Jakupcsek Plusz: a válástól a reptéri rémálmokig

Publikálás dátuma
2018.09.11 10:09

Fotó: MTI/ Zih Zsolt
Mindig tudtuk, hogy van élet a politikán és a bulváron kívül is. Jó, hogy Jakupcsek Gabriella új műsora is ezt a meggyőződésünket erősíti.
Néhány hónappal később, hogy a köztévé turbófokozatra állította a gyűlöletpropagandát, 2015 végén sokak mellett menesztették Jakupcsek Gabriellát, a Ridikül magazin és a Magyarország, szeretlek! című vetélkedő műsorvezetőjét, egyfajta karácsonyi „ajándékként”. Kitüntetésnek vehette volna, de érthető módon inkább megviselte, hogy ekként köszönték meg a Ridikül 500. adásának forgatási szünetében: nézett műsorokat készített egy alig nézett tévében. A TV2-ben 2017 tavaszán tűnt fel egy békítő reality vezetőjeként: az Egymás szemében nem ért meg sok adást − bár nyilván többen békülnének, mint ahogy azt elsőre feltételeznénk (legfeljebb nem a kamerák előtt). Jakupcseknek a Ridikül állt inkább jól, különösen egy jókora idő elteltével, mikor a „női talkshow” már nem csak egy röpke pillantásnak tűnt a kirakatüvegek tükröződésében. Az ATV-n hétfőn este debütált új műsora, amely ezentúl minden hétköznap jelentkezik ötven percben, s hogy a Jakupcsek Plusz nem a felszínt szándékozik kapargatni, két fajsúlyos témát próbált ötven percbe sűríteni: a válást és a fapados repülésnél tapasztalható visszásságokat. A válás kapcsán Jakupcsek és kérdező társa, Szabó Sipos Barnabás színművész, valamint a meghívottak – Sütő Enikő ex-modell, ügyvéd, Illés Blanka családjogász és Mészáros Ádám párkapcsolati mediátor – alapvető tévedésének tűnt, hogy feltételezték, a kivételes példák jellemzők: az emberek képesek intelligensen viselkedni, különösen egy olyan krízishelyzetben, mint egy párkapcsolat felbomlása. – Mindig magunkban kell keresni a hibát – vonta le három válása tanulságaként Sütő Enikő, aki a tartós kötődés titkát abban látja, ha a párok a kapcsolaton belül is barátkoznak egymással. Személyesebb példák nem igazán hangoztak el – nyilván nehéz is elkerülni az indiszkréciót ez esetben −, a mediátor azonban egy érdekes történetet említett: egy házasság megújulását, amit az egyik fél huszonöt éves alkoholizmusa tett tönkre. Cinikus felvetésnek tűnik, pedig nem az: öröm, ha egy válságban lévő házasság kijut a gödörből, de egy negyedszázados pokol elviselésénél nem lett volna jobb válni? A téma persze nem fért bele huszonöt percbe, taglalása nem volt mentes a közhelyektől sem. Ezt Jakupcsek is érzékelte – visszatérünk még erre, ígérte. A fapados repülésről szóló beszélgetés is megért volna egy teljes műsort. Bár Major Anett, egy utazási iroda menedzsere, Bolyó Anikó jogász és Horváth Eszter utazásszervező nem csacskaságokról beszélt, néha az lehetett a néző benyomása: eltévedt egy reptéren. Az olcsó a drágább: szűrhettük le Major Anett beszámolójából, aki annak okát, hogy idén már 29 fapados járatot töröltek, arra vezette vissza, hogy megtelt az európai légtér. Horváth Eszter is arra hívta fel a figyelmet: nem minden esetben a diszkont légitársaság a legolcsóbb. Ha érvényes jeggyel nem férünk fel egy járatra, ha a légitársaság hibájából törlik a járatot, vagy ha a járatunk több mint három órát késik: egy 2004-es európai uniós rendeletnek köszönhetően 250-től 600 euróig jár nekünk kártérítés a légitársaságtól (az út hosszától függően), amire jogosultságunk öt évig nem évül el – hívta fel a figyelmet Bolyó Anikó. Ha nem a légitársaság hibájából törlik a járatot − például hóvihar esetén −, kártérítés nem, kárenyhítés viszont jár az utasnak: szállás, ellátás, transzfer, két telefonhívás. Sűrű téma ez is, ami több történettel illusztrálva könnyebben befogadható lett volna, még akkor is, ha a feltehetően a nézők jelentős része átélt már reptéri rémálmot. Bár Szabó Sipos Barnabás több szót is kaphatott volna, a Jakupcsek Plusz nem volt mentes a hibáktól, mégis ígéretes kezdés: létezhet talkshow a (párt)politikán és a bulváron is túl, anélkül, hogy a gyávaság bűnébe esne. A szubjektív idő tesztjén (szinte elrepült – jaj, de vontatott volt – azt se tudom, mikor aludtam el rajta) mindenesetre a legjobb eredményt érte el nálam. 
Frissítve: 2018.09.11 12:08

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.