építészet;Graphisoft Magyarországért;

2018-09-08 12:00:00

Graphisoft Park: a csábítás építészete Óbudán

Alacsonyabbat, kisebbet, több zöldet: ritkaság, ha mindez nem a civil városvédők követelése, hanem ingatlanfejlesztői szemlélet. Az emberléptékű gondolkodás az óbudai Graphisoft Parknál is bevált.

Az iparosodás utáni, úgynevezett posztindusztriális kor egyik jellemzője, hogy gyárépületek, ipari területek ürülnek ki. A rozsdaövezetek pedig, ahogy egyre inkább elhanyagolttá válnak, örvényként rántják le a mélybe a közvetlen környezetüket is: mindent és mindenkit taszítanak. Óbudán, az Aquincumi Múzeum tőszomszédságában, az egykor Homokos dűlőnek tervezett területen 1913 októberében kezdte meg működését az Óbudai Gázgyár. 1984 októberéig állított elő szénalapú gázokat, amelyek a földgáz elterjedésével feleslegessé váltak. A rendszerváltás utáni évtizedben különféle fővárosi és kormányzati ötletek is születtek arról, a gázgyári területet miként hasznosítsák: terveztek ide ipari skanzent, volt szó arról, hogy a műemlékileg védett Óraházában a történeti múzeum kőtárát helyezik el, de felvetődött az is, a műszaki múzeumot vagy a Néprajzit költöztetik ide. Mígnem 1997 májusában bejelentették: a világ egyik vezető építőipari szoftvercége, a Bojár Gábor által alapított Graphisoft héthektáros telket vásárolt itt, hogy vörös téglás, high tech stílusú irodaházakat húzzon fel itt magának, valamint reménybeli bérlőinek.

Az első tervek 25 ezer négyzetméterről szóltak, kétezer ember leendő munkahelyéről. Mikor 1998 szeptemberében a mintegy tízmillió dolláros fejlesztés eredményeként létrejött parkot felavatták – az első három, háromszintes, villaszerű épület Cságoly Ferenc, illetve Keller Ferenc tervei alapján épült meg –, a laikus szemlélőben lehetett némi kétely, hogy valóban egyfajta magyar Szilícium-völgy megszületésének a szemtanúja-e. Ráadásul akkoriban nem volt megszokott, hogy egy szoftvercég ingatlanfejlesztésbe fogjon (igaz, az Apple ekkor már e téren is aktív volt, a Google még nem). Az idő Bojár Gáborékat igazolta, és nemcsak a tőzsdén. Idővel bővült a park, egyre több alacsony irodaház nőtt ki a földből, emellett megújult a gázgyár egykori igazgatósági épülete, műhelyépülete, rendőrlaktanyája és mentőállomása, munkásjóléti épülete is. A szoftveróriások, biotechnológiai cégek mellett ideköltözött az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola, és itt található a Bojár Gábor által alapított magánegyetem, a részképzést adó Aquincum Institute of Technology. A nagyra nőtt álom már városrésznyi: 75 ezer négyzetméteren több, mint ötezer szakember dolgozik, és több, mint ezer diák tanul itt, akik mintegy száz országból érkeztek.

Csütörtökön újabb épületegyüttest avattak: a nevében egy amerikai rajzfilmsorozatot idéző South Park Sugár Péter tervei alapján épült meg, húszezer négyzetméteren hirdeti: itt csak a fák nőhetnek az égig. (Az Év irodája rendezvényen az Év Új Ingatlanfejlesztése díjat kapta idén az épület.) Az avató előtti parkbejáráson Bojár Gábor külön hangsúlyozta a beruházói hitvallást: az épületek magassága ne haladja meg a fákét – ezt kevésbé szépen úgy mondják: a párkánymagasság kiépítése 10,5 méterig engedélyezett −, a park beépítése maradjon alacsony, a gépkocsik parkoljanak a föld alatt, hogy minél több legyen a zöld terület. A római kori kövekkel díszített, kis tavacskát is magában rejlő, zöldben „fürdő” park – ahová akár hajóval is érkezhetünk − elsőre rekreációs központnak tűnik. A többnyire átriumos épületekbe belépve barátságos hotelek juthatnak eszünkbe, ahol minden apró részlet alaposan kigondolt, még „játszóházi” sarkokat is találni. A világcégek névtábláját elolvasva azonban nem gondolnánk, hogy lógni járnak ide a dolgozók. Mindenesetre egészen más a hangulat, mint a fém-üveg-beton magasházak világában, ahol falatka zöldet találni az épületek tövében, vagy a tetőteraszain.

Bojár Gábor alapvetése: egy cég akkor működhet igazán sikeresen, ha nem csak magához tudja csábítani, meg is tudja tartani a tehetségeket. A szép, kreativitást ösztönző környezet ehhez is hozzásegít. A kaliforniai Szilícium-völgyből ez hiányozhat: többszázezer dolláros fizetése ellenére az elmúlt években egyre több szakember lépett le onnan, mert abban a környezetben nem érezte jól, otthonosan magát.