Integráció a gyógyír a populisták ellen

Publikálás dátuma
2018.09.13. 12:00

Fotó: Jonathan NACKSTRAND / AFP
A svéd választás megmutatta, lelassult a szélsőségesek népszerűségének növekedése, a veszély azonban még messze nem múlt el.
Félig üres a pohár vagy félig tele? – merül fel a kérdés a svéd parlamenti választás után. Örülhet-e Európa annak, hogy a Svéd Demokraták a harmadik helyen végeztek, vagy inkább újabb aggasztó jel a jövő májusi európai parlamenti választás előtt, hogy a radikális párt majdnem öt százalékkal erősödött a négy évvel ezelőtti parlamenti voksoláshoz képest? Carl Bildt volt svéd miniszterelnök a The Washington Postnak írt vendégkommentárjában megjegyezte, mindaz, ami hazájában történt, teljességgel beleillik az európai trendbe. A szélsőségesek térnyerése felgyorsult, kivált 2015 óta, amikor szíriai menekültek milliói indultak el az ígéret európai földje felé. A tradicionális pártok tekintélyének csökkenése, illetve a radikálisok megerősödése azonban már a 2008-as gazdasági válság után elkezdődött. A görögországi neonáci párt, az Arany Hajnal nem a menekültválság miatt vált számottevő politikai tényezővé, hanem azzal, hogy az uralkodó politikai elit ellen hangolta az embereket. A szintén neonáci, 2010-ben alapított Mi Szlovákiánkért – Néppárt (LSNS) sem a migránsok tömeges érkezése miatt szerzett 14 mandátumot a 2016-os szlovákiai választáson. Marián Kotleba romaellenes kirohanásai révén vált népszerűvé Szlovákia egyes részein. A németországi Alternatíva (AfD) ugyan a menekültválság révén került jócskán tíz százalék fölé, a párt azonban kezdetben a közös európai valutával, az euróval szembeni fellépésével vált ismertté. A francia Nemzeti Gyűlés (RN) ennél sokkal bonyolultabb utat járt be, az elődpártot, a Nemzeti Frontot (FN) alapító Jean-Marie Le Pentől nem álltak távol az antiszemita szólamok, lánya, Marine Le Pen alatt azonban a párt a muzulmán-ellenességre tért át. Hollandiában a Szabadságpárt sosem volt antiszemita, iszlámellenes annál inkább. Ne feledjük, Franciaországban a lakosság nyolcada, Hollandiában pedig negyede vallását gyakorló muzulmán. Az olaszországi Liga, a korábbi Északi Liga 1991-ben még azért alakult meg, hogy nagyobb önrendelkezést vívjon ki az észak-itáliai régiók számára. A 2012-ben megbuktatott Umberto Bossi pártelnöksége idején az Északi Liga még regionális párt volt, a jelenlegi vezető, Matteo Salvini alakította át országosan is jelentős politikai formációvá az Itáliát igen súlyosan érintő menekültválság kiaknázásával. A Liga a kormányra kerülés után vált igazán népszerűvé. A márciusi választást követő három hónap alatt majdnem megduplázta támogatottságát. Salvini agresszív, menekültellenes, s mindenért az EU-t hibáztató politikája a jelek szerint nagyon sikeres, retorikája, stratégiája Orbán Viktorét idézi. Az Európai Unió országai közül Olaszországon kívül Ausztriában van még kormányon szélsőséges politikai erő, tavaly december óta. Szemben a Ligával azonban az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nem tudta növelni támogatottságát a kabinetben, sőt kicsit vissza is esett. Ezt az magyarázhatja, hogy a menekültkérdést Sebastian Kurz kancellár uralja. Másrészt Heinz-Christian Strache Európa-ellenességét visszafogta kormányzati tényezőként, így az FPÖ-nek már nincs igazi saját mondanivalója. Ami a Svéd Demokratákat illeti, gyökerei a kilencvenes évek elejének fehér nacionalista mozgalmára vezethetőek vissza, a párt azonban elhatárolódik a fasizmustól és a nácizmustól. Először a 2010-es voksoláson lépte át a parlamentbe való bekerüléshez szükséges négy százalékos küszöböt, azóta folyamatosan gyarapította híveinek táborát: 2010 óta megháromszorozta támogatóinak számát, ami egyértelműen bevándorlásellenességére vezethető vissza. Bár a Svéd Demokraták nem válnak kormányzati tényezővé, Svédországban is egyszer s mindenkorra véget ért annak az időszaka, hogy a két nagy tradicionális tömörülés uralja a politikai térképet. A szociáldemokraták ugyan 28 százalékkal az élen végeztek, amikor 1976-ban, négy évtizednyi kormányzás után nem tudták megalakítani az új kabinetet, 43 százalékot kaptak. Melyek a svéd választás legfőbb európai tanulságai? A felmérések alapján egyértelmű, hogy 2015 nyarától ugyan megugrott az európai populista pártok támogatottsága, ez a folyamat lelassult. Az utóbbi másfél évben Olaszországot kivéve egyetlen populista párt sem tudta számottevően növelni híveinek számát. Franciaországban a Nemzeti Gyűlés, Hollandiában pedig a Szabadságpárt is súlyos válsággal küzd. Ugyanakkor az olasz (és a magyar) példa azt mutatja, rendkívüli veszélyei vannak annak, ha egy párt a kormányból hirdeti a gyűlöletkeltés ideológiáját. Ausztriában árnyaltabb a kép: Sebastian Kurz kancellárnak sikerült visszafognia az FPÖ-t. A következő években ugyan a menekültkérdés továbbra is fontos kampánytéma lesz, de előbb-utóbb kifullad a téma, legalábbis ha a továbbra is alacsony szinten marad az uniós menedékkérők száma. Egyre inkább az lesz a kérdés, mennyire sikerül integrálni a menekülteket. Németországban és Svédországban az idézte elő a szélsőségesek térnyerését, hogy 2016-ban a kormány nem tudott megnyugtató választ adni arra, miként lesz úrrá a menekültválságon. Azóta némi nyugalom költözött a két országba, s bár erősek a szélsőséges populista erők, az a veszély nem fenyeget, hogy kormányzati tényezővé váljanak. A svéd választás legfőbb tanulsága: ha a menekültek integrálása sikeres lesz, akkor idővel a Salviniék által fémjelzett szélsőségesek befolyása is csökken majd Európában.

Jobboldali populista pártok megítélése (százalékban)

Mostani népszerűség / Legutóbbi választási eredmény Svéd Demokraták - / 17,6 Nemzeti Gyűlés (francia) 17 / 13,2 (2017) Flamand Érdek (belga) 9,7 / 5,8 (2014) Szabadságpárt (holland) 11,9 / 13,1 (2017) Dán Néppárt 17,7 / 21,1 (2015) Alternatíva Németországért 15 / 12,6 (2017) Liga (olasz) 33 / 17,3 (2018. március) Osztrák Szabadságpárt 23 / 26 (2017) Jog és Igazságosság (Lengyelország) 44 / 37,6 (2015) Mi Szlovákiánkért – Néppárt 11 / 8,0 (2016) Arany Hajnal (görög) 8,2 / 6,9 (2015)

Sok a bevándorló a Svéd Demokratáknál

A Svéd Demokratákat 1988-ban alapították. A politikai erő szociális-konzervatívnak nevezi magát nacionalista alapokkal. Bár az SD sosem volt náci párt, egyes tagjainak voltak neonáci kapcsolatai. Első könyvvizsgálója, Gustav Ekström például a Waffen-SS veteránja volt. A párt anyagi támogatást nyújtott a nacionalista rockbandának, az Ultima Thule-nak. Akadtak olyan tagok, akik ezen együttes hatására léptek be a szélsőjobboldali pártba. A SD az első években neonáci európai pártokkal kereste a kapcsolatot. 1995-től a Centrumpártot korábban irányító Mikael Jansson elnökké választásával vált mérsékeltebbé. 1996-tól megtiltották, hogy a párt gyűlésein egyes tagok náci egyenruhában jelenjenek meg. A Svéd Demokraták ekkortól a francia Nemzeti Fronthoz, az Osztrák Szabadságpárthoz, illetve az olasz Nemzeti Szövetséghez próbáltak közeledni. 1998-ban az SD pénzügyi támogatást is kapott a Nemzeti Fronttól kampányához. A 2000-es években a „Négyek bandájának” nevezett csoport (a 2005-ben elnökké választott Kimmie Akessont, Björn Södert, Mattias Karlssont és Richard Jomshofot jelenti) folytatódott a mérsékeltebbé válás folyamata, több neonáci személyiséget zártak ki a pártból. Az SD a 2010-es voksolás során jutott be először a svéd parlamentbe, a Riksdagba 5,7 százalékkal, ami 20 mandátumot jelentett. A párt egyre erősebben támadta az országban élő muzulmán bevándorlókat. Újabb mérföldkövet jelentett a 2014-es választás, amikor a szavazatok 12,9 százalékát szerezte meg, s a harmadik legjelentősebb tömörüléssé lépett elő. Egyes régiókban, így a déli Sjöboban valósággal tarolt 30 százalékos eredményével. (A vasárnapi voksoláson ugyanitt már 40 százalékot kapott). Akesson fáradtságra hivatkozva 2015-ben rövid időre Mattias Karlssonnak adta át az elnöki széket. A Svéd Demokraták párt már a 2016-os menekültválság csúcspontja előtt, 2015 augusztusában jelentősen növelte támogatottságát, a YouGov iroda ettől fogva rendre 25 százalék körül mérte. Mindeközben a mérsékeltebbé válás folyamata nem állt meg. A párt már nem követeli nyíltan az ország EU-ból való kilépését, s két EP képviselője átült a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakciójából a valamivel mérsékeltebb Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjába. Persze szó sincs arról, hogy a Svéd Demokraták jobbközép párttá vált volna. A politikai erő ellenzi a bevándorlók integrálását a társadalomba, mondván „nincs helyük” Svédországban. Az SD elutasítja a multikulturalizmust, visszaküldené a menekültek et szülőhazájukba. Az Aftonbladet szerint ugyanakkor a tagság 14 százaléka bevándorlók leszármazottja.

Elmorzsolódik Románia - A rendszerváltás óta közel ötmillióan hagyták el az országot

Publikálás dátuma
2018.09.13. 10:30

Fotó: Daniel MIHAILESCU / AFP
Félmillióval kevesebb diák kezdte meg a tanévet a romániai iskolákban, mint nyolc évvel ezelőtt. 
Az ország egyik, ha nem a legsúlyosabb problémája jelenleg a népességfogyás.  
A rendszerváltás óta becslések szerint mintegy ötmillióan hagyták el az országot, zömében fiatalok.

Kezdetben csak egyik vagy másik szülő próbált szerencsét külföldön, idővel az iskoláskorú gyerekek is fogyatkozni kezdtek, egyre több szülő teremtette meg a feltételét annak, hogy gyerekeivel együtt éljen és dolgozzon külföldön. A szeptember 10-én kezdődött romániai tanév így igen szomorú rekordot is hozott, fél millióval kevesebb iskolásnak csengethettek be az idén, mint a 2009-2010-es tanévben. A román oktatási minisztérium adatai szerint ekkor még 3.399.112, míg a 2017/2018 – ban 2.908.872, a most kezdődőben pedig 2.900.000 kezdte el az új tanévet a közoktatásban. Nem egészen egy évtized alatt vesztett ennyi fiatalt Románia. Hivatalosan ugyan nem, hiszen a külföldi munkavállalók és gyerekeik túlnyomó többsége változatlanul román állampolgár maradt, de a gyakorlatban mégis települések sora maradt fiatalok és fiatal középkorúak nélkül.
„Románok milliói, túlnyomó többségükben fiatalok és kisgyermekes szülők – hagyták el az országot, hagyták elnéptelenedni az iskolákat. A következmények pusztító erejűek. Papíron megvannak ezek a nemzedékek, csak már nem az országhatárokon belül.

Az egyik gondot az alacsony termékenységi ráta jelenti. Ez a gyermekvállalási kedv mutatója, és Romániában 1,3, vagyis jóval az 1,5 –ös európai átlag alatt van. Tavalyi adatok szerint egyébként Magyarországon is 1,5 volt a termékenységi arányszám. A román mutató a legkisebb Európában. A másik probléma a migráció. "Szíria után Románia vesztett a legtöbb lakost a világon, csakhogy mi ezt békeidőben értük el” - nyilatkozott az iskolakezdés kapcsán a Mediafax hírügynökségnek Daniela Visoranu, a Koalíció az Oktatásért elnevezésű szervezet elnöke. A népességvesztés valóban tragikus szintet ért el a kivándorlás, külföldi munkavállalás következtében a szomszédos országban. Minden uniós statisztka azt mutatja, hogy az Európai Unió országai közül Romániából a legnagyobb mértékű a munkaerő elvándorlása. Világbanki adatok szerint 3,6 millió román él és dolgozik külföldön, az ENSZ becslése szerint is csak az ország  2007-es uniós csatlakozása óta 3,4 millió román állampolgár költözött el az országból.
Romániai nem hivatalos adatok szerint viszont a rendszerváltás óta már inkább az 5 millióhoz közelít a távozók száma. És ez tűnik valószínűbbnek.

Az Európai Unió adatai is azt mutatják, hogy Románia lakosságának 17 százaléka távozott külföldre az utóbbi évtizedben:  A fentebb idézett oktatási szakember szavait is statisztikák támasztják alá, az elvándorlási arány dinamikája tekintetében Románia valóban világszinten a második helyen áll, Szíria után. A folyamat pedig megállíthatatlannak tűnik, annak ellenére, hogy az ország gazdasági mutatói évek óta jók. A természetes népszaporulat 25 éve, 1992 óta negatív tartományban van, és egyre súlyosbodó kilátásokkal.
Románia lakossága a rendszerváltáskor meghaladta a 22 milliót, 2014-ben viszont hivatalosan is 20 millió alá csökkent.

Nem hivatalosan 18-19 millió közöttire teszik az ország határain belül élők számát. A hivatalos és nem hivatalos statisztikák anomáliáját mutatja az is, hogy 2018 júniusában a szavazásra jogosultak száma 18.897.092 fő, miközben nem teljesen biztos, hogy van ennyi tényleges lakója az országnak. Traian Basescu volt államfő például azért élhetett túl két, az elnöki tisztségből való elmozdítását célzó referendumot, noha a résztvevők közel 70 százaléka szavazott ellene, mert a részvételi arány nem érte el az 50 százalék plusz egyet, nyilván azért, mert azt csak a hivatalos adatok alapján mérhetik.   Egy ENSZ-előrejelzés 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt Romániának, amennyiben nem történik változás a népesség alakulását befolyásoló tényezőkben. Ennek azonban egyelőre semmi jele. Sem a gyermekvállalási kedv nem mutat növekedést, sem a kivándorlás nem csökken. Sőt, minden felmérés azt mutatja, hogy a fiatalok zöme külföldi munkavállalásban gondolkodik, és a korábbi évek tapasztalatai szerint a hazatelepedés vagy elmarad vagy egyre többet várat magára. Bár eddig is legtöbben azzal az ígérettel távoztak, hogy csak addig maradnak, míg össze nem gyűjtik a házépítéshez, vállalkozás indításhoz szükséges anyagiakat, hazatelepedésekről igen ritkán hallani. Riportok sorozata készült már olyan településekről, ahol gyönyörű, kacsalábon forgó új házak között csak egy-egy öregember, kisgyerek kószál már, a munkaképes lakosság továbbra is valahol külföldön gyűjti immár a palota nagyságú házak fenntartásához szükséges pénzt. Legtöbben nyilván idővel egész családjukat kiviszik, és fokozatosan integrálódnak új környezetükbe. A jelenség nyilván nem román sajátosság, ezt éli meg a volt szocialista országok legtöbbje, ugyanezt tapasztalhatjuk a magyar mindennapokban is, ám a jelenség mértéke sehol nem annyira ijesztő és tragikus, mint Romániában.
számkiemelés: 17 százalék távozott külföldre az ország lakosságából az elmúlt évtizedben szövegkiemelés: Az elvándorlási arány dinamikája tekintetében Románia világszinten a második helyen áll, Szíria után.

Szerző
Témák
Románia

Legalább 3677 német gyerek lehetett pedofil papok áldozata

Publikálás dátuma
2018.09.13. 09:45

Fotó: AFP
A kiszivárgott jelentés szerint minden hatodik eset nemi erőszak volt, és az elkövetők legfeljebb harmada ellen emeltek vádat. 1670 pedofil katolikus pap 70 évnyi bűne került fényre, melyekről az egyház mindvégig tudott - és bizonyosan sok eset maradt még így is felderítetlen.
Több mint 3600 gyermeket bántalmaztak szexuálisan katolikus papok Németországban 1946 és 2014 között az egyház saját feljegyzései alapján - jelentették a Spiegel és a Zeit német lapok egy független, kiszivárogtatott jelentésre hivatkozva, írja az Euronews
A dokumentum szerint csaknem 70 év alatt 1670 pap 3677 gyermeket bántalmazott. Az áldozatok többsége 13 évesnél fiatalabb fiú.

A jelentés rávilágít arra is, hogy a feltételezett elkövetők mindössze 38 százaléka ellen emeltek vádat, legtöbbjük ellen azonban csak kisebb fegyelmi eljárás indult. Minden hatodik eset feltételezhetően nemi erőszak volt.
A jelentés összeállításában három német egyetem működött közre, 27 német egyházmegye 38 ezer dokumentumát használták fel. A bántalmazottak valós száma vélhetően magasabb a dokumentumban szereplőnél, mivel annak összeállítói nem fértek hozzá a teljes egyházi archívumhoz. Ráadásul iratok manipulálására és megsemmisítésére utaló nyomokat is találtak, és számos eset eleve rejtve maradhatott, még az egyház előtt is.
A vizsgálatot a katolikus egyház rendelte el, és a szeptember 25-i német püspöki konferencián hozták volna nyilvánosságra. Stephan Ackermann, a nyugat-németországi Trier püspöke, a püspöki konferencia szóvivője közölte:
"tudatában vagyunk a jelentésben demonstrált szexuális bántalmazások mértékének, megdöbbentünk, és szégyelljük magunkat".

Elmondása szerint a jelentés célja fényt vetni az egyház sötét oldalára, egyrészt az érintettek miatt, másrészt pedig hogy ez a jövőben ne ismétlődhessen meg. Az egyház tervezi egy a bántalmazottakat támogató segélyvonal indítását is.
Szerző