Túl sok az antiszemita Münchenben – a Jud Süss írójaként nemzetközi sikert arató Lion Feuchtwanger többek között erre hivatkozva költözött az 1920-as években a bajor fővárosból az akkor még szabad levegőjű Berlinbe. A sors fintora: 1933. január 30-án, mikor Hitler hatalomra került, a washingtoni német nagykövetség éppen fogadást tartott az amerikai előadókörúton járó író tiszteletére. Joseph Goebbels propagandaminiszter hamarosan „a német nép legnagyobb ellenségének” kiáltotta ki, műveit máglyára vetették, állampolgárságától, vagyonától megfosztották. Az író Franciaországban talált menedékre, mígnem ott is megjelennek a nácik.
Feuchtwanger kalandos úton – női ruhában – szökött meg 1940-ben az internálótáborból. Portugáliából 1940-ben érkezett meg New Yorkba, végül Los Angeles nyugati városrészében telepedett le. Otthona, a Villa Aurora Kalifornia Weimarja lett: rendszeres vendége volt Thomas Mann és Heinrich Mann, Bertolt Brecht, Franz Werfel és Alma Mahler-Werfel, Alfred Döblin, Bruno Frank, Ludwig Marcuse vagy Ferdinand Bruckner. Az írók, filozófusok, színészek mellett Lion és Marta Feuchtwanger otthonában olyan filmesek is rendszeresen tiszteletüket tették, mint Charlie Chaplin vagy Charles Laughton. Ám számos zeneszerző is szellemi menedékre lelhettek itt: többek között az osztrák Erich Korngold, a német Hanns Eisler, vagy az olasz Mario Castelnuovo-Tedesco.
− Már gyerekként rabul ejtett az Errol Flynn-filmek csodálatos zenéje – mesélte a Népszavának a Bécsben élő hegedűművész, Korcsolán Orsolya. − Mielőtt a holokauszt idején meggyilkolt Kuti Sándor műveit lemezre vettem, Goldmark Károly és Erich Korngold kompozícióit jelentettem meg a Korngoldmark című albumon és játszottam koncerteken. Korngoldot csodagyerekként ünnepelték Bécsben és Európa-szerte, tizennégy évesen már balettzenét írt, később operákat. Az 1930-as évek közepén kezdte lerakni a hollywoodi filmzene alapjait, az egyik Oscar-jelölését épp egy Errol Flynn-film, a Robin Hood kalandjainak a muzsikájáért kapta. Az Anschluss után már nem térhetett vissza Ausztriába.
„Csak” filmzene – a műfaj lenézése mára megszűnt, elég csak az olyan zeneszerzők stadionokat megtöltő koncertjeire gondolni, mint John Williams, Hans Zimmer, vagy Ennio Morricone. A klasszikus hollywoodi filmek korában azonban még meg kellett küzdenie a megbecsültségéért. – Korngold legkegyetlenebb bírálója a saját édesapja, a hírhedt zenekritikus, Julius Korngold volt, de Thomas Mann is időnként leszólta a több Oscar-díjjal kitüntetett Korngold műveit – tette hozzá Korcsolán Orsolya. – Holott nemcsak a művei, a zeneírói technikája is kiemelkedő volt: elsőként ő volt az, aki már a felvett filmjelenetekhez, dialógusokhoz, cselekményekhez komponált zenét. A mű felvételekor pedig a zenekart nem metronómra, hanem a filmvásznon pergő képkockák után vezényelte. – Korngoldnak, aki énekhang nélküli operáknak tekintette a filmzenéket (miként John Williams is űroperaként beszél a Star Wars-zenékről) annyit mindenesetre sikerült kiharcolnia, hogy a zenei Oscar-díjakat a zeneszerzők, ne a filmstúdiók producerei vegyék át a gálán.
− Erich Korngold munkásságát kutatva fedeztem föl a Villa Aurora társaságát – avatott be új koncertprogramjának részleteibe Korcsolán Orsolya. − Egészen különleges hely lehetett: mivel a villában csak huszonnégy szék volt, a társaság változó összetételben huszonnégy tagból állt. Chaplin itt ajánlotta fel Feuchtwangernek, hogy megfilmesíti a Jud Süsst, de ő inkább arra beszélte rá, készítsen filmet Hitlerről, így született meg A diktátor. (Feuchtwanger 1930-as regényében, A sikerben rajzolta meg Hitler baljós portréját – a szerk.) Brecht és az NDK himnuszának későbbi zeneszerzője, a két Oscar-díjra jelölt Hanns Eisler is itt találkozhatott egymással: Eisler Brecht verseire komponálta dalciklusát, a Hollywoodi daloskönyvet. Ide tartozik az olasz Mario Castelnuovo-Tedesco is, aki végül Jascha Heifetz hegedűművész segítségével tudott a háború elől menekülve Hollywoodba jutni, több mint kétszáz filmzenét szerzett, és olyan tanítványai voltak, mint John Williams vagy Jerry Goldsmith.
A háború, Hitler vagy Sztálin elől menekülő zeneszerzők egy része az életüket köszönhetik annak, hogy megtalálták a helyüket az amerikai filmiparban. (Arnold Schönberg és Igor Stravinsky nem kellett az álomgyárnak.) Nem dőzsöltek, napról napra, megbízásról megbízásra élve rakták le az alapjait a hollywoodi hangzásnak. Megmutatni, honnan indult ez a bizonyos Hollywood Sound: erre épül Korcsolán Orsolya augusztus 29-i koncertje, amely a Zsidó Kulturális Fesztivál és az Uránia Nemzeti Filmszínház együttműködésében valósul meg, Lajkó István zongoraművész közreműködésével. A Hollywood Anno című esten Korngold, Castelnuovo-Tedesco, Eisler művei mellett elhangzik a méltatlanul elfeledett osztrák zeneszerző, Ernst Toch műve, valamint a máig rajongva szeretett Rózsa Miklós Ben Hur-muzsikája is. A koncert egyik fénypontja lesz a provence-i zsidó családban született Darius Milhaud Cinema-fantáziája, ami eredetileg Chaplin egy utóbb el nem készült filmjéhez íródott. A koncerten a művet Chaplin egyik remekműve, a The Immigrant kíséri a mozivásznon. Milhaud egyébként olyan nagyságok mestere volt, mint a dzsesszzongorista Dave Brubeck, Steve Reich vagy Philipp Glass zeneszerző.
