Nőtt a bérünk, de miért nem érezzük?

Jelentős mértékben emelkedtek a fizetések az elmúlt félévben a hivatalos statisztika szerint, sokan mégsem érzékelik ezt.

Csaknem 12 százalékkal nőtt az átlagkereset az idei év első félévében 2017 azonos időszakához képest: január-júniusban a bruttó átlagkereset 324 400, a nettó átlagkereset 215 700 forintra rúgott a KSH legfrissebb adatközlése szerint. A dolgozók jelentős része mégsem érzékel ilyen nagy léptékű jövedelemnövekedést, ennek pedig több oka is van.

A KSH szerint a keresetnövekedés oka főként a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos emelése volt, előbbi ugyanis 138 ezer, utóbbi 180 500 forintra emelkedett. Ezeket a béremeléseket ugyan kötelező volt végrehajtaniuk a cégeknek, számos munkavállalónak azonban ettől csak papíron nőtt a fizetése, a ténylegesen hazavitt összeg nem változott. A kötelező béremelésekért cserébe ugyanis a cégek egy része elvette az addigi cafeteria juttatásokat, prémiumokat. (Ennek legnagyobb nyertese az állam lett: az addigi adómentes cafeteria-juttatásokból adóköteles bér, azaz állami adóbevétel keletkezett.)

Számos munkavállaló számára pedig a minimálbéremelés egyszerűen azt jelenti, hogy az eddig részben zsebbe kapott fizetését most már végre legálisan veheti fel. Az is igaz persze, hogy a minimálbér nagyarányú emelése hatott a magasabb fizetési kategóriákba esők fizetésére is, a bértorlódások elkerülése érdekében növelni kellett az ő fizetésüket is. A minimálbérnél, illetve a bérminimumnál többet keresők bérét ugyanakkor egy friss felmérés szerint csupán a cégek harmada emelte: ezek zömmel a nagyobb cégek voltak.

A KSH átlagbérszámai ráadásul meglehetősen torzítják a fizetésekről alkotott képet, hiszen néhány kiugró bér rögtön megdobja az átlagot. Az így kimutatott átlagfizetés azonban a dolgozók többsége számára csak vágyálom marad. A realitásokhoz közelebb álló képet festene a medián érték, amit úgy számolna ki, hogy a kereseteket sorba rendezik, a középen lévő medián összegnél pedig a dolgozók fele kevesebbet, másik fele többet keres. Ez a mediánérték kutatások szerint az átlagkeresethez képest általában 20-25 százalékkal alacsonyabb értéket mutat:

Ilyen adatokat azonban a KSH nem közöl, mint ahogyan a legkisebb kötelező bérekből élők számát sem teszik közzé. Szakszervezeti becslések alapján nagyjából

Leglátványosabban ez a közszférában tükröződik. Ugyanis a közalkalmazotti bértábla fizetési fokozatainak 71 százalékát lefedi a minimálbér vagy a garantált bérminimum, emiatt a mintegy 800 ezer közalkalmazott kétharmada tartozik ebbe a bérkategóriába.

Magyarországon a minimálbér és az átlagbér közti rés egyébként – Szlovéniát kivéve - jóval kisebb, mint a környező országokban, a - többnyire a választási évekre időzített - nagyarányú minimálbér-emelések miatt ráadásul egyre szűkül is. Csehországban például a minimálbér az átlagbér csupán harmadát teszi ki, míg nálunk mintegy 45 százalékát.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint ez az arány jól tükrözi a kiszámíthatatlan és hektikus béremelések miatti bértorlódásokat, ami semmiképp sem mondható egészségesnek a gazdaságra nézve. A hirtelen emelkedéseket a piaci szereplők nehezen tudják lekövetni, a legkisebb bérek kötelező emelésén túl kevéssé tudnak bért fejleszteni – főként a kisebb cégek. Ez pedig leértékeli a tudást, hiszen elmosódnak a bérbeli különbségek a szakképzett és a szakképzetlen munkavállalók között. Ez éppen a szakképzett munkavállalókat ösztönzi az ország elhagyására. A szakszervezeti vezető ezért azt mondja: egy hosszú távú célt kell kitűzni, és ahhoz igazítva folyamatosan emelni a legkisebb béreket.

Magyarországon a minimálbér intézményét egyébként 1989-ben vezették be, azóta a kötelező legkisebb bér összege - a 2003-as évet leszámítva – folyamatosan nőtt. A minimálbéreseknek 1992-ben havi bruttó 8 ezer forint járt, az idén már kereken 130 ezer forinttal több. Kérdés azonban, mi várható jövőre. A kormány szándékai e tekintetben egyelőre nem ismertek, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek véleménye azonban már most jól láthatóan egymásnak feszül. Míg a munkaadói oldal az alacsony termelékenységre hivatkozva 10 százalék alatti béremelést tart reálisnak, addig a munkavállalókat képviselő szakszervezetek a Visegrádi országok 22 százalékkal magasabb béreit szeretnék utolérni, ezért továbbra is kétszámjegyű fizetésemelést tűznek ki célul. Kérdés az is, hogyan tudnak majd megállapodni a cafeteriával kapcsolatban: ennek kedvezményes adózását ugyanis megszünteti jövőre a kormány, így ha a munkaadók továbbra is adni szeretnék, akkor az a béremelésektől veszi el a forrásokat.

További bizonytalansági tényezőt jelent a szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentése, amelyről Varga Mihály pénzügyminiszter szerdai közleményében úgy fogalmazott: „a bérnövekedést a jövő évi költségvetés is nagymértékben támogatja, hiszen a 2016 novemberében megkötött hatéves bérmegállapodás értelmében tovább csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke”. Gondosan kikerülte tehát, hogy pontosan mikortól is csökken a szocho mértéke, pedig a béremelések szempontjából ennek kiemelt jelentősége van a munkaadók számára. Az adócsökkentés révén visszamaradt összegekből fedeznék ugyanis a béremelést, ezért a munkaadók a szocho januári csökkentéséhez kötik, hogy támogatnak-e januártól bárminemű minimálbéremelést.

Márpedig a nyár elején elfogadott költségvetési és adócsomagban nincs nyoma a szocho-csökkenés pontos hatályba léptetésének – hívta fel Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter figyelmét a múlt heti kormányinfón az mfor.hu. A portál végül azt a választ kapta: a 6 éves bérmegállapodás értelmében, ha a béremelések egy bizonyos mértéket meghaladnak, akkor július 1-jével 17,5 százalékra csökken a szocho.

A csökkentés feltétele ugyanis a bérmegállapodás értelmében a 2018-as, egész éves 6 százalékos reálbérnövekedés, ehhez azonban a béradatokon túl szükség van az inflációs adatokra is, ezek az adatok pedig 2019 első negyedéve előtt nem lesznek meg. Vagyis úgy tűnik, januártól nem lesz szocho-csökkenés. Kérdés, mit lépnek erre a munkáltatók? A minimálbéremelést illetően a végső szó a kormányt illeti: konzultációs kötelezettsége ugyan van a munkaadói és a munkavállalói szervezetekkel, de ha a felek nem jutnak megállapodásra, akkor a kormány dönt a minimálbéremelés mértékéről.