Nem akkora tragédia, ha egy politikus nem ért mindenhez, amennyiben meghallgatja a szakértőket. Feltéve, hogy szakértővé nem ő avatta (elv)barátját, szomszédját, iskolatársát, rokonát vagy lovát.
Kedden a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) egy könyvszakmai kerekasztal-beszélgetésen L. Simon László felvetette: mi lenne, ha a Petőfi Irodalmi Múzeum kapna ötvenmilliárd forintot egy könyvkereskedelmi hálózat létrehozására? A könyvkereskedők fogják a fejüket, a kegyencek tapsolnak.
Egy állami – pardon, nemzeti – könyvterjesztő vállalat gründolásának gondolata régóta nem idegen a Fidesz köreitől, a kormánypárt 2010 óta államosítási lázban ég. A Magyar Idők is épp a minap írta meg: szükség volna nemzeti könyvhálózatra. Az Orpheus Kiadó vezetője, Erős Kinga e vélekedésével persze nem tett mást, mint visszhangozta L. Simon több mint tízéves mániáját. Mindössze az volt figyelemre méltó, hogy a szocializmus idején Állami Könyvterjesztő Vállalatként ismert cég feltámasztásának igényét az irodalmi kánon átalakításának óhajához kötötte a szerző.
A tankönyvpiac államosításának első lépéseként 2013 elején az állami Könyvtárellátó Nonprofit Kft. feladatává tették, hogy a közoktatási tankönyveket eljuttassa az iskolákba. Több év botrány után az idén a Magyar Posta segítségével sikerült abszolválni e feladatot. Kormányzati szempontból persze ez sikertörténet: a tavaly 55 millió forintos nyereséget elkönyvelő cég ugyan nem azt tudja teljesíteni, ami miatt hivatalosan kistafírozták, ám – részben általa – sikerült fokozatosan kiszorítani több magánvállalkozást a tankönyvpiacról. És a bizalmi emberek is találhattak elfoglaltságot, jövedelmet maguknak.
Egy nemzeti könyvesbolthálózat hasonló célokat szolgálna. A kirakatok középpontjában a kedvenc kormányzati könyvek sorozatával. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg: a veszteséget úgyis az adófizetők állnák.