a város jövője. Persze még fél évtized sem elég hosszú idő ahhoz, hogy az elképzeléseit valaki meg tudja valósítani, de túlságosan is elegendő a tespedéshez. Lássuk, mire képes az új seprű, és ha jól végzi a dolgát, folytassa, ha nem, jöjjön valaki más.
Innen nézve persze ez túl egyszerűnek látszik. Elő lehet állni olyan eszetlen ötletekkel is, mint például a várospolitikusként nevesincs jelentkező, aki azt gondolja, hogy fejvesztve szaladunk majd az urnákhoz, hogy rá és a Sétáló Budapest programjára szavazzunk. Járja csak le a lábát ő mindennap a Fővám tértől a Jászai Mari térig, a Budai Vártól az Erzsébet térig, ha azt vette a fejébe, hogy a belvárost egy nagy sétálóövezetté alakítja! Úgy van ezzel ő is, mint a nyuszi a zsiráffal az egyszeri történetben. A zsiráf azzal büszkélkedik, milyen jó, amikor a nyári kánikulában a fagylalt szép lassan csúszik le a hosszú torkán egészen a gyomráig. A nyuszi csak csóválja a fejét, és megkérdi: zsiráf, te hánytál már? Puzsér úrnak hasogatott már a lába néhány perc gyaloglástól?
A szokatlan ötletekről persze később kiderülhet, hogy nem is annyira ördögtől valók. Tallinnban már öt éve bevezették az ingyenes közösségi közlekedést minden helyi lakcímmel rendelkező állampolgár számára, így csökkentve az autók számát és a levegőt rontó gázok mennyiségét a városban. A sikert látva tovább léptek, hamarosan az egész országban ingyenes lesz a közösségi közlekedés. Nálunk bezzeg kinevették a két ciklussal ezelőtt ugyanezzel kampányoló Horváth Csabát, igaz, az ő elképzelése mögül fájón hiányzott az, ami az észteknek megvolt: a törvényileg bebetonozott állami támogatás. Pedig ha az is megvan, talán ebben, és nem az egy főre jutó stadionok számában lehettünk volna világelsők, miközben drasztikusan csökkent volna a város szmogterhelése is. 
Minden világvárosnak kifejezetten jót tesz, ha valamiben egyéni arculata van. Hágában és Prágában egyre-másra feltűnnek az öreg veteránautók, amelyeket nagyon kedvelnek a belvárosi látnivalókra kíváncsi turisták. De nem kell olyan messzire mennünk, Bécsben a konflisok jelentik a látnivalót. Nem állítom, hogy ennek minden bécsi polgár örül, de a fogatokat, a bakon ülő bajszos, köpönyeges kocsisokat szájtátva bámulják az idegenek. A háttérben ott is folyik a hatóság és a vállalkozók csatája, de a közös érdekeket mindkét fél tiszteli.
Nálunk sem veterán autók, sem konflisok nincsenek. A közelmúltban még némi színt hoztak a nyári utcaképbe az időnként feltűnő sörbiciklisek, de lakossági tiltakozásra hamarosan le is zavarták ezeket a járgányokat a főútvonalakról. És bizony a lassan világhírű romkocsmáink fennmaradására sem mernék nagyobb tétben fogadni, már ha változik az önkormányzat összetétele.
Mindenesetre itt az idő: most kéne végre valami jó ötlettel kampányolni.
2019.01.17 09:35
Frissítve: 2019.01.17 09:51

A korrupció kivégzése

Nem érdemes túlságosan nagy nemzetközi kitekintést tenni, ha az első magyar kormányzatilag korrupt államot akarjuk tanulmányozni, de azt leszögezhetjük, hogy ez általában a populista diktátorok műfaja. A magyar korrupt állam annyiban is sajátos, hogy a 2010-ben alkotmányozó többséget szerzett populista népvezér az egész államrezont a kormányzati bűnözés szolgálatába rendelte. Vagyis a kormányzati korrupció alkotmányosan űzhető gazdasági ágazattá vált. További sajátosság, hogy a haszonélvező – csaknem teljes egészében – a végrehajtó hatalom feje. 
Ilyen körülmények között természetes, hogy az igazságszolgáltatás minden kulcspozíciója a diktátortól függő helyzetben van. Vagy úgy, hogy részesül a zsákmányból, vagy úgy, hogy zsarolható. O1G esetében biztosak lehetünk benne, hogy duplán van biztosítva a függés. 
Nem kis jelentősége van annak, hogy milyen az ország helyzete, vagyis van-e mit ellopni. Volt idő, amikor a nyugdíjkasszát kellett lenyúlni, sőt olyan is, amikor aprópénzért baltás gyilkost árusítottunk. Ilyen tekintetben a legszerencsésebb időszak a mostani volt, a „számolatlanul” beözönlő uniós pénzek miatt. A bűnözés szempontjából igen kedvező politikai konstelláció alakult ki: a pályáztatást és a felhasználást lényegében senki sem kéri számon. Az e célból (késve) alapított európai ügyészséghez pedig nem kötelező csatlakozni. 
Sajnos arra nincs esély, hogy a meglovasított milliárdok valahogy visszakerülhessenek oda, ahonnan hiányoznak. Arra van valamicske, hogy a mi gazfickóink – ahogyan például a macedón Gruevszki - elcsíphetők legyenek, de biztosan még erre sem alapozhatunk. Elejét kell tehát vennünk, hogy mindez folytatódjon, illetve megismétlődhessen. Már ha egyszer sikerülne valahogy megállítani a „jelen gonoszt.”
A kormányzati korrupció megszüntetésének első lépcsője lehetne az, hogy a népképviseletben döntéshozói, illetve végrehajtó szerepet vállalni szándékozók ne rendelkezzenek semmiféle honi vagy külföldi gazdasági kapcsolattal. Zéró toleranciát kell bevezetni. Vagyis aki választott politikai tisztségre pályázik, ne lehessen magyar vagy külföldi gazdasági társaság tulajdonosa, tisztségviselője, alkalmazottja, tanácsadója. Továbbá csak egyetlen, magyarországi bankszámlája legyen. Sajnos O1G rendszere szertefoszlatott minden bizalmat, ezért nemcsak a képviselőjelöltet kell „átvilágítani”, hanem a széles pereputtyot és a baráti kört is, hogy ne termelődhessen újra a jelenlegi stróman szisztéma. De emellett azt is elvárhatnánk, hogy a politikusjelölt (plusz pereputty és baráti kör) legalább öt évre visszamenőleg tudja igazolni, hogy nem volt valamilyen cég vagy cégcsoport meghatározó szereplője. 
Egy ilyen szabályozás - nem mellesleg – azt az előnyt is adná, hogy csak a köz szolgálata iránt igazán elkötelezett hölgyek és urak céloznák meg a politikusi karriert. 
A második lépcsőben pedig a pártfrakciók által irányított területi önkormányzati rendszer gyökeres átépítésére volna szükség. Ugyanis a városi, és különösen a budapesti képviselő-testületekben – az utóbbi években – az országgyűlési szavazat-arányok képeződnek le, miáltal az önkormányzat (és a polgármester) „főmunkaidőben” csak a kormányzat kiszolgálására rendezkedik be. A városi önkormányzatok helyzete egyébként is katasztrofálisan rossz, hiszen bevételeiknek erősen túlnyomó részét a központi kormányzat ragadja el, és egy velejéig korrupt, inverz visszaosztást erőltet az országra abból, ami a direkt rablás után még marad. Visszaállt tehát a tanács-rendszer és a pártállami működés.
A hatósági és a közigazgatási korrupció is hitelteleníthet egy politikai rendszert, azonban nem veszélyezteti a hatalom-megosztás demokratikus viszonyait. Azon kívül ezek visszaszorítása lényegesen egyszerűbb. „Csak” tisztességes jövedelmi viszonyok és polgárbarát törvénykezés kell hozzá.
2019.01.17 09:34
Frissítve: 2019.01.17 09:50