Nincs mese, ellenzéket kell teremteni, és ez a feladat az MSZP-re vár; ki kell lépni a reagáló szerepből és bármit mond is a hatalom, csakis a mindennapokat érintő bajokról, illetve azok megoldásáról szabad beszélni – erre a két alapvetése épül az a stratégia, amivel az EP-választásokig elmegy a párt, és amit Tóth Bertalan pártelnök terjeszt elő az MSZP választmányi ülésén szombaton.
Nem vitás, a helyzet csöppet sem rózsás, az áprilisi választások óta az összes parlamenti ellenzéki párt megfogyott, a különböző mérések úgy számolnak, hogy az MSZP-nek 750 ezer stabil támogatója lehet, ahogy a Jobbiknak is, míg a DK és az LMP 250 ezer biztos szavazóig gyöngült vissza. A Fidesz tábor viszont rezzenéstelenül kitart 2 millió fölött.
A lehetőséget Tóth Bertalan épp abban látja, hogy hatalmasra, 4 milliósra terebélyesedett a bizonytalanok tábora - azaz a választók 49 százalékának nincs pártja, vagy nem akarja megmondani, ha mégis. A jelenség oka, egyrészt a választási vereség utáni kiábrándulás, másrészt a pártok belharca (értsd: LMP és Jobbik). Nem vitás, a politikai-szociológiai tapasztalatok azt mutatják, hogy a formációjuktól besokallók nem csatlakoznak rögvest egy másik párthoz. Éppen ezért az MSZP olyasmivel akarja megszólítani őket, ami felülírja a pártpreferenciát és hiteltelenné teszi a kormányzati kommunikációt.
Úgyhogy a szocialisták Tóth Bertalan tervei szerint párbeszédet indítanak az egészségügyről és az oktatásról. Mindkét „közszolgáltatási ágazat” érzelmileg érinti az emberek többségét – és nem gondolnak szépet a kormányról. A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából márciusban mért utoljára egészségügyi problémákat – már akkor az emberek 53 százaléka közvetlenül a kabinetet hibáztatta az egészségügy lepusztult volta miatt. (Összehasonlításképpen: az orvoshiányt mindössze 6, a pénzhiányt pedig alig 8 százalék kárhoztatta.) Azóta pedig a helyzet csak fokozódott – lásd: Honvéd Kórház. Úgyhogy az MSZP többek között mindenkit arra kér, hogy küldje el a pártnak egészségügyi rémtörténeteit, és ez alapján megpróbál egy probléma-térképet felrajzolni.
Ami az oktatást illeti, a Publicus Intézet számait múlt héten publikálta a Vasárnapi Hírek, és ebben az esetben szintén 53 százalék okolja a kormányt a terület csapnivaló helyzetéért. Azoknak, akinek gyereki/unokái iskolába járnak 77 százaléka vallja, hogy túlterheltek a nebulók. És bizony ebben a kérdésben a párthűség sem írja felül az életet: a Fidesz szavazóinak is 71 százaléka gondolja úgy, hogy túlhajtják a diákokat. (Miközben a szövegértési és matematikai képességek durván romlanak.) Úgyhogy az MSZP most megpróbálja megbeszélni a szülőkkel, hogy milyen oktatási rendszert kellene ahhoz formálni, hogy ne szorongjanak a tanulók és megmaradjon a gyerekkoruk.
Persze ahhoz, hogy bármilyen párbeszéd sikeres legyen először a pártot kell megmozdítani, ugyanis a központ kampányokat/megmozdulásokat érdemben nem menedzselt és rendelt (természetesen helyi ügyről szólót, nem választásit).
