Előfizetés

Előszó a nyugdíjas parlamentekhez

Az utóbbi időben intenzív médiaérdeklődést tapasztalhatunk a nyugdíjakkal kapcsolatosan mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban. Ez örvendetes, de a hírek mögött jelentős lobbiaktivitás mutatható ki. Az írások több esetben a kiszolgáltatottak, a felkészületlen, a tájékozatlan laikusok megtévesztését szolgálják. Óvatosnak és kritikusnak kell lenni akkor is, amikor a nemzetközi tapasztalatokat olvassuk, illetve komoly szűrővel kell a nemzetközi tapasztalatok hazai érvényesülését keresnünk. A ma érvényes nyugdíjrendszernek a kor körülményeihez történő átalakításakor arra lenne szükség, hogy újra meghatározzuk: a nyugdíj tartalmát, a nyugdíjasok társadalmi szerepét, a nyugdíjra biztosított források eredetét és a költségvetésben elfoglalt helyét, a rendelkezésre álló keret növekedésének garanciáit, a pénzbeli és társadalmi juttatások biztosításának az elveit, a nyugdíjasok kiszolgáltatottsága csökkentésének eszközeit és sajátos önszerveződésük támogatásának formáját.  Októberben megrendezik a megyei nyugdíjas parlamenteket, ahol mindenkinek lehetősége lesz bekapcsolódni a jövőt alakító munkába. A megyei nyugdíjas parlamentek küldöttei, november második felében, az Országos Nyugdíjas Parlament keretében összegzik a tapasztalatokat és megfogalmazzák az általánosítható javaslataikat és elvárásaikat. Tudatosítanunk kell a kortársaink körében azt, hogy nyugdíjrendszer megváltoztatása napirenden van. A jövőbeli új rendszer átalakítását sokan akarják majd a saját érdekeik és értékeik alapján befolyásolni. Az idősek szempontjait viszont csak a nyugdíjasok maguk tudják kifejezni. Csak tőlünk függ az, hogy miként veszünk részt a nyugdíjrendszer átformálásában.   A szerző a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke.

Kommunista tempó

A 7-es cikkely megindításáról szóló szerdai európai parlamenti szavazás azt mutatta meg, hogy már nemcsak a Kreml tudja megosztani Európát, hanem Orbán Viktor is. Ezzel persze a messzemenőkig túlértékeljük a magyar kormányfőt, ám a voksolás alapján kiderült: az egyes európai kormányok sem egységesek a sorozatos magyar jogsértések ügye kapcsán, legalábbis azok, amelyekben helyet kapnak populista pártok. Valószínűtlen ugyan, hogy a magyar kérdés különböző megítélése miatt megbukna bármely koalíciós kabinet Európában, de további feszültségek forrása lehet, hiszen Orbán rendre olyan szólamokat hirdet, amiket az európai szélsőségesek is lelkesen támogatnak. Jellemző, hogy míg az Európai Néppárton belül Angela Merkel pártja, a CDU képviselői megszavazták a Sargentini-jelentést, a CSU honatyáinak többsége ellene voksolt. Az olasz kormány is teljes megosztottságról árulkodott. Miközben már nem telik el hét anélkül, hogy Matteo Salvini belügyminiszter ne kecsegtetne azzal: hamarosan Orbánnal irányítják Európát, az olasz jobboldali radikális Liga koalíciós partnere, az Öt Csillag Mozgalom nagyon keményen bírálja a magyar kormánypárt demokráciát megcsúfoló intézkedéseit. Az osztrák kormány sem egységes. A jobbközép Osztrák Néppárt már előre jelezte: megszavazza a jelentést, a kisebbik koalíciós partner, az FPÖ egyik EP-képviselője viszont egyenesen Európa hősének nevezte a magyar kormányfőt. Csehországban a kabinetet kívülről támogató kommunisták voksoltak a jelentés ellen. Mindez azt jelzi, Orbán a helyére került Európában. Vele van a szélsőjobb és a kommunisták egy része. A magyar kormányfő azt reméli, az EP-választás után minden az ő szája íze szerint alakul. S bár valóban erősödnek a populisták, jelentősen nem változnak meg az európai erőviszonyok. S akkor kezdődnek a bajok, hiszen egy ország sorsát veszélyezteti azzal, hogy képtelen európai politikusként gondolkodni.

Atomtermál

Nem vagyok egy atomfizikus. A bonyolult dolgokat szakértőkre bízom. Létük alapja a bizalmam. Atomügyben ingadozom. Itt a mérnöki magabiztosság ütközik az érintettek előítéleteivel, félinformációival, tapasztalataival. Utóbbi szerint, legyen bármily okos és elkötelezett is egy szakértő, a természet mindig kicselezi. Ez általában kicsi, leplezhető hibákat okoz. A szerencsétlen körülmények együttállása a legnagyobb pusztítást atomerőművek esetében okozhatja. Bár ez nyilván leginkább a hozzáértőket aggasztja, valahogy mindig arra jutnak: rákészülünk, megoldjuk. Ezt se vonom kétségbe, bár ilyenkor háttérbe szorul ennek növekvő, illetve a többi áramtermelési mód csökkenő költsége. Paks kapcsán eddig munkaórák millióiról, oldalak százezreiről, engedélyek tonnáiról hallhattam. Ezek után ki merné feltételezni, hogy bármi gond jöhet? De a természet itt is közbeszól. Jelen esetben a zavaros, bölcs és nagy Duna. Környezetvédők már a tervezett blokkok leggyengébb pontjaként is az erőmű hűtésére szolgáló folyót emlegették. A beruházást szakmai érvek özönével védelmező Aszódi Attila államtitkár erre eddig leginkább a vízhozammal lőtt vissza. Eszerint a Dunában mindig lesz a két erőműhöz elegendő víz. A hőmérsékletről már kevesebb szó esett. Pedig maguk vállalták, hogy a folyót soha, semmilyen körülmények között nem fűtik 30 fok fölé. Az idén viszont a Duna csak úgy felmelegedett. Olyannyira, hogy a meglévő blokkok 29,88 fokra fűtötték fel. Kérdés, további két, több mint ugyanekkora blokk nem emelne ezen még legalább 0,12 fokot? Ennek kapcsán Aszódi Attila már kevésbé diadalittas. Ilyen esetre termeléscsökkentést, blokkleállítást, karbantartásokat, a Duna mélyítését emlegeti. Nem növelik a kívülálló bizalmát bizonyos trükkgyanús körülmények sem, így a hőmérő és az egyik blokk időleges meghibásodása, vagy az engedélyekben fellelt furcsaságok. A mérnökök mintha kissé zavarban lennének. Ami csak azért baj, mert a globális felmelegedés a legkevésbé sem számít váratlan eseménynek.