Vérfürdő jöhet Szíriában, menekülthullám Európában

Publikálás dátuma
2018.09.08. 09:00

Fotó: ANAS AL-DYAB / AFP
Hiába a török tiltakozás, orosz és iráni támogatással megindulhat az utolsó, szíriai lázadók uralta tartomány elleni támadás, amely több százezer menekültet indíthat el.
Vérfürdő következik vagy sikerül valamiféle politikai megoldást találni Szíriában? – ez volt a tétje a pénteken Teheránban megrendezett harmadik iráni-orosz-török csúcstalálkozónak. A hét éve tomboló háború ugyanis a végéhez közeledik: Damaszkusz az utolsó még lázadók kezén lévő tartomány, Idlíb offenzívájára készül. A tárgyalások előtt nem sok jót ígért, hogy reggel már orosz harci repülők bombázták a tartomány határát, s később a sajtótájékoztató igazolta a félelmeket. Vlagyimir Putyin orosz és Hasszan Rohani iráni elnök lesöpörte Recep Tayyip Erdogan felhívását a tűzszünetre, és a terroristák megsemmisítése, Szíria területi egysége mellett kardoskodtak. Persze hangsúlyozták a harcosok és civilek megkülönböztetésének a fontosságát, ám a korábbi aleppói és deir-ez-zóri pusztító ostromok után erősen kérdéses, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog működni.  Ha a támadás megindul, kimenetele nem kétséges, Oroszország és Irán támogatásával a szír kormányerők óriási létszámbeli és technikai túlerőben vannak. Ildíbben jelenleg nagyjából hárommillióan élnek, több mint felük belső menekült, a harcosok számát alig tíz- és harmincezer közöttire becsülik, ráadásul ők sem egységesek. Az egyik legjelentősebb milícia a tartományban a szélsőséges Hajat Tahrir as-Sám, mely korábban az al-Kaida szíriai ágaként működött.  Nem csoda, hogy nem sikerült közös nevezőre jutni, hiszen a különböző szereplőknek ellentétes érdekeik vannak. Bassár al-Aszad szír elnöknek nincs igazán oka, hogy ne támadjon, hiszen katonailag nyerésre áll, nem hiányzik neki egy lázadófészek a szomszédban, és igazolhatja retorikáját, hogy célja az ország egyesítése, a terroristák megsemmisítése. Oroszország és Irán sem éppen most fogja megvonni támogatását, katonai jelenlétük Szíriában már rég nem csak a lázadók elleni harchoz kötött.    A képletbe főként Törökország zavar bele. Recep Tayyip Erdogan török államfő attól tart, hogy egy offenzíva túl sok civil áldozattal járna, újabb menekülthullámot indítana meg, márpedig menekülni egyetlen irányba, a török határ felé lehetne, ami jelenleg le van zárva. Az ENSZ arra figyelmeztetett, hogy akár nyolcszázezer ember is megindulhat, és mivel Törökországban már így is több mint 3,5 millió menekült él, ráadásul Ankara komoly gazdasági kihívásokkal küszködik, egy ilyen áradat komoly problémát jelentene. Nem csak pénzügyileg, de biztonságilag is, hiszen félő, hogy olyan szélsőségesek juthatnának be az országba, akik terrortámadásokat terveznek. Ez a veszély nem csak a törököket, de az Európai Uniót is fenyegeti, nem véletlen, hogy Heiko Maas német külügyminiszter éppen a teheráni csúcs elé időzítette törökországi látogatását. A török-amerikai diplomáciai csörte közepette beszédes, hogy Erdogan Teheránban azt is szóvá tette, hogy az amerikaiak fegyverekkel és kiképzéssel támogatják az észak-szíriai kurdokat, akik a törökországi Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) terrorszervezetnek nyújthatnak menedéket.    Közben hangosan tiltakozik az Egyesült Államok is, de Washington keze meg van kötve, egyszerűen nincsenek olyan jelentős erők a térségben, melyekre építeni tudna. Erőfeszítéseik így jobbára kimerülnek a szócsatában Moszkvával: míg az amerikaiak azzal fenyegetnek, hogy vegyi támadás esetén az elkövetők számíthatnak a megtorlásra, - ahogy történt az legutóbb áprilisban – addig az oroszok szerint nyugati segítséggel éppen a lázadók készülnek ilyen provokációra, hogy legyen ürügy a beavatkozásra. Az üzengetés közben pedig ezek szerint hagyományos fegyverekkel halomra mészárolhatják egymást. Egyes pletykák szerint az amerikaiak már egyébként is lemondtak Szíriáról és Aszad hatalmának megdöntéséről, céljuk már csak az, hogy főként Izrael érdekében fékezzék az iráni terjeszkedést, megakadályozzák az Iszlám Állam újjászerveződését, és valamilyen szinten megőrizzék a befolyásukat az országban.  Ez is jól jelzi, hogy ha Idlíb visszafoglalásával a szíriai háború jórészt véget is érhet, azért a problémák még nem szűnnek meg. Korai még leírni az Iszlám Államot is. Az ENSZ augusztusi becslése szerint a terrorszervezetnek még mindig 20-30 ezer harcosa lehet Irakban és Szíriában. És ugyan az általuk irányított egybefüggő területek kisebb sivatagos részekre szűkültek, néhány olajkútból még mindig jelentős bevételeik vannak, médiájukat is újjászervezték. Sőt, még halottnak hitt vezetőjüktől, Abu Bakr-al Bagdaditól is felbukkant egy meg nem erősített hitelességű hangfelvétel. 
Szerző

Trump vizsgálatot akar a névtelen New York Times-cikk miatt

Publikálás dátuma
2018.09.08. 08:58
Donald Trump amerikai elnök
Fotó: Nicholas Kamm / AFP
Az amerikai elnök szerint az igazságügyi tárcának ki kell derítenie, ki a szerző és jelenleg hol tartózkodik.
Jeff Sessions igazságügyi miniszternek vizsgálatot kellene indítania a New York Times című amerikai napilapban megjelent névtelen cikk ügyében – hangoztatta Donald Trump amerikai elnök újságíróknak egy észak-dakotai kampányrendezvény előtt. Az MTI összefoglalója szerint az elnök közölte: az igazságügyi tárcának fel kellene derítenie azt is, hogy ki a cikkíró és jelenleg hol tartózkodik.
„Nem akarom, hogy jelen legyen a megbeszéléseinken”

– tette hozzá Trump, utalva a „Kínát, Oroszországot, vagy Észak-Koreát érintő magas szinten tartott” egyeztetésekre.

Arra a kérdésre, hogy vajon tervez-e jogi lépéseket a New York Times ellen, Trump azt válaszolta: még nem tudja, egyelőre vizsgálja a lehetőségeket. Az újságírók ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy nem titkosított információk kiszivárogtatása nem bűncselekmény, vagyis elég nehéz lenne jogalapot találni a vizsgálatra. Trump a kampányrendezvény előtt beszélt a Robert Mueller vezette különleges vizsgálóbizottság munkájáról is. Mint fogalmazott: a 2016-os elnökválasztási kampánya munkatársai és oroszok közötti esetleges összejátszást feltárni szándékozó vizsgálat
„nemcsak rossz országunknak, hanem tisztességtelen a közelgő választásokkal szemben is”.

Ismételten boszorkányüldözésnek nevezte a vizsgálatot, amelyet szerinte már régen le kellett volna zárni. Donald Trump kétnapos kampánykörúton van: csütörtökön Montanában, pénteken pedig Észak-Dakotában vett részt kampányrendezvényen.

Sokan elhatárolódtak a cikktől

Szerdán a kora esti órákban internetes oldalán a The New York Times egy magát a Trump-kormányzat munkatársának mondó, névtelen szerző cikkét jelentette meg. A szerző – negatív színben feltüntetve az elnököt – azt állította, hogy a kormányzaton belül ő és a hozzá hasonlóan gondolkodó munkatársak egy csoportja fogadalmat tett, hogy meghiúsítja Trump „elképzeléseinek egy részét és legrosszabb hajlamait”, mert
„az elnök viselkedése árt köztársaságunk egészségének”

Csütörtökön Mike Pence amerikai alelnök és Mike Pompeo külügyminiszter is cáfolta, hogy ő írta volna a névtelen cikket. Elhatárolódott James Mattis védelmi miniszter, Kirstjen Nielsen belbiztonsági miniszter, Ben Carson, a városfejlesztési tárca vezetője, valamint Dan Coats, az amerikai hírszerző szervezeteket összefogó Országos Hírszerzési Igazgatóság (DNI) vezetője is.
Szerző

Hazudott orosz kapcsolatairól – 14 nap börtönt kapott Trump volt kampánymunkatársa

Publikálás dátuma
2018.09.08. 08:33
George Papadopoulos
Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Papadopoulos elhallgatta, hogy kikkel és mikor találkozott, valamint kicsinyítette az esetek jelentőségét.
George Papadopoulost, Donald Trump amerikai elnök 2016-os elnökválasztási kampányának egyik munkatársát 14 nap börtönre, 9500 dollár pénzbüntetésre és közösségi munkára ítélték pénteken, mert hazudott orosz kapcsolatairól – írja az MTI. A 31 éves Papadopoulos az első elítélt, akit a 2016-os elnökválasztási kampányban Trump munkatársai és oroszok közötti esetleges összejátszást feltárni hivatott, Robert Mueller vezette különleges vizsgálóbizottság munkája nyomán vontak büntetőjogi felelősségre. Papadopoulost ugyanakkor nem azért ítélte el egy kerületi bíró, mert összejátszott volna orosz tisztségviselőkkel, hanem mert nem mondott igazat orosz kapcsolatairól a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársainak. Elhallgatta, hogy kikkel és mikor találkozott, és kicsinyítette e találkozók jelentőségét. 2017 októberében elismerte bűnösségét, és azóta együttműködött a Mueller-bizottsággal. A CNN hírtelevíziónak adott és pénteken – az ítélethirdetés napján – sugárzott interjújában Papadopoulos elmondta: valóban ismert oroszokat, és ő vetette fel az akkor még elnökjelölt Donald Trump munkatársainak, hogy összehozna egy találkozót velük, de arra nem emlékszik, hogy szóba kerültek volna Trump demokrata párti vetélytársáról, Hillary Clintonról szóló kompromittáló dokumentumok.
Fotó: AFP/MANDEL NGAN
Papadopoulos a vádirat szerint külföldi állampolgárokkal megvitatta Donald Trump egy esetleges külföldi utazásának lehetőségét is, amelynek alkalmával az akkor még elnökjelölt üzletember találkozhatott volna Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A vádiratban arról nem esik szó, hogy Donald Trump tudott volna ezekről a megbeszélésekről. A hírtelevíziónak adott interjúban Papadopoulos – miként a bíróságon a védőügyvédje is – leszögezte: nincs tudomása arról, hogy a 2016-os kampányban bárki is összejátszott oroszokkal, vagy bárki is megpróbálta aláásni a demokratikus választási folyamatot. A Fehér Ház már az ítélethirdetés előtt kicsinyítette George Papadopoulos szerepét. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője azt közölte: Papadopoulos önkéntes munkatárs volt a választási kampányban és nem fért hozzá bizalmas anyagokhoz vagy információkhoz. Robert Mueller annak a különleges vizsgálóbizottságnak a vezetője, amely a Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánycsapata egyes munkatársai és orosz tisztségviselők közötti esetleges összejátszást hivatott feltárni.
Szerző