Utálom Vandát!

Igazán derék dolog, hogy a szolgáltatóm „halad a korral”. Halad, ha alkalmas a humán partner lecserélése robottal. Csakhogy Vanda, szegény, roppantul buta, primitív.

Döbbenetes, hogy ma már mennyi elektronikus és elektromos eszköz szolgál engem! Meg persze a családomat, barátaimat, honfitársaimat szerte az országban. Gondoljuk csak el, hány különféle készülékünk van, sőt, nem egy esetben az azonosakból is több darab, mert minden családtagnak van sajátja. Elektronikusnak itt az okostelefon, a vezetékes telefon (no, az inkább elektromos), a tévé, a lejátszók, hozzá hangfalak, és persze asztali számítógép, meg ha kell, tablet, laptop. És hozzájuk a kiszolgálók: nyomtató, másoló, szkenner. Ezekhez járul a villamos készülékek tömege, amelyek jelentős része ma már elektronikát, sőt "okosságot", vagyis valamilyen fokon mesterséges intelligenciát is tartalmaz.

Egyszer, még a kilencvenes évek elején elkapott egy kemény influenza. Több napig lábadoztam, lázam már nem volt, de ágyban kellett kivárnom a betegség végét. Olvasni nemigen tudtam, égett a szemem. Unalmamban kitaláltam, hogy összeszámlálom, hány villamos berendezés van a háztartásunkban. Negyven-egynéhány darabig jutottam. És nemcsak a darabszám volt érdekes, hanem a teljesítmény-skála is. A férjem villanyborotvájától, a magnótól kezdve a mosógépig, a hűtőkig terjedt a névsor, tehát a nagyon kicsi, egy-két wattos fogyasztásúaktól a kilowattos nagyokig.

Aztán körülbelül két évtized múltán újra ágynak estem. Most már rutinosan álltam neki újabb leltár készítésének. Meglepett, hogy ekkor már hetven körülire ugrott a lista számossága, hiszen a régiek mellé beléptek újak, megjelent jó pár teljesen újfajta készülék is. Ami nagy öröm, többségük roppant hasznosan szolgál.

Amíg meg nem hibásodik.

Mármost minél számosabban szolgálnak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamelyik meghibásodik. A mosóteknő ugye, évtizedekig rendben a mosónő keze alá állt, nem volt vele semmi baj, ahogyan a faszenes vasaló is sok-sok évig jól dolgozott. Ha a jégszekrény kapott jeget, hűtött, amíg le nem olvadt. És persze, nem volt mobiltelefon, fagyasztó, mosogatógép, automata mosó- és szárítógép, televízió, tablet.

Nem sorolom. Csodálatos kiegészítői, szolgái életünknek a modern villamos és elektronikus készülékek, okosabbá, kényelmesebbé, szebbé teszik mindennapjainkat.

Hanem, amikor csődöt mondanak… Akkor sincs baj, elő a postán kapott "kisokos" füzetet, kiválasztom a legjobban tetsző nevet-telefonszámot, és máris jön a szerelő. Még jobb, hogy az elektronikus szolgáltatót fel lehet hívni és ott, a telefon túlsó végén felkészült operátorok segítenek a bajban. Nekem például az egyik szolgáltatónál négy készülékem is üzemel: tévé(k), mobil- és vezetékes telefon, meg főleg a számítógépemen az internet. Van is jó tapasztalatom, mert például pár hónapja zűr támadt a netes szolgáltatásommal. Nosza, felhívtam a megszokott négy-számjegyes telefon-állomást, végigszenvedtem a hosszú bevezetőt, utasításra megnyomtam ezt a gombot, azt a gombot, vártam 10-12 percet, de végül jelentkezett egy kellemesen udvarias fiatalember vagy hölgy. Elmondtam a bánatomat és közösen megoldottuk a dolgot. Ők utasítottak, hogy miket csináljak – és a végén minden jó lett.

Hát most nagyot változott a világ. A napokban este néztem a tévét, rendben kikapcsoltam. Ám másnap este bekapcsoláskor kép helyett csak egy hibaüzenet jött. Megtettem, amit azon parancsoltak, de célt nem értem. Semmi baj, hívom a szokásos számot. Amelyen is, a szokott szövegek után egy nagyon kellemes női hang jelentkezett. Vandaként mutatkozott be, azzal, hogy ő az én robot segítőm. No, ezt ismerem, már a hetvenes években találkoztam vele munkám során. Szakértői rendszereknek hívják és valaha orvosi tanácsadásokkal kezdték. Megsúgom, nem váltak be, de istenem, akkor még nagyon a kezdetén járt a mesterséges intelligencia alkalmazása, ám napjainkra nyilván roppant sokat változott, fejlődött. Igazán derék dolog, hogy a szolgáltatóm "halad a korral". Halad, ha alkalmas a humán partner lecserélése robottal. Csakhogy Vanda szegény roppantul buta, primitív. Mit lehet tenni, játsszuk végig. Remélhetőleg van átjárás a humán segítőhöz. Ám Vanda a rövid és nagyon primitív kis párbeszéd végén elégedetten közli, hogy minden rendben van és egyszerűen bontja a kapcsolatot. Átjárás pedig nincsen. Kész, vége.

Minden mérnök tudja, már az első egyetemi évben megtanulja, hogy: "egy mérés nem mérés, két mérés ad ki egy fél mérést, három mérésből lesz egy mérés". Még kétszer próbálkoztam. Azonos, keserves eredménnyel, vagyis, eredménytelenül.

(Közbevetőleg, nem lényeges, de mégis… Már a szegény párbeszéd-eszköz neve is dühít. Miért Vanda? Ez egy lengyel eredetű női név, egy mondabeli királylányé, a jelentése vad nő. Nos, az én esetemben ő inkább egy szelíd, de igencsak buta nő. Amellett, nagyon mellékesen megkérdem, vajon miért egy lengyel nevet választottak, miért nem lett Erzsébet, Katalin, Mária? Persze, lehet, hogy lengyelek dolgozták ki a szoftvert és a megrendelő, vagyis a szolgáltató - akit voltaképpen én, a fogyasztó tartok el nagyon szép pénzért - onnan rendelte meg.)

Foglalkoztam valaha, ifjabb éveimben számítástechnikával, ma is mindennap használom, nem ismeretlen számomra a mesterséges intelligencia sem. Természetesen elkötelezett híve vagyok az innovációnak, a technikai haladásnak. Éppen ezért gyűlöltem meg Vandát. Mert lejáratja, diszkreditálja a modern eredményeket, azáltal hogy nem szolgál megfelelően, hogy buta, hogy nem használó-barát, hogy miatta nem juthatok választási lehetőséghez. És azért is, mert a szolgáltatóm, amely eddig jól szolgált, nem értesített a változásról. Jó, nyilván haladni akart a korral, talán nem kapott munkaerőt, meg ezáltal olcsóbb is számára a szolgáltatás – sokféle indoka lehet. De így épp ellenkezőjére fordult a buzgalom, mert elidegenít az újdonságtól, a technikai haladás előnyeinek örömétől. És amikor valóban jó alkalmazással találkozik az egyszerű használó, aki persze lehet akár más szakma kiválósága is, már eleve elfogultsággal, előítélettel fordul a lejáratott technikai újdonsághoz. Ami nagy baj, mert technikai megújulás nélkül nincs társadalmi haladás sem.

Végül egy nagyon lényeges, nem elhanyagolható kérdés: vajon mi lett, mi lesz azoknak a rokonszenvesen, udvariasan kommunikáló humán operátoroknak a sorsa, akik eddig kiváló szakértelemmel segítették a készülékük vagy a szolgáltatásuk meghibásodása miatt telefonálókat? És ez nem csak a ma, hanem már a holnap kérdése is, messze túlmutatva a jelenlegi, egyelőre butuska, alkalmatlan Vanda roboton.