Halvány reménysugár a devizahiteleseknek

Publikálás dátuma
2018.09.29. 12:00
Devizahitelesek tüntetése
Fotó: Vajda József / Népszava
Bár a devizahitelesek számára kedvező döntést hozott az Európai Unió Bírósága, a szakértők az eddigi hazai bírói gyakorlat alapján nem sok jóra számítanak.
Egy hallgatólagosan lezártnak tekintett dossziét nyitott újra az Európai Unió Bírósága (EUB) a múlt héten, amikor kimondta, a magyar bíróságok vizsgálhatják, megfelelően tájékoztatták-e ügyfeleiket annak idején a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatairól. Ha úgy ítélik meg, a szerződési feltételeket a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg, akkor akár tisztességtelennek is nyilváníthatják a szerződéseket. A tájékoztatásnak pedig nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem konkrét tartalommal is meg kell tölteni – mondta ki a luxemburgi testület. Mindennek azért van nagy jelentősége, mert a devizahitelek forintosítására vonatkozó 2014-es törvényekkel a kormány megszüntetett ugyan a devizahitel-szerződésekben bizonyos tisztességtelen feltételeket, de mivel az árfolyam-kockázattal kapcsolatban nem rendelkezett, lényegében kimondta: annak terhét a fogyasztóknak kell viselniük. Ezt követően pedig a bíróságok nem vizsgálták a devizahiteles perekben az árfolyam-kockázattal kapcsolatos kérdéseket. Holott a bankok többsége – inkább saját magát levédve, semmint a tényleges tájékoztatást szolgálva - csupán egy sablonszöveget íratott alá a hitelfelvevőkkel, amelyben az adós vállalja az árfolyam-változásból eredő kockázatokat.  Két magyar devizahiteles perének ügyében azonban a Fővárosi Ítélőtábla kikérte az Európai Bíróság véleményét: értékelheti-e egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, annak ellenére, hogy a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázat adósokra történő terhelését. Ennek kapcsán mondta ki az EUB, hogy igenis lehet vizsgálni ezeket a kérdéseket, ezt nem befolyásolja a forintosítási törvény. A Kúria az ítéletet követően azonnal közleményben sietett leszögezni: tanulmányozzák a döntést, de ők már 2015-ben és 2016-ban is ezen a véleményen voltak. Érdekes módon a bíróságok mégis keresetek ezreit utasították el arra hivatkozva, hogy az árfolyam-kockázattal kapcsolatos tájékoztatást már nem lehet vizsgálni – hívta fel a figyelmet Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Szerinte a Kúria „álszent közleményével” csupán a bíróságokra próbálja hárítani a felelősséget, miközben valójában „elvárás volt a bíráktól”, hogy utasítsák el a kereseteket. Úgy véli: a folyamatban lévő mintegy 10-12 ezer devizahiteles per száma a sokszorosára nőhet az ítélet nyomán, de szubjektív bírói döntések születhetnek, hiszen nincs egy lista, amely összefoglalná, miről és hogyan kellett volna tájékoztatniuk a hitelfelvevőket a bankoknak. Az EUB döntését megelőző főtanácsnoki vélemény ugyan arra tett javaslatot, hogy a nemzeti bíróság határozza meg ezeket a kritériumokat, de az ítéletből ez végül kimaradt. Barabás Gyula úgy fogalmazott: a magyar bíróságok eddigi gyakorlata alapján kétségei vannak, hogy a perek többségében a bírák a devizahitelesek javára ítélnek majd. A folyamatban lévő árveréseket és végrehajtásokat ezzel együtt azonnal le kellene állítani, az EUB szándéka ugyanis egyértelmű.   Ravasz László ügyvéd, az Adóskamara képviselője úgy látja: a devizahitelesek ügyét Magyarországon soha nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték, ehhez pedig a bíróságokat is felhasználták. Mint mondta: a devizahitelek elterjedése ugyanúgy politikai döntés – egy hibás gazdaságpolitikai elképzelés – hatására történt, mint ahogyan később a kormány és a bankok között megkötött alkuk miatt utasították el a bíróságok a devizahiteles keresetek sokaságát. Kérdéses, a Kúria hajlandó-e most az eddigi irányvonalat korrigálni és az európai jogrendnek megfelelő iránymutatást adni a bíróságoknak. Ravasz László szkeptikus e tekintetben, bár – mint fogalmazott – az EUB ítélete ad egy reménysugarat: ha a devizahitelesek és a magyar bíróságok a sarkukra állnak, felülírható a rendszer. Az ügyvéd szerint egyébként a fő kérdés nem is az, hogy megfelelő módon tájékoztattak-e annak idején a kockázatokról a bankok, hanem az, hogy egyáltalán azt a terméket adták-e el, amit ígértek. Az emberek egy olyan olcsó lakáshitelért fordultak hozzájuk, amelyet – ellentétben az akkor 15-18 százalékos kamatozású forinthitelekkel – hosszú távon is fizetni tudnak. Erre kínálták fel a bankok a svájci frank alapú, olcsó hiteleket. Ezeket az ügyfelek mégsem tudták hosszú távon fizetni, vagyis a bankok nem teljesítették, amit a vállaltak – magyarázza Ravasz László. Szerinte emiatt az összes devizahitel-szerződést érvénytelennek kellene nyilvánítani, és mielőbb le kellene állítani a végrehajtásokat. Emellett hatályon kívül kellene helyezni azokat a – például magas illetékeket előíró - jogszabályokat, amelyek megnehezítik a devizahitelesek jogérvényesítését. Ezekkel ugyanis most akár azt is meg lehet akadályozni, hogy egyáltalán elinduljanak ezek a perek.     

Ma már másképp csinálják a bankok is

„Az adós kijelenti, hogy a jelen szerződésben hivatkozott, az árfolyam-változásból eredő kockázatokat megértette, és viseli azokat. Az adós kijelenti továbbá, hogy a bankkal szemben igényt nem érvényesít az árfolyam-kockázatból eredően, és kölcsön folyósítását mindezek ismeretében kéri.” Bő egy évtizeddel ezelőtt tízezrek írtak alá ilyen és ehhez hasonló kitétellel devizahitel-szerződéseket; ezek túlnyomó része azonban bővebb felvilágosítással nem szolgált a kockázatok konkrétumait illetően. Ma viszont a bankok már a hitel felvétele előtt is több oldalas dokumentumokban tájékoztatnak a kockázatokról. Árfolyam-kockázat ugyan már nincs, mivel ma már csupán forint hiteleket lehet fölvenni, a kamatok azonban változhatnak, a bankok pedig konkrét számításokkal alátámasztva mutatják be: a kamatok emelkedése hogyan hathat a hitel törlesztőrészletére.  

A magyarok léptek leginkább a csapdába

Az Európai Bíróság döntése nyomán nem oldódik meg automatikusan a magyar devizahitelesek ügye, a hazai bíróságoknak ugyanis egyesével kell vizsgálnia: az adott szerződésben megfelelően tájékoztatta-e a bank a konkrét hitelügylet kockázatairól az ügyfelet. Vagyis minden adósnak külön pert kellene indítania. Mivel többszázezer perről lenne szó, a bíróságok pedig túlterheltek, az MSZP szerint a politikának kell beavatkoznia törvényhozás útján - véli Szakács László, az MSZP elnökhelyettese. Jelenleg az adósnak kell bizonyítania, hogy nem megfelelően tájékoztatták a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatáról. Az ellenzéki párt ezt megfordítaná, és törvényben mondaná ki "megdönthető vélelemként": a bankok megtévesztették devizahiteles ügyfeleiket, ezért az árfolyamkockázat terheit nem viselhetik kizárólag az adósok. Vagyis a banknak kellene bizonyítania igazát. Szakács László szerint a bankok nem informálták ügyfeleiket megfelelően, ha így lett volna, senki nem vette volna fel ezeket a kölcsönöket. Ezért ha törvény mondaná ki ezt, akkor újra kellene számolni a devizahiteleket az akkori árfolyamon, a bankoknak pedig adott esetben kártalanítaniuk kellene az ügyfeleket. A kilakoltatásokat pedig azonnal le kellene állítani. Szakács László megjegyezte: korábban a fideszes képviselők is úgy látták, hogy a bankok becsapták ügyfeleiket, most mégsem gördítenek akadályokat a végrehajtások és kilakoltatások elé. A nyári horvát devizahiteles döntés kapcsán az ellenzéki pártok által kezdeményezett rendkívüli ülésre el sem mentek a fideszes képviselők. Pedig a zágrábi kereskedelmi bíróság júliusi ítélete üzenetértékű a magyar perekre nézve. Aszerint ugyanis a pénzintézetek elmarasztalhatóak amiatt, hogy nem adtak megfelelő tájékoztatást a kölcsönt felvevőknek. A döntés értelmében 120 ezer horvát adós kaphatja vissza a hitelei után túlfizetett kamatok és a devizaárfolyam közötti különbséget. Ezt megelőzően Szlovéniában még januárban nyilvánított semmissé egy svájcifrank-alapú hitelszerződést a szlovén legfelső bíróság arra hivatkozva, hogy a bank nem tájékoztatta ügyfelét a devizahitelek magas kockázatáról. Emiatt az adósnak az eredeti hitelösszeget kell visszafizetnie a banknak, kamatok nélkül. Az ítélet nyomán 20 ezer ember tartozása csökkenhet legalább 60 százalékkal. Persze egy ilyen döntés hazánkban egészen más hatással lenne, hiszen Szlovéniában és Horvátországban nagyságrendekkel kevesebb hitelszerződést kötöttek, mint nálunk, a régióban Magyarország sétált bele a legjobban a devizahitel-csapdába. A magyar devizahitel-szerződések száma 2010-ben 5,6 millióra rúgott, ebből 1 millió jelzáloghitelre vonatkozott. Az ezredfordulón megjelenő devizahitelezés az állami lakáshitel-támogatási program szigorítása után, 2004-től kezdett el gőzerővel terjedni, a devizahitel-állomány legnagyobb mértékben 2006–2008 között növekedett. A magyar háztartásoknak 2010 júniusában már közel 7300 milliárd forint devizahitel-tartozása volt. Ez a teljes hitelállomány kétharmadát tette ki, ami régiós összehasonlításban rendkívül magasnak számított, csak a balti államokban voltak ennél magasabb arányok. A devizahitelek több mint 90 százalékát svájci frankban vették fel, az adósok kétharmada 150-165 forintos svájci frank árfolyamon. 

Hitelkatasztrófa számokban

A legfrissebb adatok szerint alig több mint bruttó 300 milliárd forintnyi olyan lakossági hitel maradt a bankoknál, amit legalább három hónapja nem törlesztenek az adósok. Ennek azonban csaknem a duplája – közel 550 milliárd forintnyi követelés - került át követelésvásárlókhoz. Becslések szerint mintegy 50 ezer adós veszítette el a kényszer-értékesítések következtében a lakását. Negyedévente 1500 főt lakoltatnak ki, ennél 2-3-szor többen önként költöznek ki, így naponta 120-an vesztik el otthonukat. Többszázezer család, köztük 280 ezer nyugdíjas küzd jövedelemletiltással, a Központi Hitelinformációs Rendszer negatív adóslistáján többszázezer problémás ügyfél szerepel.

Szerző

3,3 millió autót hív vissza a General Motors

Publikálás dátuma
2018.09.29. 10:20
Illusztráció
Fotó: Yan xiang / Imaginechina
Meghibásodott felfüggesztés miatt intézkednek. A cég ingyenesen javítja az összes érintett autót.
3.3 millió Buick, Chevrolet és Cadillac márkájú autóját hívja vissza a General Motors (GM) Kínában - írja a Reuters. A visszahívás október 20-ával veszi kezdetét a felfüggesztési rendszer hibája miatt, derül ki a kínai piacszabályozás közleményéből.
A visszahívott járművek mind 2013 és 2018 között készültek. Javításukat díjtalanul vállalja a GM.
Korábban, szintén szeptemberben a BMW hívott vissza 139 ezer autót kínában.
Szerző

Minden nap hóvége

Publikálás dátuma
2018.09.29. 10:16
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az emberek 69 százaléka szerint nőtt vagy nem változott a szegénység mértéke Magyarországon az elmúlt öt évben, az elmúlt 3-4 évben pedig a hazai családok negyedének romlott az anyagi helyzete – derül ki a Publicus Intézet reprezentatív felméréséből, amelyet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített.
A helyzetért az emberek harmada a Fidesz-kormányokat okolja, és nagy többségben (62 százalék) vannak azok, akik szerint a kormány nem tesz meg mindent a szegénység leküzdéséért. A magyarok háromnegyede hónapról hónapra él, és a teljes lakosság 41 százalékát sorolják a szegények közé - írja a Vasárnapi Hírek a közvéleménykutató legfrissebb elemzéséből.
A helyzet fényévnyi távolságra van a kormányzati propagandával sulykolt sikerektől, a Magyarország jobban teljesít vagy az erősödő ország kampányszlogenektől. Egy másik ország képe rajzolódik ki, ha az emberek véleményét kérdezik meg arról, hogy ők valójában hogyan élnek. A megkérdezettek szerint a lakosság 41 százaléka szegény. Ez megdöbbentően magas szám, jóval nagyobb annál, mint amiről a döntéshozók tudomást vesznek vagy amit a statisztikák egy része mutat, ez utóbbiak ugyanis általában a lakosság harmadát sorolják ebbe a kategóriába. Az egyenlőtlenségek azért is növekedhetnek, mert ennek kezelése nem prioritás a kormány számára, az épp a leginkább rászorulókon sokat segítő ellátások többségének összegét ugyanis csaknem egy évtizede nem emelték.

Hónapról hónapra élnek

Érdekes adat, hogy a magyarok 26 százaléka azt gondolja: szegénynek akkor számít valaki, ha az egy főre jutó jövedelem havi 50 ezer forintnál kevesebb. Aki ennél többet kap, az tehát – legalábbis a válaszadók negyede szerint – már nem szegény, vagyis nincs súlyos létbizonytalanságban. Pedig ennél jóval többen kerülhetnek ebbe a csoportba. A felmérésből ugyanis kiderült: a lakosság 39 százaléka vagy épphogy kijön a havi keresetéből, vagy hónapról hónapra anyagi gondjai vannak. Ha pedig megszűnik a havi rendszeres jövedelem, az totális elszegényedést és nélkülözést jelent. A Publicus Intézet mérése szerint a lakosság 37 százaléka egy hónapig sem tudná fizetni a kiadásokat, ha elveszítené a munkáját, 24 százalék pedig erre 1-2 hónapig lenne képes. A magyarok közel kétharmada tehát komoly bajba kerülhet, ha jelentős apadás következik be a bevételeiben. Rendszeresen félretenni ugyanis a lakosság mindössze 8 százaléka tud. A Publicus adatai alapján a magukat szegénynek tartók kétharmada szerint nőtt a szegénység a rendszerváltás óta. Mégis, sokan nem gondolják, hogy szegények lennének, létezik ugyanis objektív és szubjektív szegénység. Abban, hogy valaki annak érzi-e magát, sokat számít az, hogy volt-e már jobb helyzetben.

Megoldásképtelen a kormány

A kutatás szerint a szegénységért hazánkban 36 százalék (vagyis minden harmadik állampolgártársunk) okolja magukat az embereket. Ennél viszont többen vannak, akik valamilyen módon a kormányzati politikát okolják; 34 százalék ugyanis a Fidesz-kormányokat hibáztatja, további 15 százalék pedig a rossz szociális ellátórendszert, amin szintén az aktuális hatalom tud változtatni. Figyelemre méltó, hogy csupán 8 százalék okolja a rossz gazdasági körülményeket, és a válaszadók 1-1 százaléka látja a probléma gyökerének a rendszerváltás utáni éveket és az MSZP-kormányokat. A helyzetet tehát a kormánynak kellene megoldani, de ebben nem túl eredményesek. A megkérdezettek közel kétharmada (62 százalék) ugyanis nemmel válaszolt, amikor arról kérdezték, hogy vajon a kormány mindent megtesz-e a szegénység leküzdéséért. És hogy mióta tart ez a folyamat, mikor képződött (vagy termelődött újra) a szegénység? Az emberek 44 százaléka gondolja úgy, hogy az elmúlt 10 évben nőtt ennek mértéke, míg 21 százalék szerint nem változott a helyzet. A kép még sötétebb, ha mindezt az elmúlt 5 évre nézzük. Erről az időszakról ugyanis már a megkérdezettek 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy növekedett a szegénység mértéke, és éppen fele annyian gondolják azt, hogy változatlan a helyzet. Még a Fidesz-szavazók is kénytelenek belátni, hogy igenis baj van, csaknem felük nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt 5 évben nőtt vagy nem változott a szegénység mértéke. Az ellenzéki pártokat támogatók ennél is markánsabb véleményen vannak. Az MSZP-szavazók 65, míg a Jobbikra voksolók 61 százaléka szerint rosszabb a helyzet. A válaszok alapján ráadásul a hazai családok negyedének romlott az anyagi helyzete az elmúlt pár évben is. A kormányzat által az utóbbi években felpörgetett, a statisztikákat javító közmunkaprogram sem jelent megoldást, a válaszadók háromnegyede szerint ugyanis ez egyáltalán nem vagy csak kicsit járul hozzá a szegénység leküzdéséhez.

Kínos ügy a létminimum

A kormánynak láthatóan kínos, hogy az ország egyharmada a létminimum alatt kénytelen élni, legalábbis erre utal, hogy a Központi Statisztikai Hivatal – módszertani okokra hivatkozva – 2015-ben felhagyott ennek számításával. Akkor egyébként arról tájékoztattak, hogy az egy felnőttből álló háztartásnak legkevesebb havi 87,4 ezer forint kellett, hogy a legszükségesebb kiadásokat fedezze 2014-ben, míg két főnek 152,9 ezer forintra volt szüksége. A KSH munkáját a Policy Agenda kutatócég folytatta, 2016 óta ők számolják ki, hogy mennyi a létminimum. Ennek összege azt mutatja, mekkora jövedelem kell ahhoz, hogy biztosítani lehessen a szükségletek szerény, megfelelőnek mondható kielégítését. Az egy főre jutó létminimum összege a számításaik szerint 2015-ben havonta 88 016 forint volt, 2017-ben pedig 90 450 forint. Tavaly egyébként a lakosság 30 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a családi jövedelem nem érte el a létminimum szintjét. A legkiszolgáltatottabb helyzetben a gyermeket nevelő családok voltak, közülük majdnem minden második számított létminimum alatt élőnek. A becslések szerint ez 750 ezer gyermeket érintett, és vélhetően azóta sem javult a helyzet. Komoly nehézségekkel küzdenek azok az anyák is, akik otthon ápolják hozzátartozóikat. A tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása ma nem számít foglalkoztatási jogviszonynak, az ezt végző családtagok csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csupán 52 800 forint. Ez pedig érthető okokból szinte semmire sem elég. Ezekben a családokban két vagy több ember sok esetben összesen kevesebb, mint 100 ezer forintból kénytelen megélni, pedig egy sérült gyerek ellátása megannyi többletköltséggel, és gyakorlatilag 24 órás állandó szolgálattal jár. A szegénység leginkább a gyerekeket, a fiatalkorúakat, az egyszülős családokat, a munkanélkülieket és a romákat sújtja. Erre rendszeresen felhívják a figyelmet az ellenzéki pártok képviselői is, érdemi kormányzati válasz azonban ritkán érkezik. Pedig a legszegényebb járásokban az egy főre jutó havi jövedelem alig vagy nem éri el a 47 ezer forintot, a fővárosi és a borsodi átlagkeresetek között több mint 110 ezer forint lehet a különbség. A kormány mégsem tesz érdemi lépéseket például a gyermekszegénység, a lakhatási válság vagy a nyugdíjasok helyzetének megoldására.

Gödörben a nyugdíjasok

Az elszegényedés komolyan veszélyezteti a nyugdíjasokat is, az emberek közel fele (47 százaléka) gondolja azt, hogy ennek a csoportnak a tagjai küzdenek a megélhetésért. Ez valószínűleg nem is áll távol a valóságtól, hiszen miközben egyre többe kerül a mindennapi élet, a nyugdíjasok ellátása alig nő, a nyugdíjminimum 10 éve változatlan, és bár vannak egyszeri juttatások (Erzsébet-utalvány vagy nyugdíjprémium), ezek nem épülnek be az ellátásokba, amelyek növekedése éppen hogy követi az inflációt. Jól jelzi ezt, hogy jövőre csupán 2,7 százalék lehet a nyugdíjemelés, miközben az infláció már most 3 százalék fölött van. A magyar nyugdíjak vásárlóereje messze az uniós átlag alatt van, a tagállami rangsor utolsó harmadának elején. Más szempontból is rossz példa hazánk nemzetközi összehasonlításban. Az OECD legújabb kutatása alapján ugyanis, aki Magyarországon szegénynek születik, annak még az ük-ük-ükunokája is szegénységben él majd, és csak az ő gyereke érhetné el az átlagos életszínvonalat – erről az Index számolt be júniusban. Mint írták, a jelentés szerint hét generáció munkájával juthat el egy család a szegénységből az átlagos életszínvonalig. Ezzel az európai országok közül Magyarország számít a társadalmilag legkevésbé mobil társadalomnak Európában. Az OECD-átlag 4,5 generáció.

Kiket érint pontosan?

Létezik egy úgynevezett szegénységi kérdőív is, az EU-ban leginkább ezt használják arra, hogy felmérjék, valaki szegény-e vagy sem. A kérdések: „Tud-e egy 50 ezer forintos váratlan kiadást fedezni? Megengedhet-e magának évi egyhetes üdülést? Igaz-e, hogy nem kell takarékoskodnia a fűtéssel? Jut-e kétnaponta húsétel az asztalára? Igaz-e, hogy még sohasem került hátralékba a hiteltörlesztéssel vagy számlákkal? Van-e telefonja? Van-e színes tv-je? Van-e kocsija? Van-e mosógépe?” Akinek legalább 4 kérdésre nem a válasza, az már szegénynek minősül. Hazánkban sokak tartoznak ebbe a csoportba, ez nem csak a Publicus Intézet felméréséből vagy az imént felsorolt kérdésekre adott válaszokból látszik. Tavaly az Eurostat adatai is azt mutatták, hogy Magyarországon a lakosság 16,2 százaléka, 1 millió 567 ezer ember tartozik a súlyos nélkülözésben élők csoportjába. Ennél csak Bulgáriában, Romániában és Görögországban rosszabb a helyzet. Azt, hogy mi is a szegénység, nehéz meghatározni. Korábban Ferge Zsuzsa szociológus beszélt arról a lapnak, hogy sok fogalom van a szegénységre, de nincs pontos meghatározása. Van például egy úgynevezett szociális minimum, ami azt mutatja meg, mennyi az a minimális pénz, amelyből egyébként egészséges családtagokat feltételezve olyan szinten lehet megélni, ami az országban már elfogadhatónak tűnik. De itt is lehetnek eltérések a megközelítésben. Más szempontok alapján közelített a kérdéshez a Bertelsmann Alapítvány társadalmi igazságosság jelentése. Ez azt nézi, hogy az adott ország hogyan bánik a szegényeivel, mennyire ad esélyt a gyerekeinek. Eszerint az utolsó 5-ben vagyunk a vizsgált 28 ország között. Azaz sem a szegénységgel, sem az egészséggel, sem a gyerekek esélyeivel, sem a diszkriminációval nem foglalkozunk tisztességesen.
Frissítve: 2018.09.29. 10:45