Távol álljon tőlünk, hogy túldramatizáljuk a helyzetet, amely - a jelek szerint - azért elég súlyos.
Különben mi szükség lenne rá, hogy már megint polgári pikniket tartsanak Kötcsén. A hatalmat megjelenítő és kiszolgáló elit tagjait ugyanis eddig évente egyszer szokták összetrombitálni. Igaz, a piknik hagyományos időpontja az ősz eleje, ám az is érthető, az idén már a nyár kezdetén le akarták aratni a hatalmas választási győzelem babérjait, miközben Orbán Viktornak alkalma volt, hogy megindokolja, miért változtatott jelentősen a kormányon.
Az összejövetel hagyományosan zártkörű, így a közelében lebzselő kémekhez és újságírókhoz legfeljebb a bográcsban készülő ételek illata ér el, s mellette még néhány ellenőrizetlen információ. Kötcsén mindig kiválóan működik a sajtóelhárítás, a lényeget tehát csak később - vagyis a megfelelő időben - juttatják el az érdeklődő néptömegekhez.
Pedig most (is) bizonyosan lesznek nagyon aktuális témák. A bevallott cél, hogy elindítsák az európai parlamenti választás kampányát. Nem mintha eddig nem kampányoltak volna ebben a kérdésben (is). Hiszen a miniszterelnök már júniusi beszédében megadta az alaphangot. Kifejtette, hogy a jövő májusban esedékes választás az értékek és a kultúrák küzdelme lesz, ahol nagyon sok mindent lehet veszíteni. Figyelmeztetett rá, hogy óriási lehetőségek állnak Magyarország előtt, de komoly veszélyek is leselkednek. Utóbbiak közül - nem meglepő módon - a migrációt említette az első helyen.
Ám az utóbbi hetekben még fokozódott a helyzet (nemzetközileg szintén) és egyre inkább kirajzolódott az a kettősség, vagy ha úgy tetszik ellentét, amely már régóta jellemzi pártunk és kormányunk - értsd: Orbán - politikáját. Az egyik oldalon látható a mindent elsöprő magabiztosság. Ennek jellemzője, hogy minden állam példát vehet a mienkről, az állandó harcban - bárki és bármi ellen - az élen állunk, sőt vezetjük. Aki jót akar magának, az velünk szövetkezik, mert a magyaroké a jövő. A másik oldalon viszont a folyamatos védekezés kényszere figyelhető meg. Hiszen állandó támadások érik édes hazánkat, gyakran még szövetségeseink - például a németek, vagy a franciák - is ellenünk fordulnak. De mi persze nem hagyjuk magunkat - tiltakozunk például, ha "gyarmattartó stílusban" próbálnak érintkezni velünk -, s megmutatjuk, hol lakik a magyarok istene.
Ha pedig mindez még nem lenne elég, nyakunkon az európai parlament plenáris ülése a Magyarországról készült jelentéssel. És hiába igyekszik a hatalom összes bevethető alkalmazottja bizonygatni, mennyire részrehajló, sőt hazug az, amit a holland zöldpárti képviselő, Judith Sargentini leírt, az uniós képviselők jelentős részét ez nem hatja meg. A jelek szerint a közösség határt szab a különállásnak, megakadályozza, hogy szétfeszítsék kereteit és nem enged az alapvető európai értékekből.
Mindebből látszik, hogy a helyzet valóban súlyos. Kötcsén persze nem lesz szükség pávatáncra, ott Orbán csak egyetértéssel találkozhat. A könnyű edzést azonban igazi csaták követik.