Mivel az előrejelzések szerint ismét az Európai Néppárt (EPP) frakciója lesz a legnagyobb az Európai Parlamentben, minden bizonnyal néppárti politikus lesz a következő bizottsági elnök. Manfred Weber az EPP konzervatívabb képviselői számára is elfogadható személyiség, mivel a német Keresztényszociális Unió (CSU) tagja. Szemben azonban a nem kevéssé egocentrikus CSU-elnökkel, Horst Seehoferrel, Weber visszafogott, mérsékelt politikus. Amikor júniusban ádáz vita zajlott a CSU és Merkel pártja, a kereszténydemokrata CDU között, s az uniópártok közötti hagyományos szövetség felmondása is szóba került, Weber figyelmeztetett arra, hogy ennek beláthatatlan következményei lennének.
Weber tekintélyes politikus az Európai Néppártban, annak frakcióvezetőjeként kompromisszumokra is kész, ami éppenséggel nem lesz hátrány, ha valóban ő lesz a következő bizottsági elnök. Stílusa teljesen eltér a jelenlegi EB-elnök Jean-Claude Junckerétől. Távolról sem annyira joviális, ám – amint a Die Welt jellemzésében rámutat – Weber szürke egérnek sem nevezhető. Generációváltásnak lehetnek majd tanúi az unió polgárai, mivel a frakcióvezető 17 évvel fiatalabb Junckernél.
Bár Weber tehát nem sorolható az EPP liberális szárnyához, jellegzetesen olyan politikus, aki „több Európát” szeretne. Nehezen viseli el, hogy Németországban az emberek többségét nem különösebben érdekli a brüsszeli politika. Korábban amellett kardoskodott, hogy az adatvédelem kérdéseit is európai szintre emeljék, az utóbbi időben pedig többször is amellett emelt szót - Angela Merkel elképzeléseinek megfelelően -, hogy a menekültválságot is európai szinten rendezzék, s ne az egyes tagállamok hozzanak döntéseket.
Weber nemrégiben úgy fogalmazott, azt szeretné, hogy a Fidesz az EPP-ben maradjon, egyúttal azonban rendre figyelmezteti a magyar kormánypártot demokratikus kötelezettségeire. Egy májusi, a De Volksrant című holland lapnak adott interjújában egyértelműen leszögezte: „Az olyan alapvető értékeket, mint a jogállamiság, a demokrácia és a független sajtó az Európai Néppárt nem kényszeríti rá senkire. Ezek azok az alapvető értékek, amelyek alapján a társadalmainkat elképzeljük az Európai Unióban. Orbán azt kockáztatja, hogy átlépi a határt a felsőoktatást és a civil szervezeteket sújtó intézkedésekkel. (...) Ha nem tartja tiszteletben ezeket az alapvető értékeket, akkor nem lehet tagja az Európai Néppárt családjának. Világosan beszélünk. Ha betartod a szabályokat, részt vehetsz ebben. Ha nem tartod be, nem vehetsz részt, és kész”. Ugyanakkor amikor azt tudakolták tőle, a Fidesznek lehet-e az EPP-ben maradása, mivel már átlépte ezt a határt, azt közölte, el kell választani az alapvető értékek kérdését a politikaiaktól. Ami pedig a határon emelt szögesdrótot illeti, kifejtette, „kerítéseket kell építenünk, ha szükséges”. Sőt, az előző évben úgy foglalt állást, jogos Magyarország igénye arra, hogy uniós támogatást kapjon a határkerítés építéséhez.
Ez is jellemző Weber jellemére. Bár az uniós alapértékeket illető kérdésekben ugyanúgy gondolkodik, mint bármely más demokratikus európai politikus, a nyilvános feddésektől ódzkodik, bírálatait megfontoltan becsomagolja, sőt látszólagos gesztusokat is tesz. Ezt lényegében maga is elismerte ugyanezen interjújában, amikor azt válaszolta az Orbán Viktorral való viszonyát firtató kérdésre, beszélnek egymással, de ezek az eszmecserék időről időre hangos szóváltásig fajulnak, mert néha olyasmit hall a magyar miniszterelnöktől, amit a maga részéről elfogadhatatlannak tart.
A hatvanas évek óta, amikor Walter Hallstein irányította a brüsszeli testület munkáját, először kerül német politikus az Európai Bizottság élére, s ez a döntés azt is jelzi: Angela Merkel eltökélten halad tovább a populisták által előidézett ellenszélben.
Teljesen véglegesnek még nem nevezhető a döntés, Weber egyelőre még csak a német kancellár jelöltjének tekinthető, szeptember elején az uniópártoknak is áldásukat kell adni jelölésére, ez azonban formalitásnak ígérkezik. Egy kereszténydemokrata politikus a Süddeutsche Zeitungban elmondta, „ha Manfred elvállalja, széleskörű támogatást kap majd”.
Weber Németországban nem tartozik a legismertebb hazai politikusok közé, bár erre nincs is szükség, s nem is hátrány. Martin Schulz is addig volt igazán népszerű hazájában, amíg nem vállalt szerepet a német belpolitikában. Weber mindenki számára elfogadható, nemcsak Merkellel áll állandó kapcsolatban, Junckerrel is, s a Salvini-Orbán páros által a főellenségnek kikiáltott Emmanuel Macron francia elnök is már fogadta négyszemközti megbeszélésen az Elysée-palotában.
