Manfred Weber indul az Európai Néppárt csúcsjelöltségéért

Publikálás dátuma
2018.09.05. 12:28
Manfred Weber - korábbi felvétel.
Fotó: NICOLAS LIPONNE / NURPHOTO
Ha sikerrel jár a német kormányzópártok egyikének, a CSU-nak politikusa, ő lehet a következő elnöke az Európai Bizottságnak.
Manfred Weber szerdán bejelentette, hogy elindul az Európai Néppárt (EPP) úgynevezett csúcsjelölti tisztségéért, hogy a párt európai parlamenti (EP-) választási győzelme esetén ő lehessen az Európai Bizottság következő elnöke - írja az MTI.
Mivel az előrejelzések szerint ismét az Európai Néppárt (EPP) frakciója lesz a legnagyobb az Európai Parlamentben, minden bizonnyal néppárti politikus lesz a következő elnöke az Európai Bizottságnak. Ha Weber sikerrel jár az EPP-n belül, akkor ez a személy ő lesz.
Az EPP jelenlegi európai parlamenti frakcióvezetője a Der Spiegel értesülése szerint szerdán délelőtt először a képviselőcsoportot tájékoztatja döntéséről, majd 12.45-kor sajtónyilatkozatot tesz.
Weber - aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökhelyettese is -, az első politikus, aki ringbe száll a csúcsjelöltségért. Jelentkezni október közepéig lehet, és végül a pártcsalád november elején Helsinkiben tartandó kongresszusán döntenek arról, hogy ki lesz a csúcsjelölt a jövő májusi EP-választáson. A Der Spiegel szerint a CSU vezetősége és a testvérpárt német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Angela Merkel német kancellár is támogatja, hogy Manfred Weber legyen az EPP csúcsjelöltje.
Szerző
A legsúlyosabb károk Oszaka prefektúra területén keletkeztek – közölte Abe Sindzo miniszterelnök
Fotó: AFP/JIJI PRESS

Már 11 áldozata van a Jebi tájfunnak Japánban

Az elmúlt 25 év legpusztítóbb tájfunja hatalmas károkat okozott az ország infrastruktúrájában, közel 400 ember megsebesült, 1,2 millió ember maradt áram nélkül. Nézze meg, mi maradt a pusztítás után!

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2018.09.06. 15:22
Heves esőzések és óránkénti 172 kilométeres szél kíséretében csapott le a vihar Japán nyugati partjaira
Fotó: Yoshiko Moriya / AFP
Autók egy parkolóban Kobéban
Fotó: AFP/JIJI PRESS
Villanyoszlopok Sennában
Fotó: Takashi Ozaki / AFP
Összeborult konténerrakások egy osakai kikötőben
Fotó: AFP/JIJI PRESS
Hiába helyezték biztonságba a partvidék hajóit, néhány mégis elszabadult
Fotó: AFP/JIJI PRESS
Hirano Jinja Shrine nézi tönkrement házát Kiotóban
Fotó: Yoshiko Moriya / AFP
Felborított konténerdaru Oszakában
Fotó: Naoya Masuda / AFP
Épületek ezreit rongálta meg a szélvihar
Fotó: AFP/JIJI PRESS
A legsúlyosabb károk Oszaka prefektúra területén keletkeztek – közölte Abe Sindzo miniszterelnök
Fotó: AFP/JIJI PRESS
A betörő víz is problémát jelentett a partmenti területeken
Fotó: Hiroyuki Ueba / AFP
Mobilgátak Nagojában
Fotó: AFP/JIJI PRESS
Hullámok ostromolják Sirahamát
Fotó: Takashi Ozaki / AFP
Egy elszabadult teherhajó megrongálta a Kanszai reptérre vezető hidat
Fotó: AFP/JIJI PRESS
Mintegy ötezer ember rekedt a Kanszai repülőtéren
Fotó: Naoki Maeda / AFP
A víz elöntötte a repülőtér kifutópályáját és egyik terminálépületének alagsorát
Fotó: AFP/JIJI PRESS

Újra fellángoltak a harcok Európa kapujában

Publikálás dátuma
2018.09.05. 11:00

Fotó: MAHMUD TURKIA / AFP
Az Unió Líbia stabilitására alapozza új migrációs stratégiáját, ám az észak-afrikai államban ismét napok óta szólnak a fegyverek.
Kiábrándító pofont kaptak az elmúlt héten azok a derűlátó politikusok, akik szerint Líbia a stabilitáshoz vezető útra lépett, Tripoliban ugyanis ismét napok óta szólnak a fegyverek. A káoszt jelzi, hogy azt sem lehet pontosan tudni, kik és miért támadtak. A nemzetközileg támogatott, úgynevezett nemzeti egyetértés kormányához hű erőket a közeli Tarhúna városát uraló Hetedik Gárda rohanta le, állítólag azért, mert megelégelték a korrupciót. Csakhogy elméletben ez a milícia is az egységkormány ellenőrzése alá tartozik. Mint látjuk, a gyakorlatban inkább saját szakállukra cselekszenek, ami jól érzékelteti a kormányzat valós hatalmát. Kérdés az is, mi lehetett a hirtelen offenzíva valódi célja? Puccskísérletnek kevés, zavarkeltésnek jobban beillik. A mérleg mindenesetre 47 halott, 140 sebesült, az egyik börtönből megszökött több száz rab, és az újrakezdődő nemzetközi aggodalom. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentése szerint egyébként Magyarország is az elsők között nyitotta újra nagykövetségét Tripoliban az év elején. Lapunk kereste a Külügyminisztériumot, hogy a magyar diplomaták biztonságban vannak-e, ám lapzártánkig nem kaptunk választ. Próbáltuk hívni a tripoli magyar képviseletet, nem jártunk  sikerrel.  Mikor májusban Párizsban Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök és a keleti országrészt uraló nagy hatalmú tábornok, Halifa Haftar megegyezett a választások kiírásában, még úgy tűnt, hogy valóban van remény a rendezésre. A tervek szerint szeptemberre már meg kellett volna állapodni a részletekben is, hogy még ez év végén megrendezhessék a voksolást, ám a támadással ennek valószínűleg elszállt az esélye. Márpedig amíg „Európa kapujában” nincs stabilitás, addig mindig fenyeget egy újabb migrációs hullám megindulása. Az észak-afrikai államban óvatos becslések szerint is legalább félmillió bevándorló él, sokan csak a lehetőségre várnak, hogy megkísérelhessék az átkelést. Jól látszik ez az ENSZ statisztikáiból is: míg a válság 2015-ös csúcspontján a legtöbb menekült Törökország irányából Görögországba érkezett, addig ma a nyomás inkább Olaszországra és Spanyolországra nehezedik. Nagyságrendjében persze ez meg sem közelíti a három évvel ezelőttit: 2015-ben még több mint egymillióan érkeztek Európába, tavaly már csak 172 ezren, idén pedig eddig 73 ezren. Alaposan megváltozott a menekültek összetétele is. Görögországban ugyan még mindig a szírek vannak többségben, – annak ellenére, hogy a törökökkel kötött migrációs alku értelmében őket visszafordítják – Olaszországba már főként tunéziaiak, eritreaiak, szudániak, Spanyolországba guineaiak, marokkóiak próbálnak átkelni. Annak ellenére is, hogy az út a Földközi-tengeren rendkívül veszélyes. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága hétfőn kiadott jelentésében arra figyelmeztetett, hogy idén már majd 1600-an vesztek a tengerbe, és ez az adat még nem tartalmazza azokat a haláleseteket, melyek a szárazföldön, például a Szaharán átkelve történtek. A statisztikákból az is kiderül, hogy a legtöbb életet követelő útvonal éppen Líbiából indul. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az előző években a mentés jelentős részét civil szervezetek végezték, az embercsempészek ezt kihasználva gyakran meg sem kísérelték átjuttatni a menekülőket, elég volt mindenféle lélekvesztőkben tengerre bocsátani őket. Ehelyett az Európai Unió támogatásával idén már a líbiai partiőrségnek kellene ellátni a feladatot, ehhez azonban távolról sincs meg a kellő erőforrásuk és tudásuk. Működő kormány nélkül pedig végképp senki nem lesz, aki szembeszálljon az embercsempészekkel.  
Szerző