Dalra fakadt a Dalinda a villamoson

Publikálás dátuma
2018.09.27. 20:42

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Minikoncertet hallhattak azok, akik szerdán este 7 és 8 óra között a Móricz Zsigmond körtér és a Deák Ferenc tér között utaztak a 47-es és a 49-es villamoson. Három hang, a Dalinda a capella együttes énekesnőinek sajátos népdalfeldolgozásai színesítették a tömegközlekedés egyhangúságát, így felhívva a figyelmet az október 5-én kezdődő Budapest Ritmo fesztiválra, amelyet Hangvető és a CAFe Budapest szervez a fővárosban. A három éve koncertező együttes nemcsak a budapesti utakon jár, bebarangolják az országot és a világot Nógrádtól Kínáig. Tagjai, Orbán Johanna, Paár Julianna és Tímár Sára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népi Ének szakán talált egymásra szerda este óta immár a villamoson utazók örömére is. A közlekedők először kissé meglepődve fogadták a kéretlen zenei élményt. Hamarosan azonban fiatalok és idősek egyaránt megbabonázva hallgatták a muzsikát, sokan telefont előkapva saját videofelvételt készítettek a Dalinda előadásáról, amelyet a véletlenül kialakult közönség taps- és füttykoncertje kísért.
Frissítve: 2018.09.28. 15:12

Rachmaninov, a zeneszerző

Publikálás dátuma
2018.09.27. 13:00
SZABÓ MARCELL
Fotó: KONDELLA MISI
Szabó Marcell zongoraművész a kitalálója, művészeti vezetője az első Orosz Zenei Fesztiválnak, amely Szergej Rachmaninov művészetét helyezi a középpontba.
A Rachmaninov-fesztivál eseményei szeptember végén, október elején Debrecenben és Budapesten zajlanak; fotókiállítás, előadás és természetesen koncertek mutatják be a zongorista-komponista személyét, művészetét. Szabó Marcellt arról kérdeztük először, hogy miért Rachmaninovot választotta, hiszen az orosz zenét az olyan nevek, mint Csajkovszkij, Muszorgszkij talán jobban fémjelzik. Az okok között elsősorban az szerepelt, hogy idén ünnepeljük Rachmaninov születésének 145., halálának 75. évfordulóját. Másrészt a zongorista tizenhat éves kora óta megszállottja a zeneszerző művészetének, így régi vágya teljesült azzal, hogy ez a fesztivál létrejött. Jó alkalom ez arra, hogy ne csak a zongoraművek komponistáját, hanem a kamaradarabok, szimfonikus művek, dalok, egyházi kórusművek alkotóját is megismertesse a nagyközönséggel. 
Rachmaninov magát a legoroszabb orosz zeneszerzőnek tartotta
Rachmaninov a Lisztet követő nemzedék egyik meghatározó zongoristája volt, és mivel hatalmas keze volt, olyan technikai nehézségű műveket tudott zongorára írni, amelyekkel a művészek nehezen küzdenek meg. Ugyanakkor fő hivatásának a zeneszerzést tekintette, a szólista karriert a megélhetés miatt választotta. Bár komponistaként csak lassan érett be, és ért el sikereket, Csajkovszkij már akkor nagyon értékelte és biztatta, amikor a konzervatóriumban tanult. Első szimfóniájának azonban annyira nem volt sikere, hogy egy hipnotizőrnek kellett kezelnie, aki teljes életmód változtatási tanácsokat is adott neki. Eredménnyel, hiszen ezután megírta a Második zongoraversenyt, a Csellószonátát és a két zongorás szvitet, ezekben már egy kirobbanó tehetségű alkotó mutatkozik meg. Az 1917-es forradalom egy svédországi koncertturné közben érte, és Rachmaninov, aki magát a legoroszabb orosz zeneszerzőnek tartotta, életének hátralévő részét ezután külföldön, Amerikában kellett, hogy leélje. Az emiatt érzett fájdalom, melankolikus érzés tükröződik is alkotásaiban, fejtette ki a fesztivál művészeti vezetője. Zenéjét tán ezért is gyakran érzelgősnek, felszínesnek bélyegzik, ugyanakkor sok megkérdőjelezhetetlen kvalitású művész tett sokat azért, hogy értékén megszólaljon, vetjük fel. A nem túl jó megítélésnek az is oka lehet, hogy stílusát sokan utánozták, de mivel annak csak a külsődleges vonásait vették át, leegyszerűsítve harmóniáit, ez negatívan hatott vissza rá, de aki odafigyel egy műveire, megbizonyosodhat róla, hogy szó sincs erről, komolytalanok a zeneszerzőt lekicsinylő állítások. A fesztivál hangversenyei, amelyek között lesz kamarazenekari maraton, zongoraest, dalest, templomi kóruskoncert is azt fogják bizonyítani, fejtette ki Szabó Marcell.

Infó:

Orosz Zenei Fesztivál Művészeti vezető Szabó Marcell Debrecen, 2018. szeptember 29-október 1., Budapest október 2-6. Rachmaninov kamaraművei, szimfonikus művei, zongoraművei, dalai, és kórusművei több helyszínen megszólaltatva. Előadók: Perényi Miklós, Farkas Gábor, Kolonits Klára, Anatolij Fokanov, Kodály Kórus Debrecen, vez.: Szabó Sipos Máté, és sokan mások.   

Szerző

A könyvtáros kételkedő monológja

Publikálás dátuma
2018.09.27. 12:00
Haumann Péter tolmácsolásában még könnyebben észrevehető volt Krasznahorkai iróniája
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A világegyetem tágul, és benne Krasznahorkai László univerzuma is egyre terebélyesebb. Kedd este a Magvető Caféban mutatták be Aprómunka egy palotáért címmel megjelent új regényét.
Látomásos író. Rendszeresen mérik Becketthez, Gogolhoz, Kafkához, Cormac McCarthyhoz. Hosszú mondatainak örvényeit hasonlították már Liszt Ferenc muzsikájához is. A Seiobo járt odalent című regényének amerikai kiadását Susan Sontag szavaival ekként ajánlották: „az apokalipszis kortárs magyar mestere, aki Gogolhoz és Melville-hez hasonlóan ösztönöz.” Krasznahorkai László persze járt Melville nyomában, még ha nem is a követője. (Hiszen „minden nyom tévút”.) Ahogy senkié se, csak a „véletlenek” után lépdel. A Moby Dick íróját tavasszal megjelent útinaplójának, A Manhattan-tervnek tette egyik hősévé. Akárcsak Malcolm Lowry angol írót – aki Hajnóczy Pétert inspirálta − vagy Lebbeus Woods amerikai építész-filozófust, akinek háborús pusztításoktól és természeti katasztrófáktól inspirált, semmilyen konvencióhoz nem kötődő fantáziáit csak Csengduban és Havannában engedték épületként megvalósulni. A szabadságát őrző, önálló gondolkodó, Krasznahorkait leginkább Krasznahorkaival érdemes egybevetni. Ugyanis „a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és csak a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben” – fogalmazott az új regény, az Aprómunka egy palotáért bemutatóján Szabó Gábor irodalomtörténész, Krasznahorkait „anarchista szerzőként”méltatva: az író ugyanis az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyja, úgy kérdez rá a periféria világának közvetítőjeként létezésünk alapjaira, vizsgálva a széthullás időtlen pillanatának dermedt szerkezetét. „Prózája a létezés drámáját úgy fordítja mondatokká, hogy azokból komoly fájdalommal és egyúttal iróniával csendül ki a részvét etikája” – mondta Szabó Gábor.  A Manhattan-terv szándékoltan jelent meg az Aprómunka egy palotáért prológusaként, amelynek elbeszélője egy „e” betű híján névrokona a Moby Dick írójának. „Semmi közöm a híres írójukhoz, de egész életemben ezzel idegesítettek, csak mert a nevünk meg egy-két apróság hasonló, mindig ez van, hogy az emberek szeretnek úgynevezett összefüggéseket találni, és találnak is mindig, a pokolba velük, ha van valaki, akit úgy hívnak, hogy Melvill” - mondja a regény első mondataiban Herman Melvill, a tökéletlen, lúdtalpas könyvtáros, akinek alakját a könyvbemutatón Haumann Péter színművész tette elevenné. A felolvasást meghökkentő bevonulás előzte meg: „Melvill” fogasra akasztott partedlit, rugdalózót, pelenkát, babasapkát, csörgőt és cumit, úgy ült az asztalhoz.  Haumann előadásában, intonációjával Krasznahorkai „lét- és ismeretelméleti jegyzetéből” még könnyebben észrevehetővé vált az író iróniája, ami segítette a szöveg befogadását. Ám a teljes megértést a tökéletes könyvtárról álmodó, monologizáló Melvill önmagától sem követeli meg: „elkápráztatott ez a Woods is a látomásaival, amiket ugyan felfogtam, de a teljes megértésükig soha nem jutottam el, és arra is rájöttem, hogy azért, mert Woods rajzai esetében éppen úgy, mint Melville mondatainak esetében, nincs út egy bizonyos ponton tovább a teljes megértés felé, van egy út, persze, a megértésben, de ez csak egy darabig tart, ezen csak egy darabig tudsz akadály nélkül haladni, aztán jön egy pont, ahol nincs tovább, mert ott már ugranod kellene, mint valami akrobatának, a teljes megértésig, és erre már te nem vagy képes.” A platóni értelemben tökéletes könyvtár Melville-nél nem kölcsönzőszolgálat: se ablaka, se ajtaja, úgy őrzi mindenki elől a világ összes tudását. A hit és az elveszettség kettőssége, annak szépsége és tragikuma, hogy „a valóság természetes nyelve a katasztrófa”, az Aprómunka egy palotáért című regénynek is a sajátja. S bár igaz – ahogy Szabó Gábor rámutatott −, hogy Krasznahorkai László 1977 óta valójában ugyanazt a szöveget írja, az Aprómunka nemcsak a transzcendens valóság hiányáról, vagy az elkerülhetetlen pusztulásról beszél. „A valóság nem akadály” – a regény mottója a könyv végén értelmet nyer, de az aprómunkának ezzel valójában nincs vége. 

„Anarchista szerző”

Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. 1983-ban szerzett magyar-népművelő diplomát az ELTE bölcsészkarán, 1982 óta szabadfoglalkozású író. Első regénye, az 1985-ben megjelent Sátántangó tette világhírűvé. A regényt számos nyelvre lefordították, tavaly a harmadik legnagyobb kínai napilap, a Hszin Csing Pao az év legjobb könyvének választotta. A regény magyarul eddig hétszer jelent meg. Krasznahorkai gyakran utazik, először 1987-ben töltött hosszabb időt Németországban, 2007 óta él Berlinben. Az 1990-es években hosszabb utazásokat tett Mongóliában és Kínában, tapasztalatai Az urgai fogoly (1992) és a Rombolás és bánat az Ég alatt (2004) című műveiben köszönnek vissza. Japánban és az Egyesült Államokban is élt hosszabb ideig. Az 1999-ben megjelent Háború és háború megírásához ötleteivel segített barátja, Allen Ginsberg amerikai költő. Elbeszélései jelentek meg Seiobo járt odalent (2008) és Megy a világ (2013) című könyveiben. Előbbi svéd fordítását a napokban jelölték a Kulturhuset Stadsteatern nemzetközi irodalmi díjra, utóbbi angol fordítása az idei Man Booker-díj egyik esélyese volt. A 2010-es Állatvanbent az író Max Neumann festményeiről szóló gondolatait adja közre. Szinte minden évben újabb kötetekkel jelentkezik, a Báró Wenckheim hazatér 2016 őszén, A Manhattan-terv idén tavasszal jelent meg. Tarr Béla klasszikus filmjei is az ő regényeiből születtek: a több mint hétórás Sátántangót 1994-ben mutatták be, míg Az ellenállás melankóliáján (1989) alapuló Werckmeister harmóniákat 2000-ben. A Kárhozat, A londoni férfi és A torinói ló forgatókönyvét is együtt írta Tarr Bélával. Számos díj kitüntetettje. A Kossuth-díjat 2004-ben kapta meg, 2010-ben a Brücke Berlin német irodalmi díjat nyerte el, 2012-ben Prima Primissima díjat kapott. 2015-ben tüntették ki a Nemzetközi Man Booker-díjjal Londonban. Hosszú évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik várományosa.