Rákattanhatnak a méhek a rovarirtószerre

Publikálás dátuma
2018.08.30. 15:15
Illusztráció: Pexels
Fotó: Pexels
A dohányzók nikotinfüggőségéhez hasonlóan a méhek rászokhatnak a rovarirtóval kezelt táplálék ízére - írta az MTI brit kutatók felfedezése nyomán.
Minél több ilyen vegyszert fogyasztanak, annál többre vágynak - mutatták ki az Imperial College London kutatói a Proceedings of the Royal Society B című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban. A kutatók felfedezése azt jelzi, hogy az eddig véltnél jóval nagyobb a kockázata annak, hogy káros rovarirtó által szennyezett nektár kerül be a méhkolóniákba. 
Tanulmányukban a szakemberek a poszméheknek kétféle cukoroldatot ajánlottak fel fogyasztásra, az egyik oldat neonikotinoid hatóanyagú rovarirtóval volt keverve. Egy idő után a méhek egyre inkább a rovarirtó-ízű cukros oldatot részesítették előnyben. A kutatók 10 méhkolóniát követtek figyelemmel tíz napon át. Minden méhrajnak hozzáférése volt saját nektárgyűjtő területéhez, ahová a kutatók kihelyezték a cukros oldatokat tartalmazó etetőket.
A tanulmány vezető szerzője, Andres Arce elmondta: a neonikotinoidokról készült számos korábbi kutatásban kizárólag rovarirtóval kevert élelemmel táplálták a méheket, ám a valóságban a méhek választhatnak. Tudni akartuk, hogy a méhek érzékelik-e a rovarirtószert, és megtanulják-e elkerülni azt azáltal, hogy nem szennyezett élelmet is felajánlottunk nekik. Kezdetben a méhek elkerülték a neonikotinoiddal kevert oldatot, ám amint megízlelték, egyre jobban kezdték előnyben részesíteni az ilyen táplálékot - idézte Richard Gillt, az Imperial College London kutatóját a The Guardain című brit napilap honlapja.
"Érdekes, hogy a neonikotinoidok a rovaroknál ugyanazokat a receptorokat veszik célba, mint amelyeket emlősök esetében a nikotin"

- magyarázta a kutató.

 A neonikotinoid hatóanyagú rovarirtószerek vegyileg hasonlóak a dohányban lévő nikotinhoz, amely függőséget okoz. 2013-ban az Európai Unióban részleges tilalmat rendeltek el három széles körben használt neonikotinoid hatóanyagú rovarirtóra, mivel kimutatták, hogy káros a méhekre. A tilalmat most kiterjesztették minden termény esetében, amelyet nem üvegházban termesztenek. Arce hangsúlyozta, további kutatásokat kell folytatni, hogy megértsék azt, miért részesítik előnyben a rovarok a rovarirtó ízét.

Harari leckéje: Ismerd magad jobban, mint az algoritmusok!

Publikálás dátuma
2018.08.30. 14:47

Fotó: Jonathan Nicholson / AFP
Yuval Noah Harari, a Sapiens és Homo Deus című, magyarul is megjelent sikerkönyvek történész szerzője új művében a 21. század 21 leckéjét szedte össze. Mit üzen Barack Obama, Bill Gates, Mark Zuckerberg és – állítólag – Orbán Viktor kedvenc szerzője a fiataloknak, a tanároknak és a kormányoknak?
A hónap végén megjelenő új Harari-könyvnek a jövő oktatásával foglalkozó fejezetét a Wired magazin közölte szerkesztett formában. Ebből szemezgetünk, a teljes fordítás pedig a Ténygyár oldalán olvasható.
Az emberiség példátlan forradalmak korát éli, minden ismert történetünk omladozik, és egyelőre még nem bukkantak fel azok, amelyekkel helyettesíthetnénk őket. Hogyan készíthetnénk fel magunkat és gyermekeinket a példátlan átalakulások és radikális bizonytalanságok világára? Mit kellene neki tanítanunk ahhoz, hogy segítsük túlélni és kiteljesedni 2050-ben vagy akár a 22. században? Szerencsétlenségünkre nem ismerjük a biztos válaszokat. Annak, amit a gyerekek ma tanulnak, a jelentős része valószínűleg irreleváns lesz 2050-ben. Semmire sincs kevesebb szükségük a diákoknak, mint még több információra. Már így is túl sok van belőle. Ehelyett inkább az kellene, hogy megtanuljanak értelmezni, hogy különbséget tudjanak tenni lényeges és lényegtelen között, legfőképpen pedig arra, hogy a széttartó információmorzsákból egységes képet tudjanak formálni az őket körülvevő világról. Szóval, mit kellene tanítanunk? Ahhoz, hogy lépést tarthass 2050 világával, nem lesz elég pusztán új ötleteket és termékeket kitalálni – legfőképp arra lesz szükséged, hogy újraalkosd magad. Aztán megint újra és újra. Az emlékezet előtti időktől kezdve életünk két részre oszlott: egy tanulási és egy munkafolyamatra. A 21. század közepére a gyorsuló változás és a hosszabb élettartam következtében ez a hagyományos modell elavul. Az élet szétszakad a varratok mentén, egyre kevesebb folytatólagossággal a különböző epizódok között. A „ki vagyok?” kérdése sürgetőbbé és összetettebbé válik, mint valaha. Ez minden bizonnyal rengeteg stresszel jár. Hogy túlélhess és kiteljesedhess egy ilyen világban, nagymértékű mentális rugalmasságra és az érzelmi egyensúly hatalmas tartalékaira lesz szükséged. Újra és újra el kell engedned egy részét annak, amit a legjobban tudsz, és otthon kell érezned magad az ismeretlenben. A legjobb tanács, amit egy 15 évesnek adhatunk, aki benne ragadt egy elmaradott oktatási rendszerben, az, hogy ne támaszkodj túlságosan a felnőttekre. A legtöbben jót akarnak, de már nem értik a világot. Mire támaszkodhatsz helyettük? A technológiára? Ez még kockázatosabb. A technológia sokat segíthet: ha tudod, mit akarsz az életben, segíthet elérni. Ha azonban nem tudod, a technológiának túl könnyű dolga lesz céljaid alakításában és az irányítás átvételében. Akkor hát támaszkodj magadra? Ez jól hangzik a Szezám utcában vagy egy régi vágású Disney filmben, de a valóságban már nem működik ilyen jól. Ráadásul egyre könnyebbé válik legmélyebb vágyaink és érzelmeink manipulációja, így pusztán a szívünket követni még veszélyesebb lesz, mint valaha. Hogy megbirkózz ezzel, keményen kell dolgoznod: jobban meg kell ismerned a saját operációs rendszeredet. Hogy tudd, ki vagy, és mit akarsz az élettől. Persze ez a legősibb tanács: ismerd meg önmagad. Ez a tanács sohasem volt fontosabb, mint a 21. században, mert ma elég komoly konkurenciád van: az algoritmusok jobban ismernek téged, mint te magad, irányítani és manipulálni tudnak. Természetesen még mindig lehetsz tökéletesen elégedett a hatalom átadásával, és az algoritmusokra bízhatod, hogy meghozzák a téged és a világot érintő döntéseket. Ha így van, dőlj hátra, és élvezd az utat. Semmit sem kell tenned. Ha azonban szeretnél megtartani némi kontrollt a személyes létezésed és az élet jövője felett, gyorsabban kell futnod az algoritmusoknál, az Amazonnál vagy a kormánynál, és meg kell ismerned magad, mielőtt ők teszik meg helyetted. Hogy gyorsan futhass, ne vigyél túl sok poggyászt! Hagyd hátra az illúziókat! Túlságosan elnehezítenek.
Szerző

Tudományos magyarázata van, miért halogatunk

Publikálás dátuma
2018.08.30. 10:10
Illusztráció: Pexels
Fotó: Pexels
Két agyi terület felelős a halogatásért – állapította meg egy német kutatócsoport, amely azt vizsgálta, mi állhat annak hátterében, hogy tologatjuk későbbre a teendőinket.
A bochumi Ruhr Egyetem szakértői 264 nőt és férfit MRI segítségével vizsgáltak. Elemezték az egyes agyi területek méretét és működési hálózatukat. Emellett minden résztvevő kitöltött egy kérdőívet, amely a tevékenységeik feletti kontroll képességét vizsgálta. A szakértők arra jutottak, hogy azoknál, akik kevésbé képesek kontrollálni tevékenységeiket, nagyobb az amigdala mérete, ráadásul kevésbé volt hangsúlyos az amigdala és az úgynevezett dorzális ACC közötti kapcsolat - írta az Érdekes Világ.
Az amigdala feladata, hogy megítélje a szituációt, annak kimenetelét, és figyelmeztesse az egyént a cselekvés esetleges negatív következményeire. A dorzális ACC információt gyűjt a cselekvés esetleges kimeneteléről, és el is nyomja az egymással “versengő” cselekedeteket és érzelmeket, hogy a kiválasztott tett sikeresen végrehajtható legyen.
“A nagyobb térfogatú amigdalával rendelkezők jobban tartanak tetteik negatív következményeitől, ezért hezitálnak és halogatnak dolgokat. Az amigdala és a dorzális ACC közötti, alacsonyan funkcionáló kapcsolat tovább növeli ezt a hatást”

– mondta Erhan Genc kutató.

A kutatócsoport szerint bár a tettek egyéni kontrollálásának jelentős hatása van a személyes és professzionális sikerekre, a mentális és fizikai egészségre, ennek idegtudományi alapjai egyelőre igen kevéssé ismertek. A tudósok a Psychological Science című lapban mutatták be eredményeiket.
Szerző