Nyomást helyeztek az orvosokra, újra csendes a Honvédkórház

Egy bérkorrekció ígérete és néhány új műszer beállítása után sikerült rávenni egy tucat orvost is, hogy mégis vállaljon túlmunkát, így már nem kell műtéteket elhalasztani. A vezetés részéről ezzel meg is elégedtek, a probléma gyökerét nem kezelték.Egy bárkorrekció ígérete és néhány új műszer beállítása után sikerült rávenni egy tucat orvost is, hogy mégis vállaljon túlmunkát, így már nem kell műtéteket elhalasztani. A vezetés részéről ezzel meg is elégedtek, a probléma gyökerét nem kezelték.

Visszalépett 10-15 orvos abból a 45-ből, akik korábban felmondták az önkéntes túlmunkaszerződésüket – értesült a Népszava. A jelek szerint ugyanakkor a Honvédkórház vezetése nem tesz további erőfeszítéseket a közelmúltban nyilvánvalóvá vált ellátási problémák enyhítésére.

Zacher Gábor, a sürgősségi osztály vezetőjének látványos lemondása után ugyan jelentős (óránként hat- és nyolcezer forintos) béremelést ígértek az ottmaradó szak- és váltásvezető orvosoknak, valamint hirtelen a honvédségi műszerraktárak is megnyíltak, ám ezzel olyan problémákat enyhítettek, amelyekre a sürgősségi osztály vezetője mindaddig hasztalan hívta fel a kórház vezetőinek a figyelmét.

E látványos kilépés mellett kevesebb figyelem jutott az ezzel párhuzamosan zajló másik akcióra, amelyben a traumatológusok és az aneszteziológusok 40 százaléka bejelentette, hogy többet nem vállalnak önkéntes túlmunkát. Annak pedig az volt az előzménye, hogy a Honvédkórház menedzsmentje júniusban megvonta az önkéntes túlmunkáért adható juttatást, és az érintett orvosok a júliusi fizetési jegyzékükön szembesültek azzal, hogy több tízezer forinttal kevesebbet kaptak a szokásos összegnél. Volt olyan orvos is, akinél ez a differencia elérte a 100 ezer forintot. Ennek következtében a 112 érintett gyógyító közül 45-en szeptember elsejétől fölmondták az önkéntes túlmunka szerződésüket.

Így a hó elejétől ezek az orvosok a korábbi heti 60 óra helyett, csak 48 órára lettek beoszthatók a Honvédkórházban. (Az egészségügyben dolgozók normál munkaideje heti 40 óra, a munkáltató további 8 órányi gyógyítást kötelezően elrendelhet, és további 12 órát pedig önként lehet vállalni. Ez utóbbi kereteit általában külön szerződés szabályozza.) A 45 szakorvos döntése a munkaerőhiány miatt azzal fenyegetett, hogy a tervezett műtétek csúszhatnak, és az ügyeletet is nehézségek árán lehetett az első őszi hónapra megszervezni.

Miközben a sürgősségiek kaptak pénzt és eszközöket, a 45 önkéntes túlmunkaszerződését fölmondó orvoshoz, még csak nem is szóltak. Elterjedt köztük az a hír is, hogy a Semmelweis Egyetemről vezényelnek át aneszteziológusokat, így a helyiekre nem lesz a továbbiakban szükség. Ez később nem bizonyult valósnak.

Volt, akinek azt mondta a főnöke, hogy ha nem dolgozik, a kórház kevesebb ellátásért kap majd pénzt az egészségbiztosítótól, és ez is ronthatja a havi béreket. Volt akit az a fenyegetés rémisztett meg, hogyha itt hepciáskodik, akkor sehol a magyar egészségügyben nem kaphat majd állást. Bár józan ésszel nehéz elképzelni, hogy a mostani szakember hiányban ne kapkodna bármely kórház a traumatológus vagy az altatóorvos után, ám aki itt élt az elmúlt években, emlékezik Sándor Mária sorsára: a fekete ruhás nővér látványos érdekvédő akciói után, az általános nővérhiány ellenére sem kapott állami intézményben munkát.

Lapunk úgy tudja: a 45 túlmunka szerződésből kilépő orvosból mostanra 10-15-en visszakoztak és ismét vállalják a heti 12 órányi többletmunkát. Velük együtt már lehetnek annyian a kórházban, hogy a tervezett műtéteket se kelljen a menedzsmentnek visszafogni. Ez elég lehet arra is, hogy a kórház vezetése ne kerüljön lépéskényszerbe úgy, mint az a sürgősségi esetében történt. Ám a feszültség aligha csökken majd, a még fennmaradó ellenállók többsége ugyanis valószínűleg akkor is kitart, ha nem ér el eredményt: a kieső pénzét vagy megkeresi valahol kisegítő orvosként, vagy egyszerűen csak több időt tölt a családjával.