Kutyajogsi

A férfi két üres pórázzal a kezében álldogál a városligeti gyalogút kereszteződésében, mellette alacsony szőke lány, legalább egy fejjel alacsonyabb nála, így akaratlanul is felfelé bámul, mintha valami gurura nézne révedt tekintettel.

- Megütném mindegyiket, amelyik nap közben hozza ki a kutyáját – magyarázza határozott hangon a férfi. – Iszonyatosan meleg van, hát a sok barom nem fogja fel, hogy a beton égeti a kutya mancsát?

A nő látványos mozdulatokkal helyesel, egész testével a férfi felé fordulva. Az az érzésem, hogy közben a saját kutyája azt csinálhatna, amit akar, mert neki megszűnt a periférikus látása. A férfi élvezi a figyelmet, olyasfajta hangon folytatja, mint a játszótéri szuperszülők, akik három perc alatt a komplett társaságot megtanítják a korszerű, egészség- és környezettudatos gyereknevelés legfontosabb tudnivalóira.

- Az a baj, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs a helyes kutyatartásról. Jogsihoz kötném, annyi az idióta.

- Haha, kutyajogsi, ez jó! – nevet a lány, miközben fehér kutyája csendben odatelepszik a lába mellé.

A fiú két kutyája – nyurga, agárszerű, de annál erősebb testalkatú keverék – vidáman rohangál, koncentrikus köröket írva le körülöttünk.

- Nagyon szép, fényes a szőrük – mondja a lány szinte megigézve.

- Köszi, odafigyelek rá. Hetente kétszer nyers tojást kapnak a kajához, és mindig adok hozzá egy kis olívaolajat. Tudod, omega zsírsavak. Kurva fontosak.

A lány bólogat, mintha gondolatban jegyzetelne.

- És hát persze a táp. Azon dől el minden. Hogy ne a bolti szarokat add neki, mert az olyan, mintha szeméttel etetnéd. Ledarált csirketollal meg ilyen gusztustalan izékkel. Ha nincs időd főzni neki, akkor kérjél tanácsot, mit érdemes. Állatorvosod van jó? Megadom az enyém számát, ő a legjobb.

A lány, akár egy bólogatós kiskutya a kocsi kalaptartóján, ütemesen mozgatott fejjel megköszöni a kegyet, amiben részesítették, és afelől érdeklődik, a guru milyen tápot ajánl.

- Én németből szoktam rendelni, onnan olcsóbb, haverom kint dolgozik Regensburgban, oda kiszállítják ingyen, ő meg hazahozza, de hallod, így is rohadt drága, negyvenötezer egy zsákkal. De érted, az ember a kutyáján ne spóroljon. A legjobb barátja, vágod.

A lány nyel egyet, úgy tűnik, már megbánta, hogy elérhetőséget kért, mert hát most aztán kénytelen lesz drága tápot venni, ha nem akar rossz színben feltűnni a férfi és az állatorvosa előtt. A két kutya most az előttük álló bokrok között szaglászik, a lányé továbbra is lábnál ül. A két másik izgatottan dugja be a fejét a növények közé, hogy kisvártatva előhúzzon egy fehér nejlonszatyrot. A férfi, megszakítva kiselőadását az orvosnál kapható tápokról, eltorzult arccal odalép a nejlont húzogató kutyákhoz, és az egyiket lendületből hasba rúgja, de olyan erővel, hogy a szerencsétlen állat csak úgy nyekken. A másik kutya reflexből a földre kushad: láthatóan pontosan tudja, hogy ilyenkor ez a teendő.

- A rohadt életbe már, hogy nem tudtok viselkedni!