Sokan várták a TAO-ról rendezett eszmecserét a pénteki tatabányai országos színházi évadnyitón a Magyar Művészeti Akadémia által rendezett konferencián. A kulturális kormányzatot Fekete Péter kulturális államtitkár képviselte, aki eddig még nyilvánosan nemigen szólalt meg az ügyben. Egy végzett bűvészhez illően, nem is jött üres kézzel. Ha nem is a cilinderből, hanem a számítógépéből elő is húzott egy hat pontot tartalmazó, már többekkel egyeztetett listát. Ebben az állt, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha a rendszert át szeretnék alakítani. Márpedig át szeretnék, mivel köztudomású, hogy sok a visszaélés.
A hat pont főleg általánosságokat tartalmazott. Hisz ki vitatkozna azzal, hogy a TAO-rendszernek a közjót kellene szolgálnia, vagy nem adhat alkalmat a szabályok kijátszásra. Azzal is szinte az összes asztalnál ülő egyetértett, hogy a független társulatok számára is szinte alapvető lételem a TAO, és ezen nem szabad változtatni.
Csakhogy a lényeg a részletekben lakozik. Keszég László, a Magyar Színházi Társaság vezetője el is mondta, hogy a mostani rendszerrel az a baj, hogy túl sok helyen szivárog. Arról megoszlottak a vélemények, hogy a kommersznek kedvez-e a TAO kényszer, vagyis az, hogy akkor több a TAO bevételem, ha többet játszom, növelem a nézőszámot. Így azonban óhatatlanul hígul a repertoár, nagy a csábítás a szórakoztató produkciók előnybe részesítésére. Arra a felvetésre is többféleképpen reagáltak a jelenlévők, hogy képezzenek-e a TAO-bevétekből egy olyan alapot, amelyet egy bizottság visszaosztana azoknak, akik erre rászorulnak. Kosztolánczy Gábor, a MÜPA gazdasági vezérigazgató helyettese egyenesen azt mondta, ez az elv ellentétben áll azzal, amire ő megbízást kapott. Mások a szolidaritásra hivatkozva nem zárkóztak el teljesen ettől a gyakorlattól.
A legtöbbet a rendszer ellenőrzésének szigorításáról esett szó. Az viszont költői kérdés maradt, hogy az elmúlt hónapokban az előadó-művészeti TAO-val kapcsolatban megjelent tényfeltáró cikkeknek lett-e bármilyen következményük, elkezdődött-e bármilyen vizsgálat, vagy felelősségre vonás a gyanús esetekben (a G7 tárta fel, hogy egy kis társulat több százezres – külföldi – nézettséget tüntetett fel, így három év alatt több mint egymilliárd forinthoz jutott).
Úgy látszik, hogy változtatási szándék ide vagy oda, mindenki elkönyveli, hogy csalók márpedig mindenhol vannak, miért éppen itt ne lennének. Persze azt többen elmondták, egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora labdát kapnak a visszaélésre azok, akik erre játszanak. Elhangzott, hogy pontosan meghatározott fékeket kellene beépíteni a rendszerbe. Fekete Péter arról is beszélt, hogy a Pénzügyminisztérium nyitott a változtatásra, csak azt kérik, hogy a módosítások harmonizáljanak a sport, vagy a filmes TAO-nál bevett gyakorlattal, ne kerüljenek be újabb, idegen elemek. A színházi szakma jó szándékával és együttműködési szándékával tehát nincs gond. Kérdés, sikerül-e végül előhúzni abból a bizonyos kalapból a megoldást, ami megszünteti vagy alapvetően mérsékli a tényleg bosszantó anomáliákat.
