„Síelni, síelni! Vau, vau, vau, síelni!” Negyvenkét évvel ezelőtt, 1976-ban valószínűleg az austropop fenegyereke, Wolfgang Ambros sem gondolta komolyan Schifoan című, bécsi dialektusban előadott dalát. A síparadicsomokban, a hütték világában mégis olyan tartós népszerűségre tett szert a síelés örömeit kifigurázó, szándékoltan bugyuta szerzemény, hogy Ambros végül felvette a repertoárjába és még évtizedekig játszotta a közönségének. Az osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) köszönhetően most a nyár legnépszerűbb „protest songjaként” éli reneszánszát.
Történt, hogy a 66 éves énekes-dalszerző augusztus elején interjút adott a Süddeutsche Zeitungnak, amelyben kijelentette, nem hiszi el az FPÖ vezetője, Heinz-Christian Strache alkancellár fogadkozását, miszerint radikális jobboldali pártja fellép a szélsőségesség és az antiszemitizmus ellen. Ambros szerint az FPÖ tagságának jelentős része „barna”, azaz náci szimpatizáns, míg a pártvezetés nemcsak idegenellenes, hanem a szegényekre sincs tekintettel. Az Ambros által felemlegetett példák sorából a magyar olvasóknak az FPÖ szociális miniszterének a kijelentése lehet különösen érdekes. Beate Hartinger-Klein szerint havi 150 euró jövedelemből is meg lehet élni – ez az állítás összegszerűen is majdnem megegyezik Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselő egykori, 47 ezer forintos mondásával.
Az interjú után az FPÖ főtitkára, Christian Hafenecker azonnal „visszalőtt”: Ambrost megfáradt muzsikusnak és állami művésznek nevezte, jóllehet, az énekes 47 éves pályafutása alatt sosem kapott állami támogatást vagy megbízást. Az Opus zenekartól Rainhard Fendrichig tucatnyi osztrák muzsikus fejezte ki a szolidaritását Ambrossal, míg egy rajongó a Twitter mikroblogon hirdette meg: legyen a Schifoan a legnépszerűbb osztrák popnóta! A dal három nap alatt az iTunes zeneletöltő osztrák toplistájának az élére ugrott, míg e héten Ausztria leghallgatottabb rádiója, a közszolgálati Ö3 toplistájának élmezőnyébe került.
