Ferincz Jenő „paragrafus”;
politikusok;házszabály;
2018-08-30 07:15:37
A közéleti szereplők magánéletét is ugyanúgy kell védeni, mint bárki másét, szól az új törvény. Az elfogadott módosítás szerint, aki a zaklatást hivatalos személy sérelmére, hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben követi el, az szabadságvesztéssel büntetendő. Eddig a hivatalos személyek zaklatása nem szerepelt külön a Btk.-ban. Ezentúl a hivatalos személyeket – pl. a politkusokat – is megilleti az a jog, hogy hivatalos tevékenységük ellátását követően, például otthonukban, szabadságuk alatt nyugodtan tudjanak pihenni, hivatalos eljárásuk miatt ne zaklassák őket.
Bevett gyakorlat a Parlamentben, hogy ugyanezek a politikusok halaszthatatlan közfeladat ellátására hivatkoznak, ha valamiért nem tudnak megjelenni. Pl. amikor kellemetlen kérdésekre kellene válaszolniuk. De azért, mert így szokás, még nem biztos, hogy szabályos is. A halaszthatatlan közfeladatok világa finoman szólva ingoványos terep. Mégis, az Országgyűlésben mindig ez a formula hangzik el.
Az Országgyűlés hivatala szerint a kérdést az országgyűlési törvény szabályozza, amely változatlan szöveggel megismétli a korábbi házszabály rendelkezéseit. Ennek az a lényege, hogy a távol maradó politikus előzetesen tájékoztatja a házelnököt: az adott ülésen nem fog megjelenni. A tájékoztatásnak nem része a közfeladat ismertetése, és az ülést vezető elnök sem vizsgálhatja a bejelentés valóságtartalmát. Ez a bejelentő kizárólagos felelőssége.
Vagyis bármi lehet halaszthatatlan közfeladat, senki sem ellenőrzi, hogy valóban az volt-e. De az azért sokatmondó: az ilyen indoklással távollévő politikus maga tartozik felelősséggel azért, hogy amikor erre hivatkozással nincs jelen, akkor valóban halaszthatatlan közfeladatot lát-e el.
Orbán Viktorral is megtörtént már, hogy miközben de jure halaszthatatlan közfeladatának tett eleget, akkor éppen szotyizott valamelyik futballcsapat lelátóján. Kósa Lajos is a téli olimpia lelátóján szurkolt, amikor éppen halaszthatatlan közfeladatának tett eleget. De Rogán Antallal is előfordult, hogy amikor halaszthatatlan közfeladatának ellátására hivatkozva nem jelent meg az Országgyűlésben, akkor éppen szabadságon volt hivatalosan.
A politikusok magánélete és a halaszthatatlan közfeladat látszólag két, egymáshoz nem kapcsolódó esemény. Valójában pedig nagyon gyakran egybemosódik a kettő, annyira, hogy lehetetlen határt húzni köztük. Viszont ami a lényeg: ha a politikus hivatalosan halaszthatatlan közfeladatot lát el, akkor ugyanabban az időben nem lehet magánélete, szabadideje, mert ilyenkor ezek fogalmilag kizártak. Vagyis maguk a politikusok nyitnak kiskaput a közérdeklődés előtt. Nem hivatkozhatnak arra, hogy a magánéletüket élik, amikor éppen hivatalosan halaszthatatlan közfeladatot látnak el.
És még egy nagyon fontos szempont: a Büntető Törvénykönyv tételesen és taxatíve felsorolja, hogy kik a hivatalos személyek. Ugyanakkor a törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a hivatalos személy fogalma, ismérve. Mitől hivatalos személy a hivatalos személy? Milyen szempontoknak kell megfelelni ahhoz, hogy hivatalos személlyé váljanak? Önmagában hivatalos személlyé válik-e bárki is (akár a politikus), pusztán annyitól, hogy ráaggatják ezt a címkét? Elég-e ennek deklarálása, vagy valamilyen feltételeknek is meg kell felelni hozzá?
Ezen szempontokról már nem rendelkezik a törvény. Ahogy a politikus úgy végez halaszthatatlan közfeladatot, hogy nem tudjuk, ez a jogintézmény tartalmában mit takar, ugyanúgy a hivatalos személyről sem tudhatjuk, hogy ez micsoda. Mindezek tükrében felteszem a kérdést: kizárólag a személyi kör felsorolásával hivatalos személlyé válik-e a politikus akkor is, ha egyébként nem szabályozták a hivatalos személy mibenlétét?