Piknikhangulat

Tusványos, Kötcse, több napos zárt frakcióülés az aktuális parlamenti ülésszak előtt: három helyszín, ahol az elmúlt években eldőlnek a hazai politikai kérdések. A parlament helyett. A T. Házban már csak a gyakorlati megvalósítás marad, a látszatfelszólalások, az előre eldöntöttek gépies megszavazása, esetleg némi trollkodás az ellenzéki képviselőkkel. Nem csoda, hogy a sajtó nagy része nem a Kossuth térre, hanem a vidéki helyszínekre fókuszál, még akkor is, ha tudván tudja, a polgári piknikre és a frakcióülésekre nem nyer bebocsátást, s be kell érni azokkal az információmorzsákkal, melyeket a bennfentesek odavetnek.

– Nem szégyellik magukat?! Így lerohanni szegényeket! – jegyezte meg szombaton délelőtt a kötcsei Dobozy-kúria bejáratánál a polgári piknikre érkezőket igazoltató, s az adománygyűjtő urnára vigyázó középkorú asszony. – Ide magukat jól érezni, beszélgetni érkeznek a vendégek, nem azért, hogy erőszakos újságírók vegzálják őket.

Akadt persze néhány kolléga, akik megpróbálták elmagyarázni, ha a sajtótájékoztatókon, a Parlament folyosóin, vagy az írásban feltett kérdésekre érdemi válasz érkezne az év többi napján, a szeptember eleji szombat délelőttje nem nyilatkozatvadászatról szólna. Vagy tényleg azt hiszi bárki, hogy nincs kellemesebb program, mint a tűző napon ácsorogni egy somogyi falu mellékutcájában, s lesni, akad-e a potentátok között valaki, aki hajlandó megállni egy-két kérdés erejéig, vagy leszegett fejjel, esetenként lenéző gőggel átmasírozik a várakozókon.

Merthogy magánrendezvényre érkeztek, természetesen magánemberként, ezt hivatott jelezni a rengeteg farmer, edzőcipő, galléros póló, hanyagul vállra vetett zakó, a parkolóban átvett, felül kigombolva hagyott ing. Általában abban sem volt köszönet, ha valaki megállt, mert csak néhány általánosságot puffogtatott el a kapuig, érdemi válasz a legritkább esetben érkezett. A NER alapvetése ugyanis – sok más egyéb mellett –, hogy a munkáját végző újságíró bármikor negligálható, nagyjából olyan gesztusokkal lehet lepattintani, mint anno az úriszék elé járult jobbágyot. Annak ellenére, hogy törvény rögzíti: mindenkinek joga, hogy tájékoztatást kapjon, a sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás, melyet az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni.

Más kérdés, hogy a legtöbb témában valóban nem volt érdemi információja a kérdezetteknek sem, legalábbis többször is elhangzott, hogy „majd a benti előadásokon megtudjuk, mi ezzel kapcsolatban az álláspont”. És a tájékozatlanság legalább annyira őszintének tűnt, mint az undor a újságíróhad láttán. Ami arra engedett következtetni, a többségnek fogalma sincs, mi zajlik a háttérben, csak utasítást kapott, hogy hazatérve mikor és hol kell előállnia a panelekkel. És az itiner mellé palóclevest, sztrapacskát és marhapofa-pörköltet. Mert így kerek a program.