Ha a kormány hatalmi szóval bezárja az Akadémia kutatóintézeteit, akkor nem csak a tudomány szabadságát biztosító európai jogot sérti meg durván, hanem a hatályos – egypárti, fideszes, sőt: orbáni – magyar alkotmányt is. Nem gondoljuk, hogy különösebben érdekelné őket a saját alaptörvényük, inkább a várható lépés kockázataira szeretnénk figyelmeztetni. Éltünk már olyan rendszerben, amikor tudományos kérdéseket a politika döntött el – a vonatkozó vicc szerint Moszkva fényárban úszott, amikor Micsurinnak sikerült kereszteznie a poloskát a szentjánosbogárral –, de nem volt különösebben sikeres, és nem is éreztük jól magunkat benne.
Továbbá emlékszünk még arra a korszakra, amikor a közvetlen szomszédunkban az uralkodó család került a tudomány hierarchiájának csúcsára: éhínség, az egészségügy összeomlása és tömeges kivándorlás lett belőle. Mindezt elsősorban azoknak üzenjük, akik szerint rendben van, ha – mondjuk a világhírű matematikusból MTA-elnökké vált Lovász László helyett – az élete első és utolsó tudományos teljesítményeként egy egyetemi szakdolgozatot publikáló Orbán Viktor mondhatja meg, mit kutassanak (és mit ne) a magyar agyak. A tudományos élet bizonyos szempontból hasonlít a politikához: címek, posztok és pénzek sorsáról kiélezett versenyben születnek döntések, így segítve, hogy az említett javak a legrátermettebbekhez kerülhessenek.
Ha nálunk ehelyett az lesz, hogy a művészek után a tudósokat is az állam vezetői nevezik ki (tartunk tőle, hogy nem a tudás, hanem a lojalitás alapján), akkor a papírforma szerint a tudomány, majd az ország is lejtőre kerül, és előbb-utóbb ott tartunk majd megint, hogy jobb híján emigráns magyar zsenik teljesítményét leszünk kénytelenek tisztelni, amikor a legjobbjainkra gondolunk. Amennyiben ez a cél, akkor remek az irány – ellenkező esetben gyors korrekcióra lenne szükség.