Kútba esett jogszabály

A felszín alatti vizek védelme mellett tört lándzsát az Alkotmánybíróság (AB) a köztársasági elnök kezdeményezésére

Elmeszelte az Ab a parlament júliusi törvénymódosítását, amely 80 méteres mélységig nem kötötte volna engedélyhez, és nem is regisztrálta volna a fúrt kutak létesítését kisebb gazdaságok számára. Így továbbra is az 1995-ös vízgazdálkodási törvény szabályai érvényesek, vagyis legfeljebb 50 méteres mélységből nyerhető fúrt kúttal víz, amelyet be kell jelenteni, illetve engedélyeztetni kell. A parlamenten simán átjutott júliusi módosításról Áder János köztársasági elnök normakontrollt kért az Ab-tól.

A testület tegnap nyilvánosságra került határozata szerint alkotmányellenes a vízgazdálkodási törvény az a módosítása, amelyben a köztársasági elnök - a többi között - kifogásolta azt is, hogy nem készült a módosítást megelőzően hatástanulmány, és a már elfogadott védettségi szintről való visszalépést jelentene a fúrt kutak további mélyítése.

Az Ab indoklásában kiemelte, hogy a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi értelemben is végesek, és csak korlátozottan képesek a megújulásra. Magyarországon a fúrt kutak létesítése 1960-tól engedélyhez kötött. A hatóság így tudja nyomon követni, milyen mértékű vízhasználat engedélyezhető anélkül, hogy az a vízkészletet veszélyeztetné.

Az Ab által is megkérdezett akadémiai kutatók arra figyelmeztettek, hogy a Kárpát-medence különösen érzékeny a felmelegedésre, és emiatt egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, mint például az aszály. Mivel a magyarországi felszíni vizek alig 4 százaléka ered a határokon belül, erősen függünk a szomszédos országoktól. A mintegy 185 felszín alatti víznyerő hely nagyjából fele sérülékeny, amit érintette volna a 80 méteres mélyítés. Ezért különös gondossággal kell védeni ezt a közkincset – jegyezték meg az alkotmánybírák.

A tervezett, és végül a semmibe hullt módosítás, valamint a vízbázis védelme csak látszólag jelképezi az agrárlobbi és a vízbázis védelmét szorgalmazó környezetvédelem összecsapását. Tény, hogy az agrárkamara teljes mellszélességgel kiállt a megengedőbb szabályozás mellett, sőt az engedély nélküli kutak bejelentését is 10 évvel eltolta volna. Az agrárszakemberek egyértelmű szabályokat szeretnének és azt, hogy minél nagyobb területet, minél olcsóbban öntözhessenek. "Szabadrablásként" is értékelik vízügyi körökben a Duna-Tisza közi homokhátságon a korábbi évtizedekben gyakorlattá vált kaotikus kútfúrási, vízkiemelési gyakorlatát. Bár közöttük sincs abban egyetértés, hogy a fúrt kutak okozták-e a talajvíz drámai mértékű süllyedését, közülük egyesek szerint a zöldség-gyümölcs termelő gazdák ássák meg a gazdaságuk sírját a túlzásba vitt kútfúrással. Egy ENSZ-jelentés a Duna-Tisza közi homokhátságot már a félsivatagos térségek közé sorolja.

Apáti Ferenc egyelőre nem látott még olyan tudomány alapokon nyugvó, hiteles tanulmányt, amely azt bizonyította volna, hogy a kertészetek fúrt kútjai okozták, okozzák a jelentős talajvízszint csökkenést. A FruitVeB -Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke a Népszava érdeklődésére emlékeztetett arra, hogy van olyan vélemény is, hogy a soha be nem fejezett, mindössze 22 kilométer hosszú, 1947-ben átadott Duna-Tisza csatornaszakasz folytatásának majd' száz éves terveit kellene leporolni, és felszíni vízzel pótolni a visszavonuló talajvizet. Csakhogy ez óvatos becslések szerint is százmilliárdos beruházást, és alapos hatástanulmány elkészítését igényelné. A jelenlegi bonyolult szabályozás helyett egyszerű, átlátható, és a gazdák számára a elfogadható vízkiemelési díjat megállapító szabályozásra lenne szükség.

Ma már gazdaságosan zöldséget, gyümölcsöt termeszteni öntözés nélkül nem lehet – fűzte hozzá Apáti Ferenc. Szakszerű öntözés nélkül, erősen hullámzóan alakul a kertgazdaságok terméshozama, hiszen egy aszályos nyár jelentősen csökkentheti a megfelelő mennyiségű és minőségű termés arányát. A csak ipari alapanyagnak alkalmas gyümölcs mérsékli, a termelők bevételét és nyereségét, ugyanakkor az étkezési minőségű termés kínálatát meghaladó kereslet felhajtja az árakat.

A mintegy 80 ezer hektáros szabadföldi zöldségültetvény 80 százalékát ma már öntözik a piacra termelő vállalkozások, ám a nagyjából hasonló méretű hazai gyümölcsösöknek alig negyedében megoldott a vízellátás. Az sem vigasz, hogy a drága és bonyolult vízkészlet-gazdálkodási jogszabályok miatt némelyik gazda feketén öntözi az ültetvényét.