Európa ébred

A szerdai döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.
Az Európai Parlament szerdán elfogadta a a magyar jogállamiság helyzetét elmarasztaló Sargentini-jelentést, aminek nyomán megindulhat az a procedúra, amely akár a 7. cikkelyt is életbe léptetheti Magyarországgal szemben. A szavazás akkor is mérföldkő Európa történetében, ha közvetlen következményei nem lesznek. Viszont világosan jelzi: az EP és a strasbourgi parlamentet uraló, a Fideszt is tagjai között tudó néppárti frakció, ha lassan is, de felébredt. Megunta a pávatáncot, a demokratikus jogállam lebontását. Felismerte: az Unió demokratikus közösségét veszélyezteti az a populista, migrációra hivatkozó hullám, amelynek erősödésére Orbán számít, s amelyre felülve akarná „megreformálni”, keresztény, autoriter fundamentalista közösséggé formálni "az emberek" Európáját. A keddi vitában – mint 2015 óta állandóan – a populisták vezérének bejelentkező Orbán Viktor azt akarta elhitetni, hogy a Sargentini-jelentés (Szijjártó Péter külügyminiszer szavaival: koncepciós eljárásban született bevándorláspárti vádirat) mögött a menekültkérdés ellentétei állnak. A kormányfő abba a hitbe ringatta magát, hogy azt, amit a rá szavazó magyar választókkal elhitetett, Strasbourgra is kiterjesztheti: ő Európa egyetlen védelmezője, és a jövő májusi EP-szavazás egyetlen tétje a migráció. A Sargentini-jelentés elfogadásának, (mint ahogyan a jövő évi EP-választásoknak is) azonban ennél sokkal súlyosabb a tétje. Európa, az európai demokrácia jövője. Amiről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerdai évértékelőjében azt mondta: "az Uniónak még inkább szuverén szereplőként kell fellépnie a nemzetközi porondon. Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának".  Orbán valódi ellenfelei közé (Angela Merkel német kancellár mellé) ezért sorolták be Emmanuel Macront is. Nem a menekültkérdés miatt, hanem azért, mert a francia elnöknek határozott európai tervei vannak, és ezek ellentétesek Orbán elképzeléseivel: sokkal mélyebben integrált Unió, mint a mai, amely a demokrácia béna kacsájaként pislog a vele szembe forduló tagországokra. A jövő Európája a nemzetállamok elmélyült integrációjú, erős „demokratikus birodalmi” identitása kell legyen egy olyan világban, ahol Oroszország, Kína és az Egyesült Államok méltó vetélytársa lehet. Ez az az integráció (a föderális Európa), amelyről az autoriter nemzetállami szuverenitásba burkolózó Orbán hallani sem akar. Az EP szerdán a jelentés mellett döntött, ami nem Magyarország, hanem a magyar kormány politikájának bírálata. Annak kimondása, hogy az illiberalizmusnak semmi helye az európai közösségben. A döntés a magyar nemzetnek is szól: előbb-utóbb választania kell Orbán és Európa között. Az uniós procedúra még csak most kezdődik. A döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.  Európa nem kér Orbánból, de a kormányt nem Brüsszelből, vagy Strasbourgból fogják megbuktatni. Az a magyar választók dolga.
2018.09.12 16:39

Trauma

 A fiatalember megvakult. Nem tudta, fog-e újra látni valaha. Nem ígértek gyógyulást az orvosok, sok figyelmük nem is jutott a sebesült katonára, egyre a rengeteg közül. 
Várnia kellett, tehetetlenül és kiszolgáltatottan. A poroszországi Pasewalk hadi kórházában ápolták, az első világháború végnapjaiban. 1918 október közepén sebesült meg a flandriai fronton, Ypres-nél, brit gáztámadásban. A mustárgáz általában égési sérüléseket és tüdőödémát okozott, de előfordult, hogy a kötőhártyát roncsolta az áldozat szemében. Ez történt az őrvezetővel is.
Nyomorultul, magányosan teltek napjai. Otthon, család nem várta. A szülei meghaltak, testvéreivel megszakadt a kapcsolata, nem volt felesége, barátnője, gyereke. Senkije a világon, akit érdekelt volna, él-e még egyáltalán. Mi járhatott a fejében, amíg bekötött szemmel feküdt? Mindjárt harminc éves, egész addigi élete totális kudarc. Szerencsétlen, meg nem értett művész, hajléktalanszállón tengődött, a hazájában katonának se kellett, úgy került önkéntesként a németekhez. A fegyverletétel híre a betegágyon érte november 11-én, és a végletekig lesújtotta. Állapota megint rosszabbra fordult.
Ez később táplálta a gyanút, hogy a vaksága valójában nem a mustárgáz, hanem a harctéri sokk következménye volt. Tehát pszichés eredetű, hisztérikus zavar, ami szintén nem ritkaság a lövészárkok poklában. Így vagy úgy, a sérülés traumája hatással volt Adolf Hitler életének alakulására.
Ő maga állította: a kórházban határozta el, hogy politikus lesz. „Éjszakákon át forrt bennem a gyűlölet, a gyűlölet azok iránt, akiket mindezért felelősség terhelt”, írta a Mein Kampfban a kapituláció utáni napokról évek múltán, és a zsidókat nevezte meg Németország árulóiként. Talán tényleg akkor, a kilátástalannak tűnő pillanatokban hatalmasodott el rajta végzetes küldetéstudata, talán csak utólag magasztosította fel kórtermi kínjait megvilágosodás-élménnyé új karrierje érdekében. Találgat az utókor arról is, hogy hipnózissal kezelték Pasewalkban, hátha az idézett elő drámai változásokat a személyiségében.
Száz év telt el azóta. Bárcsak megértenénk végre, mi és miért történt a balsorsú katonával, attól kezdve, hogy visszanyerte a látását, és 1918 november végén elhagyhatta a kórházat, egészen öngyilkosságáig, 1945-ig. Hiányzik a megnyugtató magyarázat a közbenső 26 és fél évre. Miből született a leendő Führer, miért szegődtek nyomába a tömegek, mitől vetkőzött ki önmagából az emberiség? Honnan indult az út, amelyik a hullahegyekig és az üszkös romokig vezetett?
2018.11.15 09:57
Frissítve: 2018.11.15 10:00

Előválasztás

A tartósan 10 százalék alatt népszerű, az 5 százalék alá szorgalmasan taposó MSZP (és a kis híján több mint 1 százalékos Párbeszéd) főpolgármesteri előválasztást rendez januárban. Hát ez bizony izgalmas lesz. Már most rágom a körmöm. A parádés címért eddig tülekedők sora hemzseg az ifjú tehetségektől. Azokról, akik nem óhajtanak részt venni az előzetes megméretkezésen, nem is beszélve. Ők nem kevésbé tehetségesek. 
Főhet a fejünk nekünk, előválasztóknak. Kire voksoljunk? Egyáltalán, kik lesznek a később egyesülő pártok külön-külön előjelöltjei? És lesz-e közöttük tévé-vita? Vajon hajba kapnak? Na, az nem valószínű! Ugyanis nincs min. Annyira egyetértenek mindenben. Egyiküknek sincs épeszű terve arra az esetre, ha nyerne. Végül is bölcs az önmérséklet. Nyerésre ugyanis semmi esély. 
Ám tételezzük föl, hogy valahonnan a sifonír aljából előkerül egy tökéletes jelölt, egy született főpolgármester. Amint az MSZP vagy a DK saját jelöltjének tekinti, a potenciális szavazók fele elpártol tőle. Ha mindkét baloldali erőtlen támogatja, akkor 75 százalék hátrál ki, ha az LMP is beszáll a támogatásba, akkor élő szavazója nem lesz a tökéletes jelöltnek. Mi, budapestiek ugyanis nem vagyunk teljesen hülyék. Két dologból elegünk van: a pártok irányította önkormányzatokból és a Fidesz-féle fővárosi létből. Nem kicsit, nagyon!
A pártok alkotta képviselőtestületek kizárólag az „országos érdek” érvényesítésére esküdnek föl. Ha véletlenül egy tisztességes, helyi érdeket szolgáló polgármesterrel kerülnek szembe, legázolják, mint úthenger a szitakötőt. Látjuk, hogy a Fidesz esetében nincs kivétel, és bár az SZDSZ-MSZP időkhöz képest a különbség nagyságrendi, a tendenciák akkor is hasonlóak voltak. Hogy mi az „országos érdek”? Természetesen a korrupció. 
A fővárosi lét Budapestnek Trianon óta csak kárt és veszteséget okoz. 2010 óta pedig a vidéki „szívű” kormány kirabolja a várost, minden tárgyi érték elfoglalására és a szellemi élet teljes elpusztítására készül. Sport világversenyek céljára sajátítja ki utcáinkat és tereinket. Kötélbarátok építenek stadionokat és szállodákat a szent családnak és stróman úrnak. Mi ez? Korrupció a javából! Globális! Közben a város dzsumbujosodik. Hajrá Magyarország! Hajrá Budapest! Éljen Tarlós István! 
Menjünk előválasztani?
2018.11.15 09:56
Frissítve: 2018.11.15 10:00