Szovjet emlékek őrzői és feledői

Publikálás dátuma
2018.08.23. 13:00
Gorbacsov és lánya, Irina sikeres orvos lett.
Fotó: CARL COURT / AFP
Nagyon különböző sors jutott osztályrészül azoknak az embereknek, akik a Kreml egykori híres, illetve hírhedt vezetőinek a leszármazottai.
A legismertebb történet Sztálin lányáé, Szvetlana Allilujeváé. A generalisszimusz kedvencéből a hazáját elhagyó, az Egyesült Államokat választó, apja bűneit mélységesen elítélő, ugyanakkor zavaros életet élő, vagyonát elherdáló, kiszámíthatatlan természetű asszony vált, aki 2011-ben halt meg, 85 évesen. Szvetlana fia, Joszif Moszkvában kardiológusként dolgozott, és 2008-ban halt meg. Olga, a fiatalabbik lánya Chrese Evans néven lett ismert extravagáns punk az Egyesült Államokban. Az időközben buddhista hitre áttért, Oregon államban élő, régiségboltot vezető nő nem hajlandó sem Sztálinról, de még az anyjáról sem beszélni. Még oroszul sem tud. A világ másik végén, egy kis kamcsatkai faluban él Olga más apától származó nővére, Jekatyerina Zsdanova, aki a kommunista pártvezető Zsdanovnak is az unokája. Anyjának sohasem bocsátotta meg, hogy magára hagyta, még azt is letagadta az újságíróknak, hogy egyáltalán Szvetlana az anyja. Moszkvában geofizikát tanult az egyetemen, onnan a sok ezer kilométerre lévő Kamcsatkára utazott, hogy a vulkánokat tanulmányozza. Ott él katona férjével és két gyerekével. Sztálin első házasságából született fia, Jakov német fogságban halt meg a második világháború alatt, miután apja megtagadta, hogy szabadulásáért a Sztálingrádban elfogott Paulus tábornokot átadja a németeknek. Vaszilij fiának pedig, aki a második feleségétől származott, szintén tragikus sorsa volt: kazanyi száműzetésben alkoholizmusban halt meg. 
Sztálin lánya, Szvetlana Allilujeva Nyugatra menekült
Fotó: AFP
Akinek viszont minden sikerült, az Vjacseszlav Nyikonov, Sztálin legközvetlenebb emberének, Molotov külügyminiszternek az unokája. Az egyik legismertebb orosz politológus, a történelemtudományok doktora, a moszkvai állami egyetem dékánja, az állampárt, az „Egységes Oroszország” képviselője. De nem panaszkodhat Sztálin másik közvetlen emberének, Mikojannak az unokája, Sztasz Namin sem: a honi zene élő legendájaként tisztelik. A Sztálin utáni korszak emblematikus figurái közül Nyikita Szergejevics Hruscsov, miután félreállították, gyakorlatilag háziőrizetben töltötte élete hátralevő részét. Egyik fia, Leonyid a hivatalos verzió szerint harci pilótaként még 1943-ban eltűnt a fronton. Másik fia, Szergej a szárnyas és ballisztikus rakéták mérnökeként Lenin-díjat kapott, a Szocialista Munka hőse lett. 1991-ben érkezett az Egyesült Államokba, felvette az amerikai állampolgárságot, számos egyetemen tanított. A róla szóló utolsó amerikai híradások egyike szerint tavaly októberben Las Vegasban tartott előadást az orosz-amerikai kapcsolatokról. Hruscsov egyik unokájának, Julijának szürkébb és tragikusabb sors jutott. Tavaly Moszkvában elütötte a HÉV, miután állítólag nem a kijelölt helyen próbált átmenni a síneken. Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár fia, Jurij a külkereskedelmi miniszter első helyettese volt, de 53 évesen nyugdíjazták, miután Mihail Gorbacsov került a kommunista párt élére. Brezsnyev unokája, Andrej a politikában igyekezett pozíciókat szerezni a kommunisták oldalán, de nem sikerült megválasztatnia magát a törvényhozásba. Idén júliusban halt meg 57 évesen, szívbetegségben. Ami pedig a Szovjetunió utolsó elnökét, Mihail Gorbacsovot illeti, felesége korai halála után orvos lánya, Irina sikerének örülhetett, aki alapítványában is nagy szerepet vállalt. Két unokája van. A 38 éves Kszenyija ideje nagy részét Németországban tölti, és zárkózott életet él.
Szerző

"Szocialista szellem" az üres koporsóban

Publikálás dátuma
2018.08.23. 12:00

Fotó: GÜNTER BRATKE / FDI/AFP/DPA
Németországban napok óta egy nehezen megválaszolható kérdés foglalkoztatja a közvéleményt: elképzelhető, hogy az NDK-ban az állambiztonság, a Stasi több újszülöttet halottnak nyilvánított, hogy így vegyék el a gyermeket szüleiktől.
Eddig csak rebesgették ennek a lehetőségét, ám a minap közvetett bizonyítékot is találtak erre. Az „NDK Elrabolt Gyermekeinek Érdekközössége” nevű csoport közbenjárására felnyitották egy olyan újszülött koporsóját, aki az NDK-ban állítólag meghalt. Csak ruhákra bukkantak, földi maradványokra nem. Az érdekközösség egyik elnökségi tagja, Andreas Laake szörnyű bűncselekményt sejt a háttérben. Szerinte az történhetett, hogy egy Stasi-tiszt elintézte a szülész orvosnál, a gyermeket születése után azonnal nyilvánítsák halottnak. A csecsemőt ezután a rezsim által „megbízhatónak” tartott szülőknek továbbíthatták, és „szocialista nevelésben” részesíthették. Bár a berlini fal lebontása óta egy esztendő híján három évtized telt el, az ilyen esetek feldolgozása még mondhatni gyerekcipőben jár. Azt eddig is tudni lehetett: előfordult, hogy a rendszer ellenségeinek kikiáltott személyektől elvették a gyermekeiket, akiket a rezsim kegyeltjeinek számító elvtársak nevelhettek fel. A gyermekből „szocialista személyiséget” akartak faragni. Két kereszténydemokrata képviselő, Stephan Harbarth és Arnold Vaatz foglalkozik ezekkel az esetekkel. Az ügyvéd Harbarth szerint feldolgozzák „az NDK igazságtalanságának talán utolsó fejezetét”. (Harbarthot esélyesnek tartják arra, hogy Andreas Vosskuhle mandátumának lejárta után megválasszák a német alkotmánybíróság elnökének.) Törvénnyel akarják biztosítani, hogy az ilyen szörnyűségekre vonatkozó adatokat ne semmisíthessék meg. Fel akarják tárni, pontosan hány személyt vettek el erőszakkal szüleiktől politikai-ideológiai okokból. Sok esetben nem is kellett orvos közbenjárása a nyilvánvaló bűncselekmények végrehajtásához. A Stasi ügynökeinek segítségére volt az NDK büntető törvénykönyve, amely kimondta: azokat a szülőket, akik „szociális viselkedésükkel veszélyeztetik a fennálló rendet”, legfeljebb két évig tartó börtönbüntetéssel sújthatják, és elvehetik tőlük gyermekeiket, sőt az államnak ahhoz is joga volt, hogy akár más szülőknél helyezzék el a gyermekeket. Ilyen esetet jegyeztek fel 1972. február 7. hajnalán, amikor betuszkolták egy fekete autóba a két gyermekét egyedül nevelő anyát. Kislányának, a keservesen síró négyéves Katrin Behrnek azt ígérte, este viszontlátják egymást, de nem így történt. Elítélték, börtönbe zárták. 1960 és 1989 között az NDK-ban a 280 ezer politikai elítélt közül 130 ezret minősítettek "társadalmilag alkalmatlannak" a büntető törvénykönyv 249-es paragrafusa alapján. Katrin és fivére gyermekotthonba került, nagyanyjuknak megtiltották, hogy kapcsolatban maradjon az unokákkal, mert veszélyeztette volna „szocialista nevelésüket”. Katrint egy házmester és a felesége akarta magához venni, ám a kislány mindenképpen vissza akart térni az otthonba a testvéréhez. Teljesítették az óhaját, ám amikor visszament, bátyja hűlt helyét találta. A fiút áthelyezték egy másik otthonba, és ezzel Katrint múltjának utolsó darabkájától is megfosztották. A lány később egy párttitkár asszonyhoz került. Anyja azért volt veszélyes a hatalom szemében, mert gyermekeit egyedül nevelte, nem tanult ki szakmát, két gyermeke két apától volt, legnagyobb bűnéül azonban azt rótták fel neki, hogy testvérei 1961-ben nyugatra menekültek, még a berlini fal megépítése előtt. Katrin Behr könyvben számolt be megpróbáltatásairól. Az NDK-ban a kényszeradoptálásokat „inkognitó örökbe fogadásnak” is nevezték, mert a családjuktól elszakított gyermekeknek teljesen új életet kellett kezdeniük, nem léphettek kapcsolatba biológiai szüleikkel. Az NDK-beli kényszer-örökbefogadásokról 1975-ben értesülhettek az NSZK-ban, a Spiegel akkori cikke alapján. A cikk miatt rövid időre még fagyosabbá vált az NDK és az NSZK viszonya, később azonban a kapcsolatok normalizálása reményében mindkét állam igyekezett szőnyeg alá söpörni az ügyet. 2011-ben Erich Honecker néhai pártvezető harmadik felesége, Margot Honecker beszélt ezekről az esetekről. Szerinte senkit sem vettek el erőszakkal a szülőktől, éppen ellenkezőleg, a szülők hagyták cserben gyermekeiket.
Témák
NDK Stasi

Késes támadás Párizsban, többen meghaltak

Publikálás dátuma
2018.08.23. 11:21

Fotó: Thomas SAMSON / AFP
Járókelőkre támadt egy férfi csütörtök reggel, két nőt is meggyilkolhatott, mielőtt lelőtték. Személyes okok állhatnak a háttérben.
Ketten súlyosan megsérültek, és egy ember meghalt, mikor Párizs nyugati részén csütörtök reggel járókelőkre támadt egy férfi - írja Twitteren az AP hírügynökség.
Az áldozatok száma azonban rövidesen tovább emelkedett. A Trappes nevű külvárosban történt támadás célpontjai valószínűleg az elkövető családtagjai voltak. Egyes források szerint a férfi feleségét és lányát gyilkolta meg, máshol azt írják, anyja és húga voltak az áldozatai, értesült az Euronews. A gyilkosságok után egy házba menekült, ahonnan csak a rendőrök felszólítására lépett elő. Mikor megadta magát, állítólag azt kiáltotta, "Allahu akbar", mire lelőtték. Sérüléseibe belehalt. A késelő férfinak súlyos pszichiátriai problémái voltak Gérard Collomb belügyminiszter szerint.
 Annak ellenére, hogy a jelek szerint személyes okokból gyilkolt a férfi, az Iszlám Állam terrorszervezet már bejelentette arra vonatkozó igényét, hogy felelőssé tegyék a történtekért.
A Párizstól 30 km-re nyugatra fekvő Trappes élesen elkülönül az őt körülvevő Yvelines megye többi részétől. A környék nagyrészt jómódú és gazdag lakosokkal bír - ezzel szemben Trappes egy jórészt fiatalok lakta szegény környék, ahol a munkanélküliség mértéke eléri a 20 százalékot, és a bűnözés is igen magas.
Cikkünket frissítjük.
Szerző
Frissítve: 2018.08.23. 14:58