Megfelelni

Semmi meglepő nincs abban, hogy minden korábbinál dühödtebben támadja a magyar vezetés az Európai Uniót és különösen azt a parlamenti képviselőt, aki a Magyarországot megbélyegző jelentést készítette. Nyakunkon az Európai Parlament ülése, kedden Orbán Viktor személyesen igyekszik majd megvédeni saját álláspontját és sárba taposni a holland zöldpárti Judith Sargentini véleményét. De még előtte, a hétvégén újra Kötcsén gyűlnek össze mindazok, akik számítanak a mai hatalomnak és nem kétséges, hova jutnak. Feltehetően újra elhangzanak majd azok a kulcsszavak, amelyek az utóbbi napok fideszes és kormányzati kommunikációját jellemezték: bosszú, büntetés, Soros. Vagyis: Brüsszel és a bűvkörében lévő szervezetek bosszúhadjáratot kezdtek édes hazánk ellen. Ez nem más, mint büntetés az önálló, szuverén bevándorláspolitika miatt. A háttérben pedig továbbra is ott lebeg a gonosz milliárdos, Soros György, a szálak mozgatója. Aki úgy érzi, hogy valamit is számít a kormányzati propagandában, mind elmondta ezeket a kitételeket. Hadd tudja a magyar nép, hogy egy percig sem nyugodhat meg. Ez ugyanis ennek a hosszúnak ígérkező - hiszen a jövő májusi európai parlamenti választásig elhúzódó - kampánynak az egyik fő célja. Fűteni kell a hívek és mindazok harci kedvét, akik a jelenlegi rendszer feltétlen támogatásában látják jövőjük biztosítékát. Ugyanakkor a megfelelni vágyás is indokolja az egymást érő dühödt nyilatkozatokat. A vezérnek látnia kell, hogy a csapat minden tagja tisztában van a feladatával, megbízhat bennük, bármi történik. Mire Kötcsén kiadja az új - vagy a régi - jelszavakat, addigra a rendszer összes jelentéktelen támasza fel akar sorakozni, mégpedig harcra készen. Orbán Viktor nyári tusványosi beszédében megmondta, hogy most már a 90-esek jönnek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék. Senki sem maradhat le, s ha a vezér úgy akarja, Európa elárulása sem nagy ár a húsos fazék melletti helyekért. Vesszen tehát Sargentini és mindaz, amit képvisel.
2018.09.06 09:24

Értünk, ellenünk

Mielőtt a magyar kormány képviselője kiutazott volna a katowicei klímacsúcsra, az állami médiában bejelentették, hogy Magyarország nem csatlakozik az egyszer használatos műanyagtermékek visszaszorítását célzó uniós kezdeményezéshez. Megvédik – úgymond – az embereket, merthogy az eldobós nejlonzacskók eltűnése akár 6-7 forinttal is emelhetné egy zsömle árát. 
Túltéve magunkat hazugságon – ha a zsömlét az otthonról hozott szatyorba rakom, az ingyen van –, meg azon a tényen, hogy a MOL csoport alapanyagbeszállítói pozíciói is kaptak itt egy kis populizmusba csomagolt hatalmi megtámogatást, érdemes a hazai politika nyomorúságai fölé emelkedni egy pillanatra. Végignézni a műanyaghulladékba éppen belefulladó világon (már a csecsemők vérében és a sarki gleccserek vizében is mikroműanyag úszkál), meg a fejünk fölött egyre vastagodó szén-dioxid-köpenyen, amelyet jelentős részben az egyszer használatos tárgyak gyártása közben állítunk elő, és elgondolkodni, hova vezetnek ezek a folytonos megvédések. 
Merthogy Katowicében az amúgy is döcögős klímaharc károsnak mondott mellékhatásaitól is megvédett minket a kormány, azt az előremutató álláspontot képviselve: oldják meg mások. Igaz, miközben az egyik kezével vitézül harcolt értünk (?), a másikkal a másfélszeresére emelte a vállalkozóknak és vállalatoknak eladott villanyáram árát, ami valamivel erőteljesebben befolyásolja majd a zsömle árát, mint a szemetelés jogát továbbra is biztosító zacskók. 
Az élet bonyolult: mióta az áramot is Mészáros és társai árulják, már nem olyan sürgős a rezsicsökkentés – mellesleg a nevezett úr mátrai erőműve egymagában a hazai üvegházgáz-kibocsátás tizedét adja –, a klíma meg majdcsak meglesz valahogy, amíg a Tiborcz-gyerek meg nem erősödik annyira a napelem-ágazatban, hogy a Föld (és az Orbán-család) jövőjére is figyelhessünk végre.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 08:38

Oda sújt, ahova köll

Hagyják pecázni Áder Jánost! Egy szakszervezetnek kéne a legjobban tudnia, hogy mindenkit csak arra szabad foglalkoztatni, amire alkalmas. Áderről például köztudott, hogy a lehűlt vízből tud csukát fogni. Tökéletesen értelmetlen pótcselekvés tehát, hogy Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke levélben kérlelje a bajszos szaracénunkat, hogy ugyan ne írja már alá a magyar munkásból kizsigerelt jövő rokkantját csináló túlóratörvényt.  
Egyébként meg a tárgyalások ideje elmúlt. Különösen, hogy el sem kezdődött. Lényegében csak annyi történt, hogy a multinacionális nagytőkét kiszolgáló rezsim Kósa Lajosai a BMW szélvédője mögül köptek egy hegyeset, íveset a munkások lába elé. Na lépd át, melós, ha mered!
Nos, a diákok magukra vették a célzást, és átléptek rajta, sőt menetelni, tüntetni indultak a hidegben. És nem félnek könnygáztól, gumibottól, és az sem érdekli őket, ha kereszténygyűlölőnek, tolvajnak, külföldi felforgatónak hazudja őket a megannyi köpködő száj. Azonban egyedül nem tudnak győzni. Ők lehetnek az akarat, de az erő a sok tízezer munkást tömörítő szakszervezeteknél van.  Pont elég, ha a néhány jó munkásember pár kocsival elállja műszakváltáskor a gyár bejáratát. Vagy egyszerűen csak beszüntetik a munkát. Lobogtathatja a konfekcióöltönyhöz szabott fideszes honatya a kiherélt sztrájktörvényét, a paragrafusoktól még nem indul be Herr Jürgen szerelősora. 
És akkor Herr Jürgen esetleg feltelefonálja a parlamenti kitartottjait, hogy langsam spazieren. Talán itt sem kellene kizsarolni a magyar melósból azt, amit odahaza már nem mernek.
És a sok tízezer szakszervezeti munkás elviheti a hírt a vidékre, oda, ahová már csak velejéig hazug köztelevízió és a Fidesz szennysajtója jut el, hogy azok a diákok értük is küzdenek. És hogy a vidék népének nem a messziről jött menekültek, hanem saját népük politikus parazitái ellen kell védekezniük.  És egyáltalán: beszélhetnek igazságról, ott, ahol már csak a hazugság jelenti a valóságot.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 11:08