Integráció a gyógyír a populisták ellen

Publikálás dátuma
2018.09.13 12:00

Fotó: AFP/ Jonathan NACKSTRAND
A svéd választás megmutatta, lelassult a szélsőségesek népszerűségének növekedése, a veszély azonban még messze nem múlt el.
Félig üres a pohár vagy félig tele? – merül fel a kérdés a svéd parlamenti választás után. Örülhet-e Európa annak, hogy a Svéd Demokraták a harmadik helyen végeztek, vagy inkább újabb aggasztó jel a jövő májusi európai parlamenti választás előtt, hogy a radikális párt majdnem öt százalékkal erősödött a négy évvel ezelőtti parlamenti voksoláshoz képest? Carl Bildt volt svéd miniszterelnök a The Washington Postnak írt vendégkommentárjában megjegyezte, mindaz, ami hazájában történt, teljességgel beleillik az európai trendbe. A szélsőségesek térnyerése felgyorsult, kivált 2015 óta, amikor szíriai menekültek milliói indultak el az ígéret európai földje felé. A tradicionális pártok tekintélyének csökkenése, illetve a radikálisok megerősödése azonban már a 2008-as gazdasági válság után elkezdődött. A görögországi neonáci párt, az Arany Hajnal nem a menekültválság miatt vált számottevő politikai tényezővé, hanem azzal, hogy az uralkodó politikai elit ellen hangolta az embereket. A szintén neonáci, 2010-ben alapított Mi Szlovákiánkért – Néppárt (LSNS) sem a migránsok tömeges érkezése miatt szerzett 14 mandátumot a 2016-os szlovákiai választáson. Marián Kotleba romaellenes kirohanásai révén vált népszerűvé Szlovákia egyes részein. A németországi Alternatíva (AfD) ugyan a menekültválság révén került jócskán tíz százalék fölé, a párt azonban kezdetben a közös európai valutával, az euróval szembeni fellépésével vált ismertté. A francia Nemzeti Gyűlés (RN) ennél sokkal bonyolultabb utat járt be, az elődpártot, a Nemzeti Frontot (FN) alapító Jean-Marie Le Pentől nem álltak távol az antiszemita szólamok, lánya, Marine Le Pen alatt azonban a párt a muzulmán-ellenességre tért át. Hollandiában a Szabadságpárt sosem volt antiszemita, iszlámellenes annál inkább. Ne feledjük, Franciaországban a lakosság nyolcada, Hollandiában pedig negyede vallását gyakorló muzulmán. Az olaszországi Liga, a korábbi Északi Liga 1991-ben még azért alakult meg, hogy nagyobb önrendelkezést vívjon ki az észak-itáliai régiók számára. A 2012-ben megbuktatott Umberto Bossi pártelnöksége idején az Északi Liga még regionális párt volt, a jelenlegi vezető, Matteo Salvini alakította át országosan is jelentős politikai formációvá az Itáliát igen súlyosan érintő menekültválság kiaknázásával. A Liga a kormányra kerülés után vált igazán népszerűvé. A márciusi választást követő három hónap alatt majdnem megduplázta támogatottságát. Salvini agresszív, menekültellenes, s mindenért az EU-t hibáztató politikája a jelek szerint nagyon sikeres, retorikája, stratégiája Orbán Viktorét idézi. Az Európai Unió országai közül Olaszországon kívül Ausztriában van még kormányon szélsőséges politikai erő, tavaly december óta. Szemben a Ligával azonban az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nem tudta növelni támogatottságát a kabinetben, sőt kicsit vissza is esett. Ezt az magyarázhatja, hogy a menekültkérdést Sebastian Kurz kancellár uralja. Másrészt Heinz-Christian Strache Európa-ellenességét visszafogta kormányzati tényezőként, így az FPÖ-nek már nincs igazi saját mondanivalója. Ami a Svéd Demokratákat illeti, gyökerei a kilencvenes évek elejének fehér nacionalista mozgalmára vezethetőek vissza, a párt azonban elhatárolódik a fasizmustól és a nácizmustól. Először a 2010-es voksoláson lépte át a parlamentbe való bekerüléshez szükséges négy százalékos küszöböt, azóta folyamatosan gyarapította híveinek táborát: 2010 óta megháromszorozta támogatóinak számát, ami egyértelműen bevándorlásellenességére vezethető vissza. Bár a Svéd Demokraták nem válnak kormányzati tényezővé, Svédországban is egyszer s mindenkorra véget ért annak az időszaka, hogy a két nagy tradicionális tömörülés uralja a politikai térképet. A szociáldemokraták ugyan 28 százalékkal az élen végeztek, amikor 1976-ban, négy évtizednyi kormányzás után nem tudták megalakítani az új kabinetet, 43 százalékot kaptak. Melyek a svéd választás legfőbb európai tanulságai? A felmérések alapján egyértelmű, hogy 2015 nyarától ugyan megugrott az európai populista pártok támogatottsága, ez a folyamat lelassult. Az utóbbi másfél évben Olaszországot kivéve egyetlen populista párt sem tudta számottevően növelni híveinek számát. Franciaországban a Nemzeti Gyűlés, Hollandiában pedig a Szabadságpárt is súlyos válsággal küzd. Ugyanakkor az olasz (és a magyar) példa azt mutatja, rendkívüli veszélyei vannak annak, ha egy párt a kormányból hirdeti a gyűlöletkeltés ideológiáját. Ausztriában árnyaltabb a kép: Sebastian Kurz kancellárnak sikerült visszafognia az FPÖ-t. A következő években ugyan a menekültkérdés továbbra is fontos kampánytéma lesz, de előbb-utóbb kifullad a téma, legalábbis ha a továbbra is alacsony szinten marad az uniós menedékkérők száma. Egyre inkább az lesz a kérdés, mennyire sikerül integrálni a menekülteket. Németországban és Svédországban az idézte elő a szélsőségesek térnyerését, hogy 2016-ban a kormány nem tudott megnyugtató választ adni arra, miként lesz úrrá a menekültválságon. Azóta némi nyugalom költözött a két országba, s bár erősek a szélsőséges populista erők, az a veszély nem fenyeget, hogy kormányzati tényezővé váljanak. A svéd választás legfőbb tanulsága: ha a menekültek integrálása sikeres lesz, akkor idővel a Salviniék által fémjelzett szélsőségesek befolyása is csökken majd Európában.

Jobboldali populista pártok megítélése (százalékban)

Mostani népszerűség / Legutóbbi választási eredmény Svéd Demokraták - / 17,6 Nemzeti Gyűlés (francia) 17 / 13,2 (2017) Flamand Érdek (belga) 9,7 / 5,8 (2014) Szabadságpárt (holland) 11,9 / 13,1 (2017) Dán Néppárt 17,7 / 21,1 (2015) Alternatíva Németországért 15 / 12,6 (2017) Liga (olasz) 33 / 17,3 (2018. március) Osztrák Szabadságpárt 23 / 26 (2017) Jog és Igazságosság (Lengyelország) 44 / 37,6 (2015) Mi Szlovákiánkért – Néppárt 11 / 8,0 (2016) Arany Hajnal (görög) 8,2 / 6,9 (2015)

Sok a bevándorló a Svéd Demokratáknál

A Svéd Demokratákat 1988-ban alapították. A politikai erő szociális-konzervatívnak nevezi magát nacionalista alapokkal. Bár az SD sosem volt náci párt, egyes tagjainak voltak neonáci kapcsolatai. Első könyvvizsgálója, Gustav Ekström például a Waffen-SS veteránja volt. A párt anyagi támogatást nyújtott a nacionalista rockbandának, az Ultima Thule-nak. Akadtak olyan tagok, akik ezen együttes hatására léptek be a szélsőjobboldali pártba. A SD az első években neonáci európai pártokkal kereste a kapcsolatot. 1995-től a Centrumpártot korábban irányító Mikael Jansson elnökké választásával vált mérsékeltebbé. 1996-tól megtiltották, hogy a párt gyűlésein egyes tagok náci egyenruhában jelenjenek meg. A Svéd Demokraták ekkortól a francia Nemzeti Fronthoz, az Osztrák Szabadságpárthoz, illetve az olasz Nemzeti Szövetséghez próbáltak közeledni. 1998-ban az SD pénzügyi támogatást is kapott a Nemzeti Fronttól kampányához. A 2000-es években a „Négyek bandájának” nevezett csoport (a 2005-ben elnökké választott Kimmie Akessont, Björn Södert, Mattias Karlssont és Richard Jomshofot jelenti) folytatódott a mérsékeltebbé válás folyamata, több neonáci személyiséget zártak ki a pártból. Az SD a 2010-es voksolás során jutott be először a svéd parlamentbe, a Riksdagba 5,7 százalékkal, ami 20 mandátumot jelentett. A párt egyre erősebben támadta az országban élő muzulmán bevándorlókat. Újabb mérföldkövet jelentett a 2014-es választás, amikor a szavazatok 12,9 százalékát szerezte meg, s a harmadik legjelentősebb tömörüléssé lépett elő. Egyes régiókban, így a déli Sjöboban valósággal tarolt 30 százalékos eredményével. (A vasárnapi voksoláson ugyanitt már 40 százalékot kapott). Akesson fáradtságra hivatkozva 2015-ben rövid időre Mattias Karlssonnak adta át az elnöki széket. A Svéd Demokraták párt már a 2016-os menekültválság csúcspontja előtt, 2015 augusztusában jelentősen növelte támogatottságát, a YouGov iroda ettől fogva rendre 25 százalék körül mérte. Mindeközben a mérsékeltebbé válás folyamata nem állt meg. A párt már nem követeli nyíltan az ország EU-ból való kilépését, s két EP képviselője átült a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakciójából a valamivel mérsékeltebb Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjába. Persze szó sincs arról, hogy a Svéd Demokraták jobbközép párttá vált volna. A politikai erő ellenzi a bevándorlók integrálását a társadalomba, mondván „nincs helyük” Svédországban. Az SD elutasítja a multikulturalizmust, visszaküldené a menekültek et szülőhazájukba. Az Aftonbladet szerint ugyanakkor a tagság 14 százaléka bevándorlók leszármazottja.
2018.09.13 12:00
Frissítve: 2018.09.13 12:00

Észak-Ciprus belefáradt a vitába - interjú Kudret Özersay külügyminiszterrel

Publikálás dátuma
2018.11.17 11:00
Özersay szerint nyíltan ki kellene mondani, hogy a görög fél nem akarja megosztani az államot, de együtt kell működniük
Fotó: Népszava/
Kudret Özersay török ciprióta külügyminiszter szerint már semmi szükség a szigeten állomásozó ENSZ-békefenntartókra.
Harmincöt éve már annak, hogy a kizárólag Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, és több mint ötven éve, hogy olykor halálos küzdelmet vívnak egymással a szigetért a görög és a török ciprióták. Habár a szögesdrót mára inkább csak mementó Cipruson, a befagyott és egyre inkább elfeledett konfliktus kínos kudarc és csak újabb feszültségforrás az Európai Uniónak. Észak-Ciprus miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, Kudret Özersayt a soha véget nem érő tárgyalásokról, az unió felelősségéről és Magyarország szerepéről kérdeztük a törökök által Lefkosának nevezett fővárosban.    - Ennyi év után tudnak még újat mondani egymásnak?  - Az elmúlt ötven év során már eleget vitatkoztunk, minden érvet kimerítettünk, most már jobb lenne nyíltan beszélni. Az utóbbi időben olyan jeleket kapunk a görög ciprusi vezetőktől, hogy nem akarják megosztani az államot, a hatalmat és jólétet velünk. 1964 óta egyedül kormányozzák a Ciprusi Köztársaságot, és ezen nem is akarnak változtatni. Nincs okuk rá, hiszen így is mindent megtehetnek. Ám ha ez az igazság, akkor legyen kimondva! Ez tiszta beszéd lenne. Ha a görög ciprusi vezetők és társadalom nem akar osztozni, akkor egyszerűen nem éri meg időt fecsérelni a föderális megoldás kidolgozására. Jobban tesszük, ha inkább az együttműködés más formáira koncentrálunk, ha előre nézünk, és megpróbálunk konkrét eredményekre jutni! - Ezek szerint együtt tudnak működni? - Bizonyos kérdésekben igen. Például 2011-ben egy robbanás miatt a görög ciprióták elektromos hálózata összeomlott, mire mi felajánlottuk, hogy áramot adunk el nekik. Ugyan először haboztak, de végül belementek. Ez persze csak azért történhetett meg, mert szükségük volt valamire, de éppen ezekre a szükségletekre kell építeni. Létezik egy kulturális bizottságunk is, amely templomokat, mecseteket, és más történelmi helyeket ápol és újít fel a sziget mindkét oldalán. Szükség lenne egy bűnügyi bizottságra is, hiszen alapesetben, ha valaki elkövet egy bűncselekményt a sziget egyik felén, és átmegy a másikra, akkor nem lehet megbüntetni. A gyakorlatban, nem hivatalosan bűncselekmények esetében ugyan már történt némi információcsere, és nagyon hasznos is volt. Vagy ki lehetne terjeszteni az együttműködést a turizmusra is, hiszen például a hirdetés is sokkal olcsóbb lenne. - Mi az Európai Unió felelőssége abban, hogy még mindig itt tartunk? - Vannak olyan nehézségek, melyeket éppen az Európai Unió teremtett. Ilyen például, hogy a konfliktus egyik szereplőjét anélkül vették fel, hogy feltételül szabták volna a probléma megoldását. Ezek után mégis hogyan lenne elkerülhető, hogy a görög ciprusiak megvétózzanak bármiféle vonatkozó döntést? Az EU többé már nem lehet megbízható, semleges harmadik fél. Jelenleg nincsenek is túl nagy elvárásaink ezzel kapcsolatban. Persze ez változhat, ha a jövőben a döntésmechanizmus is megváltozik, és a tagállamok képesek lesznek nyomást gyakorolni a görög cipriótákra. A múltban történt már hasonló: a gazdasági válság idején az EU beavatkozott a pénzmosás, különösen az orosz pénzek elhelyezése ellen. Tehát ha megvan az akarat, akkor minden lehetséges. Mivel a történések sértették az uniós tagállamok nemzeti érdekeit, képesek voltak megmutatni erejüket. A kérdés csak az, hogy a ciprusi konfliktus kapcsán miért nem teszik ugyanezt.    - Magyarország egyike azon kevés helyeknek, ahol van észak-ciprusi képviseleti iroda. Ilyen jók a kapcsolatok? - Külügyminiszterként még nem volt hivatalos találkozóm magyar tisztviselőkkel, még csak tárgyalóként volt alkalmam beszélni néhányukkal. Remélem a közeljövőben ez változni fog. Általánosságban azt mondhatom, hogy az uniós tagállamok képviselői nem szívesen nyilatkoznak a török cipriótákkal folytatott találkozókról. Nincs is ezzel semmi gond, nem célunk, hogy miattunk nehézségeik legyenek. Számunkra az a fontos, hogy kifejezhessük magunkat, bemutassuk az álláspontunkat, elmagyarázzuk a pozíciónkat és leszámoljunk az előítéletekkel. Már többször világossá tettük, hogy bárkivel szívesen együttműködünk anélkül, hogy elismerésünket kérnénk. A terrorizmus, az emberkereskedelem, a korrupció és pénzmosás elleni küzdelemben néhány országgal már nem hivatalosan együtt is dolgozunk, és partnereink köre egyre bővül.  - Magyar ENSZ-békefenntartók is állomásoznak a szigeten. Szükség van még rájuk? - Az ENSZ-békefenntartók szerepe mára rendkívül korlátozott. A ’60-70-es évekkel összehasonlítva a mai helyzetet, egyre többen úgy vélik, hogy már nincs is szükség rájuk. Erre általában azt szokták válaszolni, hogy ha az ENSZ-erők távoznának, akkor vita alakulna ki az ütközőzóna miatt. Csakhogy ez a vita enélkül is zajlik. Nem hiszem, hogy a visszahívásuk fegyveres összetűzéshez vezetne. Egyébként is, ha a két vezető le tud ülni egymással tárgyalni, ha a különféle testületek tudnak egyeztetni kultúráról, bűnözésről, egészségügyről, kommunikációról, akkor ugyan mi szükségünk lenne az ENSZ-re, hogy közvetítsenek? Hogy úgy tegyünk, mintha ők hoznának össze minket? Mikor nélkülük is ugyanúgy összejövünk? Ráadásul ötven év tárgyalás után óhatatlanul mindenki megpróbál „jó pontokat” szerezni a harmadik félnél, akire már nincs is szükség. Az Egyesült Államok most szeretné, ha csökkentenék a békefenntartó erők létszámát és költségeit, és én remélem is, hogy sikerrel járnak.  
Témák
Ciprus
2018.11.17 11:00
Frissítve: 2018.11.17 11:00

Orbán és Semjén mondásai miatt állították a szőnyeg szélére az új magyar nagykövetet - vagy mégse

Publikálás dátuma
2018.11.17 09:36

Fotó: MTI/ Koszticsák Szilárd
Lassanként diplomáciai állóháború alakul ki Magyarország és Ukrajna között, úgy tűnt az eredeti hírből, most viszont a magyar külügy békés társalgásról beszél.
Kijev bekérette a magyar nagykövetet és határozottan tiltakozott Íjgyártó Istvánnál Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes legutóbbi, Ukrajnával kapcsolatos kijelentései miatt, írja az atv.hu.  Orbán Vikto, a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén azt mondta, hogy Ukrajna olyan ország, amelynek nincs hihető időhorizontja sem a NATO-, sem az EU-csatlakozást illetően. Kijelentette, hogy a mostani ukrán politikai vezetéssel semmilyen megállapodásra nem látnak esélyt.  Semjén Zsolt ugyanezen a rendezvényen rámutatott: a kárpátaljai magyarság a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, szerzett jogaitól fosztják meg őket, lényegében az elüldözésük zajlik. Az ukrán külügyminisztérium jelezte a magyar nagykövetnek, hogy fel kell hagyni az olyan tevékenységekkel, amelyek negatívan hatnak a kétoldalú kapcsolatok fejlődésére, különösképpen azon egyezségek megvalósítása során, amelyeket októberben ért el a két külügyminisztérium vezetője a Magyarország és Ukrajna közötti vitás kérdések ügyében. A jelek szerint a magyar külügy szerint koránt sincs dráma:  "magyar kezdeményezésre folytatott a magyar nagykövet megbeszélést pénteken az ukrán külügyminisztériumban, nincs szó berendelésről", közölte a tárca Magyarország nemzetközi megjelenéséért felelős államtitkára.  Menczer Tamás azt írta: "a magyar nagykövet tegnapi megbeszélése az ukrán Külügyminisztérium területileg illetékes főosztályvezetőjével Íjgyártó István nagykövet kezdeményezésére történt, és a kétoldalú kapcsolatok megvitatását célozta". "Vagyis a korábbi hírekkel ellentétben nincs szó berendelésről, a beszélgetés magyar kezdeményezésre zajlott le. Az ukrán fél ugyan felvetette a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén elhangzott kijelentéseket, amelyekre válaszolva a magyar nagykövet elmondta, hogy a közelmúltban is számos olyan lépés történt ukrán részről, amely a kárpátaljai magyarság helyzetének súlyosbodásához és jogai további korlátozásához vezet" - tette hozzá.
2018.11.17 09:36
Frissítve: 2018.11.17 11:09