Nyugatra tart a jövőnk

Publikálás dátuma
2018.08.25. 17:40

Rémisztő képet fest a kivándorlásról és a külföldi munkavállalásról az a közvélemény-kutatás, amelyet a Publicus Intézet készített a Vasárnapi Hírek számára.
Az adatokból a többi között az derül ki, hogy a választókorú népesség 15 százaléka, azaz nagyjából 1,2 millió ember tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát, és ami ennél is megdöbbentőbb adat: csaknem minden második fiatal (tízből több mint négy) elhagyná az országot a munkavállalás érdekében.

Aki teheti, szedi a sátorfáját

Hiába érvel tehát a kormány azzal, hogy a hazai munkaerőhiány miatt érdemes maradni, mert mindenki el tud helyezkedni, aki akar. És hiába emelik meg a minimálbért vagy a fizetéseket a versenyszférában, a Nyugatot megcélzó gazdasági migráció (vagy legalábbis ennek szándéka) kicsit sem csökken. A folyamatot az sem lassítja, hogy Orbánék az utóbbi években különféle programokkal (Gyere haza, fiatal!, Vállalkozz itthon, fiatal!) akarták hazacsábítani a már külföldön dolgozókat vagy vállalkozókat. Az elvándorlási tendencia a jövőre sem ígér sok jót, hiszen egyrészt aki teheti, szedi a sátorfáját, másrészt aki külföldön munkát vállal, egy idő után jó eséllyel kint is marad. A kor szerinti bontásból pedig az látszik, hogy a 18–29 éves korosztály 41 százaléka tervez külföldi munkavállalást, a 30–44 évesek közül már csak minden ötödik, míg a 45 év felettiek esetében 10 százalék alá csökken az arány. A fiatalok elvándorlása viszont egy idő után nemcsak a népesedéspolitikában (a tervezett gyerekek kint születnek meg), hanem a nyugdíjrendszerben is komolyan éreztetni fogja nagyon kellemetlen hatását (egyre kevesebb lesz az aktív korú járulékfizető). Érdekességeket is találunk, ha a pártok szimpatizánsai felől közelítjük meg a kérdést. A magát rendpártinak, radikálisnak és nemzetinek beállító Jobbik szavazói ugyanis messze a legnagyobb arányban, 32 százalékban akarnak élni az EU és a globalizáció előnyeivel, de még a fideszesek 7 százaléka is elvágyódik, miközben a szocialista szimpatizánsok itthon maradnának, egy sor kérdésre „nemzeti” választ adva ezzel.

6 millió embert érint

Azok sincsenek kevesen, akik már külföldre mentek, azaz kivándoroltak vagy tartósan munkát vállalnak egy másik országban. Itt rendszerint erős tippelgetések indulnak, a kormányoldalon jellemzően 350-400 ezer körüli számról beszélnek, a szakértők nagy része inkább 500-600 ezer körüli adatot mond. Pontos adatok nincsenek (sokan ki sem jelentkeznek a hazai ellátórendszerből, vagy a határ menti területekről ingáznak, de az éjszakát már itthon töltik), de azért van némi kapaszkodó. A Publicus Intézet most arra kérdezett rá, hogy a válaszolók közvetlen családi, rokoni, baráti környezetéből hány ember vándorolt ki vagy vállalt tartósan kinti munkát az utóbbi 5-10 évben. A közvetlen kapcsolat alapján a válaszolók 58 százaléka „érintett” a kivándorlás kérdésében és 66 százalék a külföldi munkavállalásban. A két halmaznak ugyan közös metszéspontja is van, de azok, akiket legalább az egyik elem érinti, 73 százaléknyian vannak (ez két százalékkal magasabb, mint a tavaly nyári adat). Magyarul: a választókorú népesség közel háromnegyedét, durván 6 millió embert közvetlenül is érint a kivándorlás. Ez a sűrűség azt jelenti, hogy – különböző szociológiai számítások alapján – a lakosság mintegy 6-7 százaléka dolgozhat külföldön, vagyis legalább 600 ezer magyarról feltételezhető joggal, hogy a határokon kívül keresi a boldogulását. Egy másik, nem kevésbé megközelítés: minden embernek van átlagosan 6,9 olyan ismerőse (a tört számot az átlag magyarázza), aki kivándorolt külföldre, miközben tavaly még 5,4 volt csak ez a szám. Ráadásul a további bontásból kiderül, hogy a legtöbbnek nem is egy, hanem 3 és 10 fő közötti rokona távozott a jobb élet reményében. Elsősorban a szakmunkások hagyják el az országot, ami meglehetősen fájdalmas az itteni szakemberhiány miatt, de a diplomások vagy az érettségivel rendelkezők sem gondolkoznak túl sokáig, ha lehetőség adódik. (A listát tavaly még a diplomások vezették.)

Orbánt okolják a kivándorlásért

És hogy ki vagy mi a felelős ezekért a lehangoló adatokért? A tavalyi felmérésben még messze a gazdasági okok, megélhetési kérdések domináltak (58 százalék), politikai megfontolásokat csak minden harmadik ember említett (33 százalék). Mostanra azonban a két tábor kiegyenlítődött, vagyis az embereknek éppen annyira elegük van a politikai hatalom önkényéből, a demokrácia leépítéséből, a gyűlöletkeltő üzenetekből, mint amennyire a jobb megélhetés csábítja vagy a hazai rossz fizetés taszítja őket. Az első helyen a Fidesz, illetve Orbán Viktor áll, a válaszadók negyede, 24 százaléka hibáztatja őket a megnövekedett kivándorlásért. Ezt követi némileg lemaradva (22 százalék) a magasabb fizetések elszívó hatása, illetve az itthoni, siralmas jövedelmek (16 százalék). Érdekesség, hogy ez utóbbi tavaly még toronymagasan vezetett a magyarázatok sorában, tehát az emberek az itthoni bérekben látták a kivándorlás fő okát. Most ez már csak a harmadik helyre volt elég. Abszurdnak hangzik, de bő nyolc évvel a „fülkeforradalom”, továbbá a Fidesz harmadik választási győzelme és kétharmada után minden tizedik ember (9 százalék) még mindig az elmúltnyolcévet, azaz a szocialista–liberális kormányokat okolja, és 4 százaléknyi válaszadó van azon a véleményen, hogy nincs elég munkahely – miközben a kormány éppen a nem is kicsit kozmetikázott foglalkoztatottsági adatokkal ünnepelteti magát. Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. augusztus 24.-i lapszámában.
Szerző
Frissítve: 2018.08.25. 18:24

„Lehet, hogy végül meg kell nyernünk a választást”

Publikálás dátuma
2018.08.25. 17:10

Fotó: Draskovics Ádám
Az Európai Parlamentbe vágynak a Kétfarkú Kutyák.
„Egy normálisan működő nyugati demokráciában az a szerepe egy viccpártnak, hogy elér 1-2 százalékot, és lehet rajta nevetni. Magyarországon most nem ez a helyzet, úgyhogy lehet, hogy végül meg kell nyernünk a választást” – mondta Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, aki ezt leszámítva azért igyekezett tőle szokatlanul komoly lenni. Majdnem végig sikerült is neki. – Az utóbbi időben jóformán minden ellenzéki pártnál többet szerepelnek a médiában, elsősorban a különböző elgáncsolt akcióik révén. Mi lehet az oka annak, hogy valakik ennyire igyekeznek megakadályozni a kezdeményezéseiket, legyen az bicikliút, buszmegálló, járdafelújítás vagy épp kátyúzás? – A látszat azért csal, mert az akcióink többségét hagyják, csak hát többnyire abból van hír, ha rendőrt hívnak ránk. Például a felcsúti kátyúzás is egy nagyobb, körülbelül 10 milliós projekt része, és sehol máshol nem volt baj, csak ott. Nyilván az van, hogy miközben „fent” nagyon ügyelnek a kommunikációra, addig az alvégeken ilyen teljesen abszurd történetek születnek abból, hogy a „csinovnyikok” próbálnak megfelelni a hatalomnak. Azt gondolják, hogy akkor szolgálják jól a kormányt, ha a maguk kis eszközeivel alánk tesznek, és nem nézik, hogy amit teszünk, az amúgy jó-e az embereknek. – És ott „fent” vajon még nem csípik néhányak szemét? – Egyelőre kevésbé szálltak ránk, mint a többi pártra vagy bárkire, aki egy pár száz fős ellenzéki tüntetésen felszólal. Amikor elindultunk a felcsúti választáson, akkor elkezdődött egy kis lejáratás a kormánypárti médiában, de ezt leszámítva gyakorlatilag elhallgatnak minket, ami elnézve, hogy mit műveltek egyes politikusokkal, talán a legjobb, amit várhatunk. Inkább az ellenzéki sajtó próbált besározni minket, mert mi lettünk a bűnbakok, hogy nem léptünk vissza a választáson. Mostanra ez elmúlt, most újra szeretnek minket. – A legtöbb ügyük, ami nagy nyilvánosságot kap, kellemetlen lehet a hatalomnak, mert arra világít rá, hogy rosszul működnek a dolgok. Meddig lehet így a radar alatt repülni, és mikor adhatják ki a kilövési engedélyt önökre? – Ha a népszerűségünk eléri az 5 százalékot, már el tudom képzelni, hogy elkezdenek támadni minket. Az, hogy ez mikor lesz, függ a többi ellenzéki párt tevékenységétől, akiknek egyelőre sokat köszönhetünk. – Ez a bizonyos 5 százalék a legfrissebb adatok szerint ( lásd kutatásunkat a 9. oldalon) már nem is lehet olyan messze. Akkora támogatottság pedig jövőre az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon már elég lehet egy s másra. – Az európai parlamenti választáson feltétlenül indulunk, szuper lenne oda kijuttatni egy embert. Viccpárti képviselőként egyedül a német Martin Sonnenborn ül ott, vele jóban is vagyunk, voltunk kint nála Strasbourgban, és a pártja küldött „passzivistákat” az aláírásgyűjtéseinkre. Az önkormányzatin pedig szeretnénk legalább egy kisebb, pár ezres községben nyerni, és abból egyfajta mintatelepülést csinálni. Van is valaki, aki már az országgyűlési választáson is a jelöltünk volt, és ahogy mondani szokták, helyben jól beágyazott. Magyarul övé a két kocsma. – Áprilisban éppen Budapesten és a nagyobb városokban voltak sikeresebbek. Ezekre a helyekre nem koncentrálnának? – Annak én nem sok értelmét látom, hogy egy embert bejuttassunk egy várhatóan fideszes többségű önkormányzatba, ott érdemben úgysem rúg labdába senki. Egy-két helyen talán el fogunk indulni, ha lesz olyan ember, aki alkalmas rá és szívesen csinálná, de nem cél, hogy az összes kerületben vagy a megyeszékhelyeken legyenek jelöltjeink. – Említette egy mintatelepülés álmát. Milyen lenne az a hely, amit a kutyapárt irányít? – Nagyon sok apróság van, amivel élhetőbbé lehet tenni egy községet vagy kisvárost. Kezdve azzal, hogy vannak padok, kukák, és ezek jól néznek ki, vagy, hogy az óriásplakátokra pályázati úton elkészülő ötletes alkotások kerülnek, mint az ARC kiállításon. És tele lehet ültetni növénnyel a települést. Kicsinek tűnő dolgok, de el lehet velük érni változást. – Elnézést a pikírtségért, de ezeknél nem érdekli majd jobban az embereket, hogy például lesz-e továbbra is közmunka? – Persze, hogy az érdekli őket jobban, csak én próbálom magunkat a helyünkön kezelni. Nekem az mindig furcsa, mikor egy néhány százalékos párt követeli, hogy mi legyen az egészségüggyel, az oktatással. Fontos, hogy elmondhassa, de lássuk be, igazából mindegy, hogy mit gondol, úgyse tudja megvalósítani. Mi se tudjuk megváltoztatni az oktatást. Annyit tudunk tenni, amit most is, hogy indítunk egy csomó ingyenes tanfolyamot, hogy a szegények is megtanulhassanak, mondjuk, angolul. És nem tudjuk az egészségügy helyzetét se megoldani, de ha odafújunk néhány Orbánt a János Kórházra, akkor apránként talán kifestik a falait. Mi a cselekvésben hiszünk: ha nem csak beszélsz, de csinálsz is valamit, az megmarad akkor is, ha elveszted a választást. – Kivéve, ha az ember csinál egy buszmegállót, aztán elbontatják vele, ahogy Felcsúton történt… – Az fura történet, mert most az emberek, akik az eredmény alapján a Fideszre szavaztak, a tűző napon várhatják a buszt, de hát ez van. Egyébként olyan sok helyről jelentkeztek érte, hogy lesz buszmegállógyártó workshopunk, és viszünk egy csomó helyre belőlük. – A jövő évi választásokra visszatérve: kizárt az együttműködés a többi ellenzéki párttal? – Igen. Nyilván vannak köztük, akik szimpatikusabbak, de az LMP vagy a Momentum is visszalépett már a Jobbiknak, a DK-nak és az MSZP-nek, amivel azt üzenték, hogy nekik ezek a pártok megfelelnek, úgyhogy innentől kezdve én nem látok együttműködési lehetőséget. – Számít bármiféle változásra a közeljövőben? – Nem tudok mást mondani, mint az idős bácsi a felcsúti kocsmában, amikor lent jártunk: nem fog örökké tartani ez a rendszer. Lassan megeszi őket az a gyűlölet, amivel rengeteg pénz és energia árán telerakták az országot. – Addig mi lesz? – Addig egy kis türelmet kérünk mindenkitől. Három és fél év múlva lesz választás, mi akkor fogjuk leváltani őket. – És ha reálisan nézzük? – Jogos, reálisan nézve egy kicsit több. Ha jól számolom, három év és hét hónap.
Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. augusztus 24.-i lapszámában.
Szerző
Frissítve: 2018.08.25. 18:23

Szindbád tér is lehet a fővárosban

Publikálás dátuma
2018.08.25. 14:59

Fotó: Népszava
Összesen 13 helyszínnek adna új nevet a Fővárosi Önkormányzat.
Új utcaneveket kaphat Budapest. A Fővárosi Közgyűlés augusztus 29-ei nyilvános ülésének napirendje szerint – amelyet a napi.hu szemlézett – névtelen közterület viselhetné a lengyel katolikus egyház egyik legnagyobb XX. századi alakjának, Varsó érsekének nevét, Stefan Wyszynski utcaként. Emellett a Krúdy Gyula által alkotott hős Szindbád nevét venné fel egy névtelen tér. Arról már egyébként döntött a III. kerületi képviselő testület, hogy a kerületben a 2015-ben elnevezett fűszernevek utcanévbokor (például Borsmenta utca, Citromfű utca) tagjait bővítik, amely alapján Turbolya köz, Vizimenta utca és Kardamon köz kerülhet elnevezésre. A XI. kerületi önkormányzat döntései alapján a Kopaszi-gáton megvalósuló BudaPart beruházás kapcsán újonnan kialakításra kerülő névtelen közterületek és közhasználatra átadott magánutaknak adnak nevet. A javaslatban Garda utca, Öböl utca, Buda-part tér, Ezüsthárs utca, Jegenyenyár utca és Napkelte utca szerepel. A InfoPark és a Magyar tudósok körútja közelsége miatt a beruházás során kialakítandó körút a golyóstoll feltalálójáról kerülhet elnevezésre Bíró László József körútként. A XI. kerület Bikás Park közelében található, Tétényi út-Etele út-Hadak útja által határolt névtelen közterületet nevezhetnek el Nelson Mandela parkként, emléket állítva a néhai Nobel-békedíjas dél-afrikai elnöknek.
Szerző
Témák
Budapest utcanév
Frissítve: 2018.08.25. 15:05