Feledhetetlen, színpompás ünnepség keretében felavatták a Népstadiont

A pártunk és kormányunk elhatározásából tervbe vett Népstadion első ötéves tervünk negyedik esztendejében felépült és kinyitotta kapuit... Ezzel a magyar sportolók sok évtizedes álma valósult meg. Szemezgetés a 145 éves Népszava archívumából

1953. augusztus 20. Alkotmányunk törvénybeiktatásának negyedik évfordulója. Évtizedes álma teljesedett ezen a napon a magyar sportolóknak, a magyar sportkedvelők több milliós táborának: felavatták a Népstadiont.

A város már a hajnali órákban megélénkült, a pályaudvarokra befutó vonatok vidéki sportolók, sport- rajongók ezreit ontották. 80 ezer néző és 15 ezer sportoló készült, hogy részt vegyen a nagy eseményen. Már hét óra előtt megkezdődött a vándorlás a város minden része felől a felavatásra váró, zászlódíszbe öltözött monumentális Népstadion felé. Az odaérkezők lenyűgözve szemlélték a hatalmas építményt, az óriási lelátókat, a széles feljárókat, amelyek rendkívül nagy méreteikkel, nagyszerű arányaikkal mély benyomást keltettek. Már nyolc óra előtt tarka színben pompáztak a lelátó hosszú padsorai a reggeli nap fényében. Ingujjra vetkőzött férfiak, színes ruhájú nők, fiatalok várták a nagy nap kezdetét.

Lassan megteltek a díszlelátók széksorai is.

Még el sem érkezett a Népstadion két fordulójában elhelyezett óriás órák mutatója a 9-es számhoz, már megjelentek a harsonások, és pontban 9 órakor felharsant a hívójel. Megkezdődött a felavató ünnepség. A maratoni kapukban feltűntek a zászlóvivők tömött sorai, a középső bejárat felől ugyanakkor megindult Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese, mögötte Csermák József olimpiai bajnok, majd négy tornászbajnokunk, Keleti Ágnes, Gulyásné, Tóth és Pataki. A Népstadion lobogóját vitték, a háromszínű nemzeti zászlót, amelyet a Népstadion hímzett képe díszített.

Megkezdődik a felvonulás

A különböző színű egyesületi mezbe öltözött csoportok végeláthatatlan színpompás sorokban követik a zászlóvivők csoportját. Hatalmas tömegben jön, ömlik, özönlik és hömpölyög a sportolók, a fiatalok erőtől duzzadó serege. És mégis pillanatok alatt rendben felsorakoznak és már együtt is áll a 15.000 sportoló, ki ki a maga helyén. Ezután két civilruhás csoport lép a pályára és vonul az előtérbe: a Népstadion dolgozóinak küldöttsége.

A futópálya célegyenesének közepén ott áll Hegyi Gyula, az OTSB elnöke. Neki jelenti Sebes Gusztáv, hogy a sportoló magyar ifjúság százezreinek képviseletében 15.000 kiválogatott fiatal eljött, hogy a megnyitó ünnepségen részt vegyen. A Népstadion építői küldöttségének két tagja lép elő. Lakner Lajos - aki a munkálatok kezdetén, mint szakmunkás dolgozott s végül a Stadionépítő Vállalat igazgatója lett — és Dávid Károly tervezőmérnök. Az építők nevében Lakner Lajos büszkén jelenti, hogy elkészültek a rájuk bízott feladattal s a stadiont átadják a magyar sportolóknak. Hegyi elvtárs átveszi tőlük a Népstadion tervrajzát s a többi között ezt mondja:

A pártunk és kormányunk elhatározásából tervbe vett Népstadion első ötéves tervünk negyedik esztendejében felépült és kinyitotta kapuit... Ezzel a magyar sportolók sok évtizedes álma valósult meg.

Népszava 1953. augusztus 22.