Vérfürdő következik vagy sikerül valamiféle politikai megoldást találni Szíriában? – ez volt a tétje a pénteken Teheránban megrendezett harmadik iráni-orosz-török csúcstalálkozónak. A hét éve tomboló háború ugyanis a végéhez közeledik: Damaszkusz az utolsó még lázadók kezén lévő tartomány, Idlíb offenzívájára készül. A tárgyalások előtt nem sok jót ígért, hogy reggel már orosz harci repülők bombázták a tartomány határát, s később a sajtótájékoztató igazolta a félelmeket. Vlagyimir Putyin orosz és Hasszan Rohani iráni elnök lesöpörte Recep Tayyip Erdogan felhívását a tűzszünetre, és a terroristák megsemmisítése, Szíria területi egysége mellett kardoskodtak. Persze hangsúlyozták a harcosok és civilek megkülönböztetésének a fontosságát, ám a korábbi aleppói és deir-ez-zóri pusztító ostromok után erősen kérdéses, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog működni.
Ha a támadás megindul, kimenetele nem kétséges, Oroszország és Irán támogatásával a szír kormányerők óriási létszámbeli és technikai túlerőben vannak. Ildíbben jelenleg nagyjából hárommillióan élnek, több mint felük belső menekült, a harcosok számát alig tíz- és harmincezer közöttire becsülik, ráadásul ők sem egységesek. Az egyik legjelentősebb milícia a tartományban a szélsőséges Hajat Tahrir as-Sám, mely korábban az al-Kaida szíriai ágaként működött.
Nem csoda, hogy nem sikerült közös nevezőre jutni, hiszen a különböző szereplőknek ellentétes érdekeik vannak. Bassár al-Aszad szír elnöknek nincs igazán oka, hogy ne támadjon, hiszen katonailag nyerésre áll, nem hiányzik neki egy lázadófészek a szomszédban, és igazolhatja retorikáját, hogy célja az ország egyesítése, a terroristák megsemmisítése. Oroszország és Irán sem éppen most fogja megvonni támogatását, katonai jelenlétük Szíriában már rég nem csak a lázadók elleni harchoz kötött.
A képletbe főként Törökország zavar bele. Recep Tayyip Erdogan török államfő attól tart, hogy egy offenzíva túl sok civil áldozattal járna, újabb menekülthullámot indítana meg, márpedig menekülni egyetlen irányba, a török határ felé lehetne, ami jelenleg le van zárva. Az ENSZ arra figyelmeztetett, hogy akár nyolcszázezer ember is megindulhat, és mivel Törökországban már így is több mint 3,5 millió menekült él, ráadásul Ankara komoly gazdasági kihívásokkal küszködik, egy ilyen áradat komoly problémát jelentene. Nem csak pénzügyileg, de biztonságilag is, hiszen félő, hogy olyan szélsőségesek juthatnának be az országba, akik terrortámadásokat terveznek.
Ez a veszély nem csak a törököket, de az Európai Uniót is fenyegeti, nem véletlen, hogy Heiko Maas német külügyminiszter éppen a teheráni csúcs elé időzítette törökországi látogatását. A török-amerikai diplomáciai csörte közepette beszédes, hogy Erdogan Teheránban azt is szóvá tette, hogy az amerikaiak fegyverekkel és kiképzéssel támogatják az észak-szíriai kurdokat, akik a törökországi Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) terrorszervezetnek nyújthatnak menedéket.
Közben hangosan tiltakozik az Egyesült Államok is, de Washington keze meg van kötve, egyszerűen nincsenek olyan jelentős erők a térségben, melyekre építeni tudna. Erőfeszítéseik így jobbára kimerülnek a szócsatában Moszkvával: míg az amerikaiak azzal fenyegetnek, hogy vegyi támadás esetén az elkövetők számíthatnak a megtorlásra, - ahogy történt az legutóbb áprilisban – addig az oroszok szerint nyugati segítséggel éppen a lázadók készülnek ilyen provokációra, hogy legyen ürügy a beavatkozásra. Az üzengetés közben pedig ezek szerint hagyományos fegyverekkel halomra mészárolhatják egymást. Egyes pletykák szerint az amerikaiak már egyébként is lemondtak Szíriáról és Aszad hatalmának megdöntéséről, céljuk már csak az, hogy főként Izrael érdekében fékezzék az iráni terjeszkedést, megakadályozzák az Iszlám Állam újjászerveződését, és valamilyen szinten megőrizzék a befolyásukat az országban.
Ez is jól jelzi, hogy ha Idlíb visszafoglalásával a szíriai háború jórészt véget is érhet, azért a problémák még nem szűnnek meg. Korai még leírni az Iszlám Államot is. Az ENSZ augusztusi becslése szerint a terrorszervezetnek még mindig 20-30 ezer harcosa lehet Irakban és Szíriában. És ugyan az általuk irányított egybefüggő területek kisebb sivatagos részekre szűkültek, néhány olajkútból még mindig jelentős bevételeik vannak, médiájukat is újjászervezték. Sőt, még halottnak hitt vezetőjüktől, Abu Bakr-al Bagdaditól is felbukkant egy meg nem erősített hitelességű hangfelvétel.
