A szabálysértési eljárás megindítását kezdetben mellőzhetik, ha az érintett hajléktalan eleget tesz a rendőrök felszólításának, elhagyja a helyét és igénybe vesz valamilyen, a hajléktalan embereknek fenntartott ellátási formát. Viszont ha 90 napon belül 3 alkalommal is figyelmeztetniük kell, megindítják az eljárást. Jöhet a rendőrségi előállítás, majd a bíróság. Ha az „elkövető” vállalja, közérdekű munkával megúszhatja az elzárást – igaz, fél éven belül erre csak kétszer lesz lehetőség. Ellenkező esetben mehet a fogházba.
– Nem tudok arról, hogy civil szervezetekkel egyeztettek volna minderről. Az biztos, hogy minket nem kerestek – nyilatkozta lapunknak a hajléktalan embereket segítő Menhely Alapítvány elnöke, Aknai Zoltán. Mint mondta, a hajléktalanokat ellátó szervezetek sem tudnak sokat arról, a gyakorlatban miként fogják kivitelezni a törvény előírásait: nemcsak a szálláshelyek, de a büntetés-végrehajtási intézetek is túlzsúfoltak.
Noha kormánypárti politikusok rendre arra hivatkoznak, a szállásokon van elég férőhely, helyhiány miatt egyetlen hajléktalan személynek sem kell életvitelszerűen az utcán tartózkodnia, Aknai szerint ez nem így van. A téli krízisidőszakban megnyitott szálláshelyekkel együtt országosan mintegy 11 200 férőhely van, a hajléktalan emberek száma viszont ennek legalább két-háromszorosára tehető.
– De nemcsak mennyiségi, minőségi gondok is vannak, a legtöbb szálláshelyen ugyanis nem tudják ellátni a beteg, fogyatékkal élő, vagy pszichés gondokkal küzdő embereket – mutatott rá a szakember, aki szerint a rendészeti megoldások helyett szociálpolitikai eszközökkel sokkal több eredményt lehetne elérni.
Azt az Iványi Gábor lelkész által vezetett Oltalom Karitatív Egyesület is leszögezte: a hajléktalanság „betiltása” nemcsak szakmaiatlan, de végtelenül embertelen is.
