Bradley Cooper, a bitang jó alkoholista

Csillag születik: a cím ezúttal nem egy tehetségkutatóé, hanem Bradley Cooper első rendezéséé, amit Velencében versenyen vetítettek. Persze Cooper filmjében is felfedeznek egy sztárt: Lady Gagát.

A velencei filmfesztivál idén beerősített az amerikai alkotások és világsztárok tekintetében. Amikor megláttam, hogy a versenyen kívül vetített Csillag születik című produkciónak nemcsak a főszereplője, hanem (elsőfilmes) rendezője is Bradley Cooper, a partnere pedig Lady Gaga, akkor a vörös szőnyeget gondoltam indoknak a film beválogatása mellett – igazán jól mutatnak ott. A film aztán mindenkit meglepett, bár első fél órája bővelkedik az álomgyári sablonokban. Adott egy kiégett, beteg, alkoholista rocksztár, Jackson Maine (Cooper), aki egy transzvesztita bárban megismer egy szuper tehetséget. Ally eddig azért nem futott be, mert a pozícióban lévő férfiak azt mondták neki: túl nagy az orra. Ám most Jackson van nyeregben, neki pedig minden tetszik a csajon. Jönnek a kötelező körök: közös ének, szerelem, csillag születik. Ennél sokkal érdekesebb, ami eztán következik: a két totálisan össze nem illő ember portréja, akik nem tudnak egymás nélkül élni, de együtt sem. A Csillag születik bevállalós dráma, amely nem mentes a kliséktől, mégis olykor igazán átütő. Sokkoló, de muszáj leírnom: Bradley Cooper bitang jó alkoholista és énekes a filmvásznon. Az énekes Lady Gagáról eddig is tudtuk, hogy jó a színpadon, ám színésznőként egyelőre még várnia kell az elismerésekre.

Bár a Csillag születik nem hibátlan, jogos a kérdés, vajon Cooper fog-e még rendezni? Az Oscar-jelölt amerikai színész készséggel válaszolt: ez a film négy évébe került, de élvezte minden percét, és ha engedi neki a Warner stúdió, akkor sokkal több történetet fog még elmesélni rendezőként. – Minden attól függ, hogy mások hisznek-e benned – hangsúlyozta Cooper. – Számos inkarnációját láttuk már ennek filmnek: szerelem, függőségek, de ezt a történetet még senki sem mesélte el ilyen formában – vélte Lady Gaga. Hozzátéve: ő nem nagyon hasonlít a filmben játszott figurára, hiszen Ally feladta fiatalon a reményeit, míg ő tizenkilenc évesen hitt magában, és senki sem állhatott az útjába. A színészi játékkal kapcsolatosan a popdíva bevallotta: azzal, hogy Bradley Cooper „lebontotta” ismert maszkját, sminkjét, sebezhetővé tette. Ám ennek köszönhetően tudott azonosulni Ally karakterével. Bradley Cooper és Lady Gaga ezek után egymásnak udvarolt a sajtó előtt. Cooper, mint mondta, a filmben azokat a jeleneteket élvezte igazán, amelyekben nem volt benne, mert akkor csak hallgathatta Lady Gagát. Az énekesnő viszonozta a bókokat: szerinte Cooper ihletett zenész, nem is érti, eddig miért csak színészkedett. Az „adok-kapok” így folytatódott.

A velencei filmfesztivál versenyprogramjában másfajta adok-kapok megy: ott a sztárrendezők adják egymásnak a stafétabotot. Idén a legerősebb művet a mexikói Alfonso Cuarón hozta, filmje egykori őslakos dadája, Cleo alakjának az emlékeire épül. Cuarón fekete-fehér drámája nagyon lassan bomlik ki, kell némi idő ahhoz, hogy felvegyük a hangulatot és a tempót. Ám ahogy telnek a percek, egyre mesteribbé válik az, amit a filmvásznon látunk. Az 1970-es évek Mexikójában egy jómódú, de széteső polgári család feje eleinte csak félrelép, majd örökre eltűnik. Dadaként, mindenesként ezt a családot szolgálja a szegénysorból érkezett Cleo. Aztán teherbe esik. Ha a Roma Hollywoodban készült volna, feltehetően e pontnál Cleót elbocsátanák. Itt viszont családtagként kezelik. Megkapó jelenet: a fájdalommal teli nők és a gyerekek egyszer csak összeborulnak, szeretik egymást, némán.

Persze, ennél sokkal több minden van a Romában: érintőlegesen láthatjuk egy politikai diktatúra velejáróit, társadalmi igazságtalanságait is. De Cuaróntól távol áll a példabeszéd, a tanmese. Inkább csak szemlélődik, telepakolta a filmjét sok csodával, hogy úgy érezzük, tényleg látjuk ezt a hetvenes évekbeli zűrzavaros időket.

Sokszor leírtuk már, a filmkészítők a mozisok tiltakozása ellenére mennyire örülnek a Netlfix rendszernek: a streaming szolgáltatótól teljes művészi szabadságot és magas költségvetést kapnak. Alfonso Cuarón Romája az egyik a hat Netflix-film közül, ám az alkotás gyártását mégis a Participant Media és független producerek fedezték. Cuarón 65mm-es kamerával vette fel a Romát, képei lenyűgözők, és valljuk be, inkább nagyvásznon, mintsem számítógépes monitoron vagy tévén mutatnak jól. Várható volt, hogy az újságírók felteszik a megfelelő kérdéseket. Cuarón visszavágásként arról faggatta az újságírókat: mikor láttak utoljára moziban filmklasszikust, egy Antonioni- vagy Bergman-filmet? Egy fekete-fehér drámát nagyon nehéz elhelyezni manapság a mozikban, hogy az emberek mégis láthassák a Romát, a Netflix volt az egyetlen megoldás – hangsúlyozta a mexikói rendező. David Linde producer hozzátette: szeretik ők a mozit, de az még jobb, ha a Roma biztosan eljuthat a nézők millióihoz.