Báb-Lázár

Lázár látta a példákat, és elvonult magától. Legalábbis a látszat ez volt.

Orbán bábjaival foglalkoztam egy héttel ezelőtt ezeken a hasábokon, arra tettem kísérletet, hogy bemutassam: a miniszterelnök mindenre és mindenhez megtalálja a megfelelő szereplőt; választ magának dúvadot, intelligens ábrázatút, olyat is, aki hajlandó magából hülyét csinálni. Mindenki teszi a dolgát, játssza – az egyébként testhez álló - szerepét. (Csak egy kis kitérő: még sosem jutott eszembe, hogy annak idején Kosztolányi Dénes, vagy mostanság Németh Szilárd szerepeltetése rendezői tévedés lenne.)

Bevallhatom: amikor ezekről a figurákról írtam, sorra jelentek meg előttem az Orbán által használt politikusok, Szijjártótól Gulyás Gergelyen át Novák Katalinig. Odaképzeltem őket a mondataim, a jelzőim mögé, és megerősítve éreztem magam. És csak most, az azóta történtek ismeretében döbbenek rá: egyáltalán nem jutott eszembe Lázár János. Valószínűleg azért nem, mert őt – minden általam vélt hibájával együtt – autonóm személyiségnek gondoltam, olyannak, akivel még Orbánnak is birkóznia kell. Ez a szemünk előtt zajló birok – amely olykor Rogán Antallal, máskor Tarlós Istvánnal szemben mutatkozott meg – nem törte szét Lázár személyiségét, úgy tűnt, megőrizte szuverenitását; bukása is nagyjából ebből következett. No meg abból is, hogy a hódmezővásárhelyi politikust gyakran emlegették Orbán utódaként, de nem mint akit maga az „Elnök” nevel ki, hanem mint aki majd képes lesz megtörni az orbáni hegemóniát, és átvenni a hatalmat.

Ma már láthatjuk: butaság volt erre gondolni. Nem sokan jelentkeztek be eddig Orbán-utódul vagy a trónfosztást elősegítőül, de akik ezt tették, mind megkapták a maguk – lássuk be, Orbán Viktor logikáját követő – büntetését. Áder János – akkori hírek szerint igen gyér nyelvtudással – Brüsszelbe lett száműzve, hogy később átvegye a schmittpáli örökséget; tudjuk, hogy ez mit jelent. A tervezett puccsban felbukkanó társa, Schmidt Mária is talonba került, hogy aztán az Elnök leghűségesebb szolgálójaként bukkanjon fel újra.

Lázár látta ezeket a példákat, és elvonult magától. Legalábbis a látszat mindenképpen ez volt. A parlament utolsó sorába ült – nem foglalt el két széket, mint elődje, Rapcsák András, de jelképesen ezt üzente. Márpedig Orbán nem csupán a vele szemben alternatívaként felbukkanó embereket nem szereti, az ilyen üzeneteket sem. És hozzányúlt ahhoz a fegyverhez, amelyhez nála jobban senki nem ért. A megalázás fegyveréhez. Dohányzás elleni biztossá nevezte ki. Vagyis elindította a kálvária útján, be kell járnia az összes stációt, hogy visszataláljon az Úrhoz. Hogy megtanulja, ki az úr a háznál. Néhány hónapja még ő volt Orbán után az első. Most kinevezték őt az Orbán utáni utolsónak. Hogy a feladata pontosan mi lesz, teljesen mindegy. Mindenki tudja, hogy korábban pont az ellenkező szerepet vitte; a dohánylobbi erősítésén, egy új lobbi kialakításán fáradozott.

Hogy most min fáradozik, nem tudom. Nem tudom, miért vállalta el ezt a szerepet, mitől bábosodott el ő is. Lehet, hogy mégsem olyan jó ott hátul, az utolsó sorban.