Európa ébred

A szerdai döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.
Az Európai Parlament szerdán elfogadta a a magyar jogállamiság helyzetét elmarasztaló Sargentini-jelentést, aminek nyomán megindulhat az a procedúra, amely akár a 7. cikkelyt is életbe léptetheti Magyarországgal szemben. A szavazás akkor is mérföldkő Európa történetében, ha közvetlen következményei nem lesznek. Viszont világosan jelzi: az EP és a strasbourgi parlamentet uraló, a Fideszt is tagjai között tudó néppárti frakció, ha lassan is, de felébredt. Megunta a pávatáncot, a demokratikus jogállam lebontását. Felismerte: az Unió demokratikus közösségét veszélyezteti az a populista, migrációra hivatkozó hullám, amelynek erősödésére Orbán számít, s amelyre felülve akarná „megreformálni”, keresztény, autoriter fundamentalista közösséggé formálni "az emberek" Európáját. A keddi vitában – mint 2015 óta állandóan – a populisták vezérének bejelentkező Orbán Viktor azt akarta elhitetni, hogy a Sargentini-jelentés (Szijjártó Péter külügyminiszer szavaival: koncepciós eljárásban született bevándorláspárti vádirat) mögött a menekültkérdés ellentétei állnak. A kormányfő abba a hitbe ringatta magát, hogy azt, amit a rá szavazó magyar választókkal elhitetett, Strasbourgra is kiterjesztheti: ő Európa egyetlen védelmezője, és a jövő májusi EP-szavazás egyetlen tétje a migráció. A Sargentini-jelentés elfogadásának, (mint ahogyan a jövő évi EP-választásoknak is) azonban ennél sokkal súlyosabb a tétje. Európa, az európai demokrácia jövője. Amiről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerdai évértékelőjében azt mondta: "az Uniónak még inkább szuverén szereplőként kell fellépnie a nemzetközi porondon. Európának a nyitás és a tolerancia kontinensének kell maradnia. Soha nem válhat erődítménnyé, amely hátat fordít a világnak, a szenvedők világának".  Orbán valódi ellenfelei közé (Angela Merkel német kancellár mellé) ezért sorolták be Emmanuel Macront is. Nem a menekültkérdés miatt, hanem azért, mert a francia elnöknek határozott európai tervei vannak, és ezek ellentétesek Orbán elképzeléseivel: sokkal mélyebben integrált Unió, mint a mai, amely a demokrácia béna kacsájaként pislog a vele szembe forduló tagországokra. A jövő Európája a nemzetállamok elmélyült integrációjú, erős „demokratikus birodalmi” identitása kell legyen egy olyan világban, ahol Oroszország, Kína és az Egyesült Államok méltó vetélytársa lehet. Ez az az integráció (a föderális Európa), amelyről az autoriter nemzetállami szuverenitásba burkolózó Orbán hallani sem akar. Az EP szerdán a jelentés mellett döntött, ami nem Magyarország, hanem a magyar kormány politikájának bírálata. Annak kimondása, hogy az illiberalizmusnak semmi helye az európai közösségben. A döntés a magyar nemzetnek is szól: előbb-utóbb választania kell Orbán és Európa között. Az uniós procedúra még csak most kezdődik. A döntés az Orbán-rezsim első, igazán nagy, eltitkolhatatlan nemzetközi bukása.  Európa nem kér Orbánból, de a kormányt nem Brüsszelből, vagy Strasbourgból fogják megbuktatni. Az a magyar választók dolga.
2018.09.12 16:39

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34