Előfizetés

Harari második leckéje: Közeleg a klikkelési apokalipszis

Ténygyár
Publikálás dátuma
2018.09.19. 12:12

Fotó: Jonathan Nicholson / AFP
Yuval Noah Harari, a Sapiens és Homo Deus című, magyarul is megjelent sikerkönyvek történész szerzője új művében a 21. század 21 leckéjét szedte össze. A technológiai változások hatásairól azt írja: a tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévő politikai hatalmukat, amíg még nem késő. A tudományos fantasztikus művek ugyan drámai apokalipszist festenek elénk, de egy sokkal banálisabb apokalipszissel fogunk találkozni.
A hónap végén megjelenő új Harari-könyvnek a technológia veszélyeiről szóló fejezetéből szemezgetünk, a teljes fordítás pedig a Ténygyár oldalán olvasható.   A demokrácia nem szükségszerű. A demokrácia utóbbi évtizedekben elért sikerei csak villanások a történelem egészében. A monarchiák, az oligarchiák vagy egyéb autoriter módok sokkal gyakoribb formái voltak az emberi irányításnak. A liberális demokráciák megjelenése a szabadság és az egyenlőség eszméjéhez kapcsolódik, ez mára magától értetődőnek és visszafordíthatatlannak tűnhet. De ezek az eszmék sokkal törékenyebbek, mint hinnénk. A demokrácia 20. században elért sikerei olyan technikai körülményekből fakadtak, amelyek most tiszavirágéletűnek tűnnek. A 21. század második felében a liberalizmus veszíteni kezdett a hitelességéből. Egyre hangosabban és egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a liberális demokrácia képes-e gondoskodni a középosztály valódi igényeiről; a politika egyre törzsibb formákat ölt; és egyre több ország vezetője hajlamos demagógiára és autokráciára. Ennek a politikai váltásnak összetettek az okai, de úgy tűnik, hogy összefügg a jelenlegi technológiai fejleményekkel. A demokráciának eddig kedvező technológia változóban van, és a mesterséges intelligencia (MI) fejlődésével ez még tovább változhat. Ilyen körülmények között a liberális demokrácia és a piacgazdaság elavulttá válhat. Lehet, hogy egy átlagember nem érti részletekbe menően a mesterséges intelligenciát (MI) vagy a biotechnológiát, azt azonban nagyon is érezheti, hogy elhalad mellette a jövő. 2018-ban az átlagember jelentéktelennek érezheti magát. A demokráciára jellemző decentralizált döntéshozatal tette lehetővé a liberális demokráciák számára azt, hogy túlmutassanak más államokon, és növekvő bőséget biztosítsanak a népüknek. A liberalizmus összehozta a proletariátust a burzsoáziával, a hívőt az ateistákkal, az őslakosokat a bevándorlókkal és az európaiakat az ázsiaiakkal úgy, hogy mindenkinek egy nagyobb szeletet ígért a tortából. Egy folyamatosan növekvő tortával ez lehetséges is volt. És bár a torta mérete még mindig egyre nagyobb, a konstans gazdasági növekedés nem orvosolhatja a fennálló társadalmi problémákat, mivel a további növekedést épp azokra az újszerű technológiákra alapozzuk, amelyek ezeket a feszültségeket okozzák. Ahogy sok ember veszíti el a gazdasági erejét, úgy lesz oda a politikai hatalmuk is. Ugyanazok a technológiák, amelyek milliárdokat tehetnek gazdaságilag jelentéktelenné, megkönnyíthetik a nyomon követésüket és az ellenőrzésüket. Nincs különösebb okunk azt feltételezni, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének hatására öntudatot fejlesztenének ki a gépek. Sokkal inkább attól kellene félni, hogy az MI mindig engedelmeskedni fog az emberi mestereinek, és sosem fog fellázadni a parancsaik ellen. A mesterséges intelligencia olyan eszköz és fegyver, amelyhez hasonlót még sosem fejlesztett az emberiség; szinte biztosan lehetővé fogja tenni az erősek számára azt, hogy tovább növeljék a már meglévő hatalmukat. Például képzeljük el azt, hogy a jelenlegi észak-koreai rezsim a jövőben fejlettebb technológiához jut: egy biometrikus karkötő viselésére kényszerítik, amely figyelemmel kísér mindent, amit mondanak, a vérnyomásukat és az agyi aktivitásukat is. Az emberi agy egyre jobb megértése és a gépi tanulás ereje együtt azt eredményezheti, hogy ezekre támaszkodva az észak-koreai kormány képes lesz minden egyes polgár gondolkodását monitorozni minden egyes időpillanatban. Ha egy észak-koreai állampolgár biometrikus eszközén lévő szenzorok a harag jeleit mutatják (magasabb vérnyomás, fokozott aktivitás az agyában), mikor az illető Kim Dzsongun képére tekint, könnyen előfordulhat, hogy másnapra a kényszermunkatáborban találhatja magát. De az ilyen és ehhez hasonló erőteljes módszerek általában még nem tűnnek szükségesnek. Egyes országokban a szabad választás és a szabad szavazás látszata továbbra is megmaradhat, még akkor is, ha a közvélemény egyre kevésbé tud ténylegesen hatással lenni az ellenőrzésre. Az biztos, hogy a szavazók érzelmeinek manipulálása nem újdonság. De ha valaki (akár San Franciscóban, akár Pekingben vagy Moszkvában) képes lesz megszerezni a technikai képességet az emberi szív manipulálására – megbízhatóan, olcsón és széles körben hasznosíthatóan –, a demokratikus politika egy érzelmi bábszínházzá fog változik. Nem valószínű, hogy a közeljövőben érző gépek lázadásával fogunk találkozni, de előfordulhat, hogy olyan botok hordáival kell majd megküzdenünk, amelyek tudják, hogyan kapcsolják be az érzelmeinket, és rejtélyes képességüket arra fogják felhasználni, hogy valamit megpróbáljanak eladni nekünk, legyen az egy autó, egy politikus vagy akár egy egész ideológia. A botok feltárhatják a legmélyebb félelmeinket, gyűlöleteinket és vágyainkat, és ezeket hatékonyan használhatják fel ellenünk. Erről már kaptunk egy kisebb ízelítőt néhány friss választás és népszavazás keretein belül. Míg a tudományos fantasztikus művek tűzzel és füsttel átitatott drámai apokalipszist festenek elénk, a valóságban inkább egy sokkal banálisabb, klikkelési apokalipszissel fogunk találkozni.  

Miért olyan rossz a darazsak sajtója?

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.09.19. 11:05
Illusztráció: Pixabay
Fotó: Pixabay
Egy új tanulmány szerint annak ellenére utáljuk a darazsakat, hogy ökológiailag ugyanolyan hasznosak, mint a méhek, amelyeket viszont nagyra értékelünk. A kutatók ennek az igazságtalanságnak a megszüntetését: a darazsak „renoméjának” visszaállítását és a populációjuk megőrzése érdekében tett erőfeszítéseket sürgetnek.
A 46 ország 750 emberének közreműködésével készült felmérésben arra kérték a résztvevőket, hogy a rovarokat egy -5 és +5 közti skálán értékeljék. A méheket a válaszadók többség plusz +3-ra vagy annál is pozitívabban minősítették, míg a darazsak -3-t vagy annál is rosszabb eredményeket kaptak. A méhekkel kapcsolatos asszociációs feladat leggyakrabban említett szavai: a „méz”, a „virágok” és a „beporzás” voltak. A darazsakkal kapcsolatban a „szúrós”, a „bosszantó” és a „veszélyes” kifejezéseket említették leggyakrabban a válaszadók - számolt be a BBC News.
Dr. Seirian Sumner, a University College London vezetője szerint a kutatás eredménye azt bizonyítja, hogy a közvélemény nincs tisztában a darazsak ökológiai szempontból hasznos tevékenységeivel; nem tudják, hogy ők is beporozzák a virágokat, megölik a kártevőket, így ugyanolyan fontosak a környezet szempontjából, mint a méhek. Az, hogy csak a kellemetlenségekre gondolnak velük kapcsolatban, azt mutatja: rossz a „sajtójuk.” 
"Az emberek nem veszik észre, milyen hihetetlenül értékesek"

Azt gondolhatnánk, a sör vagy a lekváros kenyér, esetleg a gyümölcs vonzza őket, pedig valójában az a céljuk, hogy más rovarokat ejtsenek el és azokat a fészkeikbe szállítsák – tette hozzá a kutató (a valódi darazsak, a Polistinae és a Vespinae alcsaládok tagjai kifejlett korukban általában növényi táplálékot esznek, de a lárvák neveléséhez fehérje kell - a szerk.). A korábbi évek tanulmányai is megerősítik a darazsak mellőzöttségét: az utóbbi húsz évben a felmérések több mint 80 százaléka a méhekről szólt.
Illusztráció: Pexels
Fotó: Pexels
Az, hogy nem is kutatták a darazsakat, megakadályozza a védelmükre irányuló stratégiák kidolgozását, így a populációjuk az élőhelyük csökkenése és a klímaváltozás miatt is egyre csökken – mondta a felmérésben szintén résztvevő Alessandro Cini, a Firenzei Egyetem munkatársa.

Nem véletlen, ha nehéz mozdulni: programozott a lustaság

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.09.19. 07:05
Illusztráció: Pixabay
Fotó: Pixabay
Egy kutatás szerint az emberi agy lustaságra van programozva, komolyan rá kell beszélnünk magunkat a mozgásra.
Az emberi agy a lustaságra rendezkedett be, ha ezt megváltoztatnánk, erősnek kell lennünk - írta a 24.hu a kanadai kutatók eredményei alapján. A tudósok azért kezdték vizsgálni, hogy az edzésre vagy a pihenésre megerőltetőbb gondolni, mert bár mindenhonnan mozgásra buzdítanak, a statisztikák szerint kevesen sportolnak rendszeresen. 
A kutatásban fiatal felnőtteknek mozgó és pihenő emberes piktogramok közül kellett elkerülniük a lustákat. A legtöbben ez megoldották, ám az agyi aktivitásuk közben érdekes eredményeket mutatott. Az EEG-vizsgálatok során kiderült ugyanis, hogy az aktív képek felé közeledéshez az agynak nagyobb erőfeszítésre volt szüksége, mint a passzívok irányába. A tudósok szerint ez azt jelenti, hogy az agynak jobban kell dolgoznia akkor, ha az aktív cselekvésre koncentrál, mint ha pihenésre. Azaz az agyunk ösztönösen a passzív viselkedéshez húz, tehát természetesen lustaságra vagyunk programozva. 
“Azt korábbi kutatásokból már tudtuk, hogy az emberek általában gyorsabban kerülik el a passzív helyzeteket, és gyorsabban közelednek az aktív helyzetek felé. A mi kísérleteinkben az az érdekes, hogy megmutattuk, hogy a fizikai inaktivitás gyors elkerülése következményekkel jár – ez a következmény pedig a ráfordított agyi erőforrások növekedése"

– mondta Matthieu Boisgontier, a kutatás vezetője

A kutatók szerint mindez evolúciós sajátosság, a túléléshez hozzájárult ugyanis az energiaraktározás: pihenés után őseink ugyanis sokkal hatékonyabbak voltak. És megmaradt, hogy a pihenés felé húzunk az energiát igénylő folyamatok helyett.  
Illusztráció: Pixabay
Fotó: Pixabay
A szakemberek szerint bár nem tudjuk egyik napról a másikra átprogramozni az agyunkat, már az is fontos lépés, ha ismerjük a működését. Mivel egyelőre nincs biztosabb módszer, hogy kedvet csináljunk magunknak az aktivitásra, rá kell venni magunkat az edzésre, akkor is, ha számos jobb(nak tűnő) ötletünk lenne.