Meglepetések érhetnek, ha tévét nézünk az ünnepen

Publikálás dátuma
2018.08.19. 12:33

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv
„Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.”
Nemzeti ünnep, vagy össznemzeti tévénézés. Ez a dilemma március 15-én, vagy október 23-án éppúgy felbukkan, mint most, augusztus 20-a alkalmából. A hatalmat minden tekintetben kiszolgáló, egykor közszolgálatinak indult, ma már csak annak csúfolt tévéknek persze nincs sok választásuk. Az M1 hírcsatorna, a Duna TV és a Duna World már csak azért is kénytelen nyomon követni az ünnep eseményeit, nehogy a politikusok fontos üzenetei ne jussanak el a széles néprétegekhez. Az más kérdés, hányan nézik ezeket az – általában – élő közvetítéseket, de végül is nekik a nézőszám úgysem számít. A kereskedelmi adók viszont ilyenkor beleadnak apait-anyait, hogy kiszolgálják a közönséget. Úgy tesznek, mintha az egész ország a készülékek előtt ülne, s nekik csak az a dolguk, hogy jobbnál-jobb filmekkel szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az alkotmány, az új kenyér egykori, Szent István újjáéledt mostani napja is eme megosztás jegyében telik a tévékben. Jó hazafiak, hívők és Orbán-hívek már reggel fél 9-kor láthatják az ünnepélyes zászlófelvonást, aztán végigkísérhetik a tisztavatást, a légi és vízi parádét, megnézhetik, kik kapják idén a Szent István Rendet, délután szemtanúi lehetnek a Szent Jobb körmenetnek, a nap betetőzését pedig a Budavári Palotakoncert című operett-gála jelenti a Dunán. Amikor meg épp nem történik semmi, az ünnephez méltó filmekkel próbálják maradásra bírni őket. Bizonyára kevesen tudnak ellenállni e kínálatnak. Ha véletlenül mégis kezükbe kerülne a távirányító, bőséggel ütközhetnek magyar filmekbe. A TV2 délután például leadja Várkonyi Zoltán immár klasszikus Egri csillagokját, utána pedig a Macskafogót. Az M3-on este az István király című 1992-es magyar tévéjáték (nem a musical) látható, az RTL Klubon éjszaka pedig a Csak szex és más semmi című vígjáték. A többiek már bevált amerikai filmekkel keresik a nézők kegyeit. Ami azért érthető, hiszen az ünnepnap sem múlhat el reklámok nélkül, márpedig azokat közönségvonzó műsorok között tanácsos leadni.
Csak a sorozatok és szappanoperák hívei maradnak hoppon, ahogy az már ilyesfajta ünnepi alkalmakkor szokásos. Hétfő lévén a Dunán következne a Kártyavár újabb epizódja, de nem jön, egy hetet várni kell rá. Nem lesz Barátok közt, valamint Éjjel-nappal Budapest sem az RTL-n, valamint Jóban-rosszban a Super TV2-n. Még a Cool-on is elmarad az örök délutáni program, a Cobra 11 című, egyébként remekül megcsinált német krimi-sorozat néhány folytatásának ismétlése. Jó hír viszont e film kedvelőinek, hogy a következő vasárnaptól már vadonatúj részek láthatók az RTL Klubon: a 22. évad epizódjait kezdik vetíteni és várhatóan újabb bravúrosan felvett autópályás üldözések és tömegkarambolok színesítik a jól kitalált történeteket.
És nem ez az egyetlen meglepetés a jövő heti kínálatban. Ugyancsak az RTL Klubon szombat és vasárnap kora délutánonként lesz látható egy 1986-ban forgatott és világszerte vetített sorozat. A simlis és a szende hozta meg Bruce Willisnek az első átütő sikert. Pedig akkor még - a Taxisofőr egyik főszereplőjeként - a női főhős, Cybill Shepherd sokkal ismertebb volt nála. Kettejük remek játéka mellett szellemes ötletek, humoros párbeszédek jellemzik ezt a krimit, amely indulása után nem sokkal megkapott szinte minden jelentős tévésorozat-díjat (Emmy, Golden Globe). Ennél is váratlanabb viszont a TV2-ben esedékes változás. A jövő héten ugyanis - a Tények után - főműsoridőben azonnal jó filmeket vetítenek: bevált, sikeres hollywoodi alkotásokat. Látható lesz a Beverly Hills-i zsaru mindhárom része - Eddie Murphyvel. Megismétlik a Krokodil Dundee két részét, sőt műsorra tűzik még a Csonthülye című dél-afrikai vígjátékot is.
Nem valószínű, hogy ezekkel igyekeznek ellensúlyozni az RTL Klubon menő sorozatokat, mert azokkal úgysem tudnak - a jelek szerint talán már nem is akarnak - versenyezni. Viszont úgy látszik, egyelőre feladták az egész nyarat végigkísérő próbálkozásukat, hogy saját gyártású ál-vetélkedőkkel igyekezzenek magukhoz vonzani a nézőket. Előbb Kasza Tibor játékvezetésével két celeb próbálta - általában sikertelenül - hat hosszú fordulón át kitalálni, hány éves az eléjük állított személy. De nem ez volt a mélypont, hanem az utána következő Extrém Activity, amelyben Ábel Anita irányításával ugyancsak celebek szenvedtek a kitalálandó feladatok dzsungelében. Náluk csak a nézők szenvedtek jobban, hiszen ez a játék (?) egy-két este még akár lehet is szórakoztató, de minden hétköznap egy kicsit (nagyon) sok.
Attól tartunk azonban, hogy a pihenő nem tart sokáig. A nagy kereskedelmi tévék egymást felülmúlva - néha egymás orra elől - vesznek külföldön bevált licensz-műsorokat, hogy aztán a hazai környezethez applikálva azokat, szórakoztassák (hülyítsék) a nagyérdeműt. Így azon sem lehetnek meglepve, hogy a nézők lassacskán megtanulnak válogatni a műsorok között és mindig a kezük ügyében van a távirányító. A nagy hírveréssel beharangozott durranásokról meg előbb-utóbb kiderül, hogy nem nagyok és még kevésbé durranások. Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.

Nézzünk hátra, hogy lássunk előre!

Publikálás dátuma
2018.08.19. 12:14

Az angol nyelv villámgyorsan fejlődik. Manapság még annál is gyorsabban, mint az elmúlt évszázadokban. A magyar sokkal konzervatívabb.
Valamikor a történelem homályába vesző iskolás koromban, úgy emlékszem,  tanáraink meglehetősen szigorúan vették helyesírásunkat (és természetesen helyes beszédünket). Ma már talán furcsa, de egy írásbeli dolgozatot, vagy írásban megoldott házi feladatot három szempontból értékeltek: fogalmazás, helyesírás, külalak. Az első kettő kapcsolatos a nyelvhelyességgel, vagy hogy ne legyek olyan nagyképűen tudományos: anyanyelvünk tisztességes használatával. Hiszen utódainknak azt a nyelvhasználatot adjuk tovább, amely belénk rögzült. A gyerekek a családban a szülőktől hallott nyelvet beszélik, ezt alakítja tovább az óvodai, iskolai, majd később a munkahelyi közegben hallott és beszélt gyakorlat.
Közhely, hogy az angolok milyen konzervatívak. Mennyi mindenhez ragaszkodnak egyéni és társadalmi életükben, amin más nemzetek már rég túlléptek. Ugyanakkor az angol nyelv, mindenütt, ahol használják, villámgyorsan fejlődik. Manapság még annál is gyorsabban, mint az elmúlt évszázadokban. Az is közhely, hogy az angol nyelvű színházakban, ahol Shakespeare darabokat adnak elő, nem az eredeti szöveget mondják, hanem megújított, a mai angol közönség számára érthetőbb "fordítását" – vagy ha az eredetit, akkor a közönség a mai nyelvű átírásban kinyomtatott változatot olvassa előadás közben. Esetleg a színpadnyílás fölé helyezett kivetítőn olvasható a mai átirat.
Szerintem a magyar nyelv sokkal konzervatívabb. A néhány évtized múlva ezeréves nyelvemlékünk, a Tihanyi Alapítólevél (1055) latin nyelvű sorai közt több tucat magyar szó, rag, névutó mellett egy egész mondatot lehet olvasni, amelyet ma is értünk: feheruuaru-rea meneh hodu-utu-rea. Mai magyarsággal: a Fehérvárra menő hadi útig. Vagy itt a Halotti Beszéd, amely 1192 és 1195 közt keletkezett, és az első, elejétől a végéig magyar nyelvű írásos dokumentum. Több, mint 820 éves szöveg, azonban kis odafigyeléssel jól érthető. Az eredeti, gótbetűs szöveg ilyen volt: „Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc”. (Amiben az „ʒ” betű a mai „sz” hangnak, az „ſ” betű pedig – amely nem f, nézzük csak meg alaposan! – a mai „s” hangnak felel meg). Tanítják az iskolában is. Ma így mondanánk: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk.
Nos, az államalapítás utáni évszázadokból jó ha száz évenként maradt egy-egy ilyen írásos nyelvemlék, (a Halotti Beszéd utáni évszázad végén az Ómagyar Mária-siralom) ami egyebek közt azért is hasznos, mert láthatjuk: miként és mennyit változott hosszabb távon a beszélt nyelvünk. Természetesen változott, de aránylag lassan. Az írni-olvasni tudás elterjedése után pedig a kialakult nyelvtani és helyesírási szabályok megtartása és betartatása tovább fékezte a gyors nyelvváltozásokat (amelyek főként a beszédben utolérhetők). Dokumentálásuk azonban folyamatosan utolérhető a legmagasabb színvonalú szépirodalmi szövegektől kezdve az élő, beszélt nyelvhez legközelebb álló hírlapi szövegekig, mindenütt.
Nekem hasznos szerszámom, kedvelt eszközöm a magyar nyelv, amikor írok. Élvezem munka közben. Simogat, dédelget, miközben anyanyelvem szavait magamhoz ölelem, és ahogy leírom, észre sem veszem, hogy szinte ösztönösen illesztem őket anyanyelvem szerkezetébe, hogy mondataimat lehetőleg minél többen és jobban értsék. Tudom, nem én vagyok az első ebben a műfajban és bizonyára még sokan foglalkoznak majd effélével. Meg azzal, hogy ezt a gyönyörűséget: az anyanyelvünkön kifejezhető szépséget hogyan törik kerékbe, naponta ezerszer. A tréfa az, hogy nem tudatosan teszik. Csak úgy jön a szájukra, mint fejükre a galambfos.
De hogy ne meneküljek DURVA általánosításba, legközelebb folytassuk ezzel a durvasággal.

Az embertelenség rangjáról

Publikálás dátuma
2018.08.19. 07:00

Fotó: MARABU RAJZA
A huszonegyedik századnak is van már világméretű exportja: Orbán Viktor eszméi és gyakorlata.
"Ahogyan távolodott az ágyúmoraj, úgy vezényeltek minket egyre beljebb Oroszországba. Egy mozdulatlan s minden hívásra, szólításra moccanatlan vizsla állt az országúton, nyilván gazdáját veszítette el valamelyik német vagy magyar katonatisztben. Mi pedig ültünk a megszenesedett gerendákon, s rágtuk a napi porciónkat. Eckl Gusztáv [századparancsnok] helyettese, Lukács zászlós, akkor már nem tudom, milyen érdeméért hadnagyi rangot viselt. S példát vehetett volna Guszti bácsiról (magunk közt így neveztük századparancsnokunkat), ő az embertelenség rangját is viselni igyekezett. Mintha a koromból és a pernyéből bújt volna ki, megállt előtte egy parasztasszony, karján csecsemő, szoknyájába fogódzva egy háromévesnek látszó kislány, s a félkilós konzervdobozt fölbontó Lukács hadnagy elé tartotta a kezét. A kinyújtott, kérő tenyér válaszul ezt kapta:
Menj, kérjél Sztálintól!
Itt egy pillanatra átugrom 1945-be, amikor Lukács hadnagyot öt évre ítélte a népbíróság. Azok az embertelenségek, amikért elítélték, szerintem nem voltak olyan súlyosak, mint az a néhány szó, amit a szerencsétlen anyának mondott."
Zelk Zoltán Egy magyar költő utolsó éve című cikkét olvasom.
Orbán Viktor az embertelenség rangját is viselni igyekszik. Ha egyszer majd elítélik, amiben őszintén reménykedem és hiszek, akkor nem annyira lopásaiért és a magyar társadalom európai leszakadásáért kell felelnie, hanem azért, mert száz és száz szerencsétlen anya, karján csecsemővel, ruhájába kapaszkodó hároméves kislányával könyörgött neki az európai bejutásért, az életéért, amire azt válaszolta: menj, kérj Allahtól! És egy népet nevel arra, hogy azt válaszolják a könyörgőknek: magatok tehettek arról, hogy táborokban éheztek, hogy te és gyereked vízbe fulladtok!
Ferenc pápa üzenete négy ige: befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni. Orbán keresztény Magyarországának négy igéje: kerítéssel kizárunk, üldözünk, tiltunk, megbélyegzünk.
"Amikor azt mondom például, hogy segíteni bajba jutott felebarátunkon jóravaló dolog, míg másokat gyötörni alávaló, akkor arra gondolok, (…) hogy pontosan így állnak a dolgok: az egyik jó, a másik rossz.” – írja Łeszek Kołakowski. Hozzáteszi: „nem azáltal teszünk szert erkölcsi ismeretre, hogy valaki erről vagy arról meggyőz bennünket, nem azért, mert Kantnak, Husserlnak vagy Platónnak igaza volt, hanem azért, mert képesek vagyunk bűntudatot érezni, és ezt a bűntudatot valóságosan megtapasztalhatjuk, ha olyan törvényt szegünk meg, amelyről tudjuk, hogy igaz." Vagy mégsem vagyunk képesek bűntudatot érezni. Vagy nem látjuk a törvényt. Vagy nem érezzük, hogy megszegtük.
Eszembe jut Asztrik főapát feljajdulása: - Kiszolgáltuk az embertelen és gyilkos hatalmat a zsidók üldözése idején. Kiszolgáltuk a kommunizmus idején. És most kiszolgáljuk a menekültekkel szembeni aljas tisztességtelenség idején. Nem volt és nincs bűnbánatunk, nem is lesz ezért kegyelmünk. Ebben én nem akarok részt venni.
Ebben én nem akarok részt venni.

Demokrácia- vagy diktatúra-kivitel

"»A demokrácia – mondotta Eden angol külügyminiszter – az elmúlt évszázadban Anglia láthatatlan kivitelének legfontosabb tényezője volt.« (…) Ilyen kis angol mondatokon nevelkedett Széchenyi és Kossuth szellemisége; ilyen mondatokon nevelkedett Eötvös és Deák szabadelvű demokráciája." Igaz. Márai Sándor írta a Pesti Hírlapban, 1937. január 17-én az Angol kivitelben. A XIX. században Anglia, és így a Nyugat láthatatlan kivitelének legfontosabb tényezője a liberális demokrácia volt. Amikor a XIX. században a kicsiny és ismeretlen Magyarország egyetlen igazi politikai kivitele - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc - megmutatkozott, akkor Angliát éppen az egyenértékű cserére figyelmeztettük. Kossuth lángoló szónoklatai Angliában és Amerikában éppen erre a liberális demokráciára, a szabadság és függetlenség eszményeire figyelmeztettek.
"A leghangosabb vád, melyet ellenfelei és vetélytársai hangoztatnak, hogy a demokrácia kiadta kezéből a hatalmat. Mit kezdhetünk még egy szemlélettel, melynek nincs karhatalma, amely önként adta ki kezéből a fegyvert, s tűri, hogy az erőszak lebunkózza? Mit kezdjünk egy demokráciával, amely nem érzi többé hivatását, szerepszerűségét, nincs benne semmi »hősies« - mit kezdjünk e civil életformával egy korban, amely egyre lelkesebben viseli a szellemi és társadalmi formaruhát? Van-e még hősies tartalma a demokráciának, abban az értelemben, mint volt a múlt század közepe felé, mikor szellemi és gazdasági és társadalmi szabadságjogokkal ajándékozta meg Európa és Amerika nemzeteit? Eszmekörök letűnnek, mint az emberek, akik képviselték az eszmeköröket; a művelődés és a harc az életért nem mindig párhuzamos folyamat, s a nép, amely tegnap még a szellemi és társadalmi szabadság jelszavait írta, ma önként vállal kollektív korlátozásokat, feláldozza az egyéniséget a közösségnek, a demokráciát a parancsuralomnak."
Márai ugyanúgy fütyül a sötétben, ahogy ma én, amikor megállapítja, hogy a demokrácia igenis kapós áru az Egyesült Államokban – ez akkor igaz -, Franciaországban – már nem igaz -, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és a skandináv országokban. Csakhogy 1937-re a demokrácia szőrén-szálán eltűnt a kontinens többi országából. "A demokrácia működik, és jól működik: ahol megbukott, ott nem éltek, visszaéltek vele. A demokrácia nem akarja megmenteni a világot; legkevésbé az angol demokrácia. Egy eszmekör, melynek tartalma annyi, hogy a népuralom a polgárok politikai egyenlőségén alapszik, s a politikai hatalmat minden felnőtt és nő egyformán gyakorolja a választójogon keresztül, csakugyan nem »hősies«. Nem is akar az lenni. (…)
Nem a demokrácia bukott meg, hanem azok, akik alkalmatlanok a demokráciára. (…) Ez az angol demokrácia mindenekfölött konstruktív. Nem a tömegek uralmát jelenti, hanem a kiválasztás elvét, melyet a tömegek cenzúráznak. Ez az angol demokrácia a fegyelem elvét hirdeti; nem a megfélemlített és mukkanásra képtelen csordafegyelem, hanem a meggyőzött, a felismert igazságoktól áthatott, a közösség érdekeit önként és készségesen szolgáló egyén fegyelmének elvét. Ez a demokrácia, amely ma is uralkodik Angliában, nem a szociális forradalom elvét hirdeti, hanem a szociális fejlődés szükségét. Az egyén cselekvő tagja marad a társadalmi közösségnek e demokráciában; tehetségén, vállalkozókedvén és képességein, felelősségérzetén épül fel a társadalom jóléti szervezete. (…) Ez a demokrácia szigorú törvényekkel gondoskodik arról, hogy az élet startjánál lehetőleg egyforma eséllyel kezdjék az emberek a versenyt." Szép. De mit tegyünk, ha az emberek többsége a régi kontinensen mindezt nem hitte? S hiszi-e ma? Három és félév múlva Churchill Angliája volt az egyetlen ellenálló demokrácia Európában.
"Magyarország ebből az »angol kivitelből« az elmúlt évszázadban behozta a maga részét. Az áruval nem csapták be. Ma, amikor ügyes politikai vigécek csalogatnak és kínálgatnak mindenféle gyanús pótlékkal, nem árt emlékezni és ragaszkodni az eredetihez. A csomagolás védjegye: Made in England. Tartalma a régi, az egyetlen, amiért és amivel élni érdemes: a demokrácia, ahogy az öreg Deák szerette volna, s ahogy a fiatal Eden ma is hirdeti." Vajon valóban behoztunk-e eleget a nyugati demokrácia árujából? S nem volt-e mégis hamis, lejárt szavatosságú, leértékelt áru?
A huszadik század világméretű magyar kivitele 1956 forradalma volt. Igazi, tisztességesen legyártott, a legkifinomultabb elitet és a jobbra, igényesebbre vágyó tömeget kielégítő termék: Made in Hungary.
Nem tagadhatjuk le, hogy a huszonegyedik századnak is már van világméretű exportja: Orbán Viktor eszméi és gyakorlata. Harsány és veszélyes, idegesítő és megnyerő bóvli – félelmetes fegyver. Magyar kivitel.
(Marotta-Mondolfo, 2018. augusztus 9.)