Tim Ries – Jagger és Szakcsi barátja

Publikálás dátuma
2018.08.25. 16:00

Fotó: RS BERKELEY MUSICAL INSTRUMENTS
Tim Ries szaxofonos-zeneszerző nevét a Rolling Stones turnéin való állandó közreműködése tette világszerte ismertté. Fő műfaja a jazz, és nagyon szívesen játszik együtt magyar zenészekkel – most például Oláh Kálmánnal, Barcza-Horváth Józseffel és Balázs Elemérrel.
„A magyarországi rendszerváltás idején, 1989-90-ben, Belgiumban ismerkedtem meg és játszottam először együtt Balázs Elemérrel, akit azóta is a világ egyik legjobb jazzdobosának tartok. A kilencvenes években egyszer fel is hívtam, hogy költözzön New York-ba és alapítsunk közös zenekart. Elemér akkor nemet mondott, mert nem akarta elhagyni Magyarországot, a családját, a barátait – ezt mélységesen megértem” – vallja Tim Ries, aki folyamatos turnézás közben, e-mailben válaszolt néhány kérdésemre. A „magyar kapcsolat” azonban nem szűnt meg, sőt egyre gazdagodott: a zongoristák közül Tim megismerkedett Elemér testvérével, Balázs Józseffel, majd Oláh Kálmánnal és Szakcsi Lakatos Bélával is közösen lépett színpadra. Végül pedig megszületett az East Gipsy Band formáció, amelynek célja a magyar cigányzenei hagyomány és a jazz ötvözése, s amelynek Tim állandó vendégszólistája lett. „Egészen különlegesnek tartom azt a jelenséget, hogy a jazz a tengerentúlon az afro-amerikai kisebbségnek köszönhetően jutott el azokra a magaslatokra, amelyeket – különböző stíluskorszakokat említve – Louis Armstrong, Charlie Parker, John Coltrane és Miles Davis neve fémjelez. Magyarországon pedig a roma kisebbség találta meg a jazzben azt a sajátos kifejezési formát, amelyben az általam kedvelt és tanulmányozott kávéházi cigányzenei hagyományt örökítette tovább egy teljesen új kontextusban.” Tim Ries sohasem törődött műfaji határokkal (ld. keretes írásunkat), de azért őt is meglepte, amikor 1999-ben a Rolling Stones menedzsmentje felkérte a világ első számú rockbandájának turnéin való rendszeres közreműködésre. „Nehogy bárki azt gondolja, hogy a Stones-t csak a showbiznisz körforgása tartja életben. Kiváló zenészek, bármilyen műfajban megállták volna a helyüket, de ők a rock and rollban alkottak maradandót, több mint fél évszázadon keresztül.” A Stones is megbecsüli kitűnő vendégzenészét: nemcsak megadták a szerzői jogi engedélyeket, de lelkesen játszottak is azon a két lemezen (The Rolling Stones Project – 2005; Stones World – 2009), amelyeken Ries jazz- és világzenei környezetbe, improvizatív keretbe helyezte a Jagger-Richards szerzőpáros klasszikusait. „Büszkén mondhatom, hogy Mick Jagger és Keith Richards ugyanúgy kedves barátom és kollégám, mint Szakcsi Lakatos Béla és Balázs Elemér” – írta a Népszavának az ismét Budapestre készülő Tim Ries.

Infó: Augusztus 27. (hétfő), 20 óra, Budapest Jazz Club Tim Ries – szaxofon, Oláh Kálmán – zongora, Barcza-Horváth József – bőgő, Balázs Elemér – dob

Névjegy

Tim Ries 1959-ben született Detroit közelében, muzsikus családban. 12 évesen már saját zenekara volt, amellyel esküvőkön és bálokon swinget, dixielandet, örökzöldeket játszott. Egyetemi szintű jazztanulmányok után, az 1980-as évek elején intenzíven bekapcsolódott New York koncertéletébe. A Rolling Stones mellett olyan sztárokkal zenélt együtt az elmúlt évtizedekben, mint Stevie Wonder, Paul Simon, Michael Jackson és Rod Stewart. Alapítója és vezetője a PRISM szaxofonkvartettnek, amellyel főleg kortárs kamarazenét játszik. 2007 óta a University of Toronto habilitált egyetemi docense.

Témák
Jazz

Nagy Lajos kiadatlan firkái

Publikálás dátuma
2018.08.25. 15:00
Nagy Lajos
Antiszemitizmus és szovjetellenesség vádja miatt nem jelent meg az író naplója az előző rendszerben. Most mi lehet vele a baj?
Serf András irodalmár több, mint két éve igyekszik önerőből feldolgozni Nagy Lajos író gyakran olvashatatlanságig egyedi kézírással, 1940 és 1954 között vezetett naplóit. A negyven füzetet az író halála után özvegye a néprajzos Ortutay Gyulára hagyta, ő pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumba vitte. Ott nyilvános hagyatéki állományban található, kutatható is, mégsem adta eddig ki egyik kiadó sem. A rendszerváltás előtt ennek feltételezhetően politikai okai voltak, bár Serf András ezt cáfolja, ő eddig nem talált antiszemita bejegyzést. Szerinte a napló irodalomtörténeti értéke nem kérdés, de a szöveg nem szépirodalom, mivel Nagy elsődleges szándéka a rögzítés volt és nem a megformálás. „De alig van utólagos javítás a füzetekben, vagyis rendkívül tudatos volt a „firkáiban”, ahogyan maga nevezi a jegyzeteit. A 40-es, kora 50-es évek kultúrtörténésze is találhat jó pár érdekességet benne.” Serf a szöveg leírásával párhuzamosan a jegyzeteken is dolgozik, és mindenképpen át kell néznie majd egy orvos-történésznek a szöveget. Az esetleges publikációhoz engedélyt kapott a jogörököstől, aki pontosan tisztában van a naplók jelentőségével. A novellistaként indult Nagy Lajos füzetei a mindennapi keretek rutinszerűen száraz, tényszerű rögzítésében leginkább talán a nemrég kiadott Heltai Jenő-naplóhoz hasonlítanak. A feljegyzéseket olvasva úgy tűnhet, hogy az irodalmi közélet nem sokat változott Nagy Lajos óta, a kutató úgy fogalmaz „futtatott féltehetségű pályatársak, belterjes megmondóemberek, csupa önmaga fontosságát elhívő figura szerepel a lapokon”. Nagy azonban a betegségeivel való drámai küzdelmeit is dokumentálja, az álmait rögzíti és mániákusan elemzi azokat, így „a Szabad ötletek jegyzéke is eszünkbe juthat, még ha egészen más műfaj és terjedelem” - állítja Serf.
A HVG egykori újságíró-dokumentátora Nagy Lajos egyik regényét akarta e-könyvben kiadni, így került kapcsolatba a naplókkal. Csak bele akart olvasni, hogy miket jegyzett föl ez a – mások mellett Balassa Péter kritikus szerint is – méltatlanul elfeledett jelentékeny szatirikus író. „Amikor beleolvastam, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a napló még kiadatlan. Hetekig lubickoltam benne, mire rádöbbentem, ha már olvasom a kézírást, akár le is írhatnám. És aztán jöttek sorra a meglepetések, rácsodálkozások, meg a küzdelmek és az érzelmi és szakmai elakadások.” A naplókból kiderül, hogy az íróról még a legközelebbi barátai sem tudták, hogy mennyire beteg. Fóbiák kínozták és idegrendszeri betegségek, esetenként az íráskép drámai megváltozása, a mondatok lerövidülése árulkodik a szenvedéstörténetéről.

Szociografikus elkötelezettség

Az ismét megtapasztalható szegénység és kiszolgáltatottság miatt megint kortársunkká vált Nagy Lajos, állítja Serf András. Az életrajzi regények mellett művei közül a Budapest nagykávéházat szokás említeni, de elképzelhetetlen a magyar irodalom története a „falukutató” írásai nélkül. Serf kiemeli az író Lecke című írását, „amelyhez foghatóan erős, az olvasóját földhöz vágó kegyetlenül szatirikus kisprózát azóta sem írtak. Nagy Lajos és számos kortársa életművében meghatározó jelentőségű volt a tényfeltáró, publicisztikus attitűd, korának és az ország valóságának módszeres feltérképezése és bemutatása. A mai sajtóból és az irodalomból – Csalog Zsolt és Tar Sándor óta – fájón hiányzik szerintem ez a fajta szociografikus elkötelezettség.”

Az 1932. április 30-án készült fotográfi án bal szélen József Attila áll, mellette József Jolán, Láng Erno, Szegedi Boris, Nagy

1953. szeptember 10., csütörtök (Részlet a naplófeljegyzésekből)

Este olvastam Déry novelláját, a Simon Menyhért születését. Már a vége felé tartok. Nem jó. Erőltetett, lényegében és minden részletében hibás írás. Utána olvastam Herczeg Ferencnek Andor és Andrását. Az igen jó. Jeles mű. Ez az igazi író. Persze tudni kell Herczegről még egyebeket is. Például a Balatoni regét. Meg publicisztikai működését. Szóval: nem fenékig tejfel. Az orrom mostanában nem jó, sőt erősen rossz, már nappal is zavar. A bélműködésem nincs egészen rendben, a vizelésem sem. Hallom, hogy Bodó Bélát, mint a Népszava éjjeli szerkesztőjét, 8 hónapi börtönre ítélték a miatt a sajtóhiba miatt, hogy: „mély megrendeléssel”. Pedig hát erről ő nem tehet, hogy ez a hiba belekerült a lapba. (A Népszava 1953. március 5-én címlapján a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé című cikk kopfjának első mondata így jelent meg: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs megbetegedéséről”– a szerk.) Úgy látszik, végleg elszállt a nyár. Kokszunk meg még nincs. Déry B. szerint Balaton Szárszón van Örkényéknél. Mit erőszakoskodik? Mit csinálnak ott ilyen időben? (...) Azt hiszem, azért nem írok kellőképpen följegyzéseket, mert írnom kellene műveket és a följegyzések írása elvon a munkától.

Fejvakarós mondatok

A nyers naplószöveget stilizálta „tényirodalommá Nagy Lajos a Pincenapló című művében. Serf Andrást nemcsak ez lepte meg. Van-e a naplóban kényes történelmi időszak vagy kellemetlen politikai tartalom?
Hát persze, 1944 májusa például, amikor szinte naponta hoztak újabb és újabb zsidóellenes intézkedéseket. Nagy Lajost azonban nem ezek foglalkoztatják, hanem a rendeletek nyomán tapasztalt kisszerűségek és gyarlóságok, vagyis mindig az egyes ember pocsékságán háborog. Na, ott akadnak „fejvakarós” mondatok. Vagy az 1945 január-februári feljegyzések, a főváros ostromának időszaka, melyből a Pincenapló című műve született. Külön tanulmányt érdemelne, hogy miként stilizálta fel „tényirodalommá” a nyers naplószöveget. Számomra meglepetés, hogy utóbbihoz képest az előbbi csaknem fikciósnak tűnik, semmiképpen sem dokumentum-értékű munkának. Az óvóhelyen élő emberek például saját nevükön szerepelnek a naplóban, és a könyvvel ellentétben még nyoma sincs antifasiszta kitételeknek, azokat utólag gondolja hozzá. És csaknem teljesen hiányzik a füzetekből a zsidó/nyilas tematika is, ami érthető, hiszen nem veszélyeztethette senki életét, ha egy razzia alkalmával elkobozzák a feljegyzéseit. Inkább az furcsa, hogy ezt az irodalomtörténet eddig nem gondolta így át, hanem készpénznek vette a Pincenapló dokumentum-jellegét.

Ön mit kezd a rázósabb részekkel?
Naplók esetében mindig fennáll az utólagos koncepciózus rendezés veszélye. A teljes – fellelhető – szöveget le kell írni. A napló legfontosabb kérdése számomra most az, hogy vajon az egészet, az összes füzetet látom-e, vagy sem. Azt nem tudom, hogy még az író maga tette-e vagy az özvegy, esetleg utólag valaki, de úgy tűnik, kiemeltek részeket a naplófüzetekből, melyek elkallódtak, megsemmisültek vagy lappanganak valahol. A már említett 1944. májusi füzetből például gondosan, ám jól láthatóan ki van vágva az első 24 oldal, és az író oldalszámozása szerint a 25. oldalon kezdődik, mondat közben. Ennyit tehát bizonyíthatóan kivettek belőle. Tehát még van mit kutatni.

Más időszak is kimaradt?
Éppen azt nem lehet eldönteni bizonyosan, hogy kimaradt vagy kivett időszakokról, részekről van-e szó. 1941-ben vagy 1945-ben például jól érzékelhetően ritkulnak a bejegyzések, fogy a kedv vagy a ráfordítható idő. A gond az, hogy a naplóírók nem szokták bejelenteni, hogy abbahagyják, hanem egyszer csak „megszakadnak a feljegyzések”. Az újrakezdésnél azonban előfordul, hogy reflektálnak a hiányra. Nagy Lajosnál viszont egyik sincs, ezért legalább elvileg lehetséges, hogy van még naplófüzet valahol. Fájó hiány a 45-49 közti időszak is, onnantól 54-ig, a halála napjáig már többé-kevésbé összefüggő a napló.

Névjegy

Nagy Lajos 1883-1954. Háromszoros Baumgarten-díjas szerző, a háború után felkapta, de hamar ejtette is a kommunista kultúrpolitika, mivel szociográfiai elkötelezettsége a falvak és a városok valódi arcát mutatta be. Örökzöld szatírikus műve a Képtelen természetrajz.

Fenevad az emigráció

Publikálás dátuma
2018.08.24. 15:00

Fotó: Peter-Andreas Hassiepen
A menekülteket nem tartja angyaloknak Rafik Schami. A Németországban élő szír származású író 10 pontban fogalmazta meg integrációs tanácsait.
Ha Rafik Schami legális úton próbálna Damaszkuszba menni, a több mint 45 éve németországi emigrációban élő szír származású író úgy gondolja, élve sosem érkezne meg. Ha mindent kockára téve illegálisan utazna szülővárosába, az elsők között gyermekkora buja-színes élményvilágába, a Fűszerpiac illatdzsungelébe vetné bele magát. – A 2010-es évek környékén, a polgárháború előtt én is kacérkodtam azzal, hogy más emigráns alkotókhoz hasonlóan élek az Aszad-rezsim amnesztia-ajánlatával. Aztán a bizalmatlanság erősebbnek bizonyult a honvágynál. Így magam helyett a regényem főhősét, a több évtizede Rómában élő szír származású üzletembert, Szalman Baladit indítottam útnak. Szalman gondolataiban, mondataiban persze visszaköszön az egykori tépelődésem – nyilatkozta a Népszavának a magyar közönség előtt a Szofia avagy minden történet kezdete című regényével debütáló szerző. A 72 éves Schami kisebbségi keresztény családból származik. A kötelező katonai szolgálat elől huszonévesen Libanonba szökött. 1971-ben emigrált az akkori NSZK-ba, Heidelbergben szerzett vegyészmérnöki és fizikusi diplomát. – Heidelbergbe egy bőrönddel érkeztem, ami tele volt kéziratokkal, elbeszélésekkel meg két regénnyel. A kíváncsi tudós mellett mindig is élt bennem az elbeszélő, a mesélő. A vegyészmérnöki énem írás közben állandón riadót fúj. Azzal bököd, hogy tényleg körül jártam-e, megkutattam-e egy adott témát – tette hozzá. A mesélős stílusa miatt a német nyelvterület egyik legnépszerűbb szerzőjének számító Schami eddig közel hatvan művet, köztük gyerekkönyveket jegyzett. A Szofia sajátos műfajt, az önéletrajz, a családregény, szerelmi történet és egy titkosszolgálati thriller elegyét képviseli. – Tudtam, hogy a családi vagy szerelmi szálak nem fogják sokáig lekötni az olvasók figyelmét. Ezért gyúrtam bele a Szofiába azt, hogy mi lesz az egykori rezsimellenes gerillákból. Míg a néhai fegyvertársak közül Szalman külföldre menekül, unokatestvéréből, Eliasból a tizenhárom szír titkosszolgálat egyikének ezredese lesz. Az ügynöksztorival kellő, de elkötelezett távolságot teremtettem. Olyan a viszonyom a Szofiával, mint egy sebészé a páciensével – hangoztatta a Münchenben élő szerző. Az emigrációt Schami veszélyes, de megszelídítve komoly mutatványokra is képes fenevadnak nevezi. Az önként vállalt száműzetést először úgy élte meg, mintha meztelenre vetkőzött volna idegenek előtt. Miután sikerült beilleszkednie, azon vette észre magát, hogy sokkal bátrabban kezdett beszélni, a nyelve megszabadult egy láthatatlan béklyótól. A 2015-ös menekültválság vegyes érzelmeket keltett benne. A pályaudvarokat járva megható volt látni, hogy sok német – a történelemből tanulva – próbált segíteni. Schamit ugyanakkor felháborította, hogy a menekültek között mennyi Aszad-hívő bújt meg. Szomorúan konstatálta, hogy a menekültkérdés miként deformálta, forgatta fel a német társadalmat, milyen szellemeket szabadított ki a palackból. – Mindig azt hangoztattam, hogy a menekültek nem angyalok. Ha azok lennének, akkor nem Németországba, hanem a mennyországba mentek volna. Vannak köztük bűnözők, szerencsevadászok is, de a többségük nem azt érdemli, hogy egy-egy bűncselekmény miatt ilyen gyűlölet zúduljon rájuk – fakadt ki Schami, aki 2016 márciusában publikálta a menekülteknek szóló tíz pontját. E viselkedési katalógusban – jelentős részben saját tapasztalatai alapján – azt foglalta össze, hogy mi a sikeres nyugat-európai beilleszkedés kulcsa. Például annak megértése, hogy míg az arab-muzulmán világban a vendég „nemes fogoly”, addig az európai civilizációban az idegeneket korlátozott jogokkal bíró vendégnek tekintik. Akitől tiszteletet, így a nemek egyenlőségének respektjét, s nem pedig alávetettséget várnak el. S ezen a kontinensen az alkotmány a legfőbb törvény, nem a saría vagy a törzsi-kláni becsület. Schami szemében szégyen, hogy a gazdag arab országok, elsősorban Szaúd-Arábia és az Öböl-menti monarchiák cserben hagyták és hagyják a Szíriából, Afganisztánból és más válságövezetből menekülő hittestvéreiket. Az arab-muzulmán társadalmak állapotát szerinte jól kifejezi, hogy e kultúrkörben még a krimikben sem lehet bizonyos kérdéseket feszegetni. Például egy (szír) nyomozó sosem hallgat(hat)ja ki az országot uraló klán, pontosabban maffia tagjait. Mert a krimiírók is tudják: ha egy hús-vér felügyelő ilyesmire merészkedne, akkor gyorsan véget érne a rendőrségi karrierje. És nagy valószínűséggel az élete is.   
Infó: Rafik Schami SZOFIA Lábnyom Kiadó 2018. 492 oldal

Névjegy

Rafik Schami 1946-ban született Damaszkuszban keresztény-arámi családban. Eredeti neve Suheil Fadel, írói nevét – ami arabul azt jelenti, hogy Damaszkusz barátja – Németországban vette fel. 1971-ben emigrált az egykori NSZK-ba. Heidelbergben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Irodalmi pályafutását mesekönyvíróként kezdte 1982-ben, első novelláskötete 1985-ben jelent meg. Munkásságát számos rangos irodalmi díjjal ismerték el. A Bajor Szépművészeti Akadémia tagja. Feleségével Münchenben él.