Uniós populista viszályok - Inog az olasz–magyar szövetség

A magyar kormányfő Rómába készül, hogy megerősítse a menekültellenes populista szövetséget az EP-választások előtt. Ám, a jelek szerint ez meglehetősen bizonytalan.

Bár Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter a populista bevándorlásellenes tömörülések összefogását szorgalmazza a jövő évi európai parlamenti választás előtt, egyre jobban bebizonyosodik, ha tartja a radikálisan jobboldali irányvonalat idővel akár a populista olasz koalíció is szétszakadhat. Salvini kedden folytat megbeszéléseket Orbán Viktor kormányfővel, ám már a találkozó ténye kiverte a biztosítékot nem csak az olasz baloldalnál, amely tüntetést hirdetett, hanem a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalomnál (M5S) is. A párt elhatárolódott a találkozótól, szombati közleménye szerint az nem hivatalos, így nem is kormányzati szintű. A nyilatkozat szerint azok az országok (beleértve Magyarországot), amelyek nem hajlandóak a szolidaritásra, válaszra sem méltatják Itália segélykérelmét, nem is részesülhetnek több európai támogatásban.

Ám nem csak a baloldali populista politikát követő M5S számára vállalhatatlan Orbán személye, hanem a mérsékelt olasz jobboldal sem kíván közösködni vele. Ezt jelzi, hogy a napokban az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani a visegrádi négyeket nevezte hazája „legádázabb ellenségeinek”, mivel nem hajlandóak befogadni menekülteket.

Az M5S igen kényes helyzetbe hozhatja Salvinit, hiszen a belügyminiszter rendre több szolidaritást követel az európai partnerektől. Lényegében lezárta a határokat a menekültek előtt, s azt követeli, más uniós országok fogadják be őket. Mindeközben azonban Orbán személyében olyan politikussal barátkozik, aki az uniós politikusok közül a legkeményebben utasít el bármiféle szolidaritást.

Salvini rendkívül sérülékennyé válik, ha huzamosabb ideig fenntartja a barátságot a magyar kormányfővel. A tapasztalat ráadásul azt mutatja, hogy az európai populisták csak szavakban képesek együttműködni, valójában teljesen mást akarnak. Ez bizonyosodott be nemrégiben Horst Seehofer, a bajor CSU elnöke, Sebastian Kurz osztrák kancellár és Salvini esetében is. Seehofer és Kurz még júniusban hozták létre a „tettrekészek koalícióját”, ami azt jelentette, ők azok, akik hajlandóak kemény irányvonalat követni a menekültpolitikában. Később Salvini is csatlakozott hozzájuk. Csakhogy hamar bebizonyosodott, hogy ez a triumvirátus működésképtelen, hiszen ha Seehofer radikális elképzelései érvényesülnének Németországban, annak Ausztria inná meg a levét, Bécs pedig az osztrák határról küldené vissza a menekülteket.

Az Orbán-Salvini összefogás sem lehet sokkal hosszabb életű, mint az Orbán-Kurz-tengely. A magyar kormányfő alighanem abban reménykedett, hogy valamiként Ausztriát is megnyerheti partnernek a kvótarendszert elutasító visegrádi államok számára. Sebastian Kurz azonban nem mutatott nagy lelkesedést a Bécs-Budapest-tengely iránt. Eleve leszögezte, hazája biztosan nem csatlakozik a V4-ekhez. Az igazán nagy pofont azonban bécsi vizitje során kapta a magyar miniszterelnök, amikor az osztrák kancellár kerek-perec kijelentette, csökkenteni kell az EU eddigi legnagyobb haszonélvezői – beleértve Magyarországot is – támogatását.

A menekültek elleni fellépés tehát önmagában nem elég egy tartós szövetséghez. S nemcsak Salvininek okozhat gondokat egy összefogás Orbánnal, a magyar miniszterelnök sem biztos, hogy jól jönne ki belőle. Ha ugyanis a Fidesz csatlakozna egy Salvini által irányított bevándorlás- és nyilvánvalóan Merkel-ellenes mozgalomhoz, akkor kiírná magát az Európai Néppártból, ami nemzetközi súlyának csökkenését eredményezné. Márpedig a jelek éppen arra utalnak, hogy a jövő tavaszi EP-választás után a konzervatív pártcsaládon belül nő Berlin befolyása, mert minden bizonnyal Manfred Weber frakcióvezetőt nevezik ki novemberben listavezetőnek, így jó esélye van arra, hogy ő legyen az Európai Bizottság következő elnöke.