Európa ébred

A szerdai döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.
Az Európai Parlament szerdán elfogadta a a magyar jogállamiság helyzetét elmarasztaló Sargentini-jelentést, aminek nyomán megindulhat az a procedúra, amely akár a 7. cikkelyt is életbe léptetheti Magyarországgal szemben. A szavazás akkor is mérföldkő Európa történetében, ha közvetlen következményei nem lesznek. Viszont világosan jelzi: az EP és a strasbourgi parlamentet uraló, a Fideszt is tagjai között tudó néppárti frakció, ha lassan is, de felébredt. Megunta a pávatáncot, a demokratikus jogállam lebontását. Felismerte: az Unió demokratikus közösségét veszélyezteti az a populista, migrációra hivatkozó hullám, amelynek erősödésére Orbán számít, s amelyre felülve akarná „megreformálni”, keresztény, autoriter fundamentalista közösséggé formálni "az emberek" Európáját. A keddi vitában – mint 2015 óta állandóan – a populisták vezérének bejelentkező Orbán Viktor azt akarta elhitetni, hogy a Sargentini-jelentés (Szijjártó Péter külügyminiszer szavaival: koncepciós eljárásban született bevándorláspárti vádirat) mögött a menekültkérdés ellentétei állnak. A kormányfő abba a hitbe ringatta magát, hogy azt, amit a rá szavazó magyar választókkal elhitetett, Strasbourgra is kiterjesztheti: ő Európa egyetlen védelmezője, és a jövő májusi EP-szavazás egyetlen tétje a migráció. A Sargentini-jelentés elfogadásának, (mint ahogyan a jövő évi EP-választásoknak is) azonban ennél sokkal súlyosabb a tétje. Európa, az európai demokrácia jövője. Amiről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerdai évértékelőjében azt mondta: "az Uniónak még inkább szuverén szereplőként kell fellépnie a nemzetközi porondon. Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának".  Orbán valódi ellenfelei közé (Angela Merkel német kancellár mellé) ezért sorolták be Emmanuel Macront is. Nem a menekültkérdés miatt, hanem azért, mert a francia elnöknek határozott európai tervei vannak, és ezek ellentétesek Orbán elképzeléseivel: sokkal mélyebben integrált Unió, mint a mai, amely a demokrácia béna kacsájaként pislog a vele szembe forduló tagországokra. A jövő Európája a nemzetállamok elmélyült integrációjú, erős „demokratikus birodalmi” identitása kell legyen egy olyan világban, ahol Oroszország, Kína és az Egyesült Államok méltó vetélytársa lehet. Ez az az integráció (a föderális Európa), amelyről az autoriter nemzetállami szuverenitásba burkolózó Orbán hallani sem akar. Az EP szerdán a jelentés mellett döntött, ami nem Magyarország, hanem a magyar kormány politikájának bírálata. Annak kimondása, hogy az illiberalizmusnak semmi helye az európai közösségben. A döntés a magyar nemzetnek is szól: előbb-utóbb választania kell Orbán és Európa között. Az uniós procedúra még csak most kezdődik. A döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.  Európa nem kér Orbánból, de a kormányt nem Brüsszelből, vagy Strasbourgból fogják megbuktatni. Az a magyar választók dolga.
2018.09.12 16:39

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37

A pénz szaga

A pénznek igenis van szaga. Európában talán nem olyan büdös, mint Pinochet Chiléjében volt, a latin-amerikai „gazdasági csoda” éveiben. (Hitlerig, Sztálinig, Putyinig vagy a kínai piacig nem mennénk el.) Ha Chilében volt gazdasági csoda a 70-es években, az csak azért lehetett, mert a tőke nem csak a demokráciák piacgazdaságaiban tud kivirulni, hanem diktatúrákban is. Sőt, diktátorok szerint ez az egyetlen kivezető politikai út mindenféle válságból. Európában még nem ennyire szagos a pénz, de ahhoz már eléggé szaglik, hogy mondjuk Romániában sokaknak elviselhetetlen legyen. Aki viszont ezen eltöpreng, az rögtön a korrupció támogatója lesz, ugyanúgy, ahogyan Magyarországon is hazaáruló, aki szembe mer menni a regnáló hatalommal. Hazaárulóként most éppen azt kell kimondani, hogy ez a rendszer a demokratikus európai közösség adóiból (is) áll a saját lábán. Meg azt, hogy ha csöpp ész szorult volna Brüsszelbe, akkor már megvonta volna a felzárkóztatási pénzeket a magyar kormánytól. Miért nem gondolunk arra, hogy ennek az elkerülhetetlen kollektív büntetésnek az etikai hordaléka is nyomaszt sokakat arrafelé? Mikor írja vajon felül az európai közösség demokratikus érdeke és értékrendje a nemzetek (és nem a kormányok) iránt érzett európai felelősséget? A korrupció csak a bűz egyik része. Mert: milyen szaga van a Magyarországon állami búra alatt gyarapodó külföldi tőkének? Márpedig a német tőke, amely életben tartja a magyar gazdaságot, láthatóan immunis a bűzre.  Ahogy a minap a privátbankár.hu-nak mondták: „A német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket a magyar demokrácia állapota miatt. A cégeket az üzlet érdekli, nem a politika. Ez addig így marad, amíg a magyar kormány nem lép át egy határt, például nem veszélyezteti az ország EU-tagságát. Ugyanakkor az új befektetéseknél már felmerülhet, nem kényelmetlen-e üzletelni a magyar kabinettel.” Aki azt gondolja, hogy Merkel kancellár majd „leszól” és „beszól” a német nagytőkének, az csak az autoriter gondolatot exportálná. A német társadalmi berendezkedés viszont már csak olyan, amelyben - bár nyilván van sűrű személyes érintkezés is -, a politika és a gazdaság külön leírható pályán mozog. Meglehet a német tőke jól érzi magát Magyarországon, nem kell vesződnie még olyan ügyekkel sem, mint otthon. Ha mérhetetlen  hasznot húz a magyar dolgozókból, az nem csak a tőke lelkén pötty, hanem azokon a demokrácia- és piacellenes viszonyokon is, amelyeket az Orbán-kormány teremtett a nép szabadon manipulált akaratából. Mindazonáltal a befektetők figyelmébe ajánljuk, hogy a tőke gyarapodásának mindeddig a demokráciák nyújtották a legkedvezőbb körülményeket. Hogy a háború utáni békét és a nyugat-európai jóléti államokat nem a tőke és az autoriterek pacsija, hanem a tőke és a társadalom kiegyezése teremtette meg. A demokrácia a tőke ágyasa, nem a kényelmesebbnek tűnő, de kiszámíthatatlan, bizonytalan tekintélyuralmi rendszer. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a bizonytalanságot utálja a legjobban. Talán még a pénz szagánál is jobban.
2018.09.22 09:00
Frissítve: 2018.09.22 09:04