Fél év alatt 2,6 milliárd hasznot hajtott a Mészáros birodalom

Publikálás dátuma
2018.09.30. 18:09
Mészáros Lőrinc
Fotó: Népszava
A felcsúti nagyvállalkozó birodalma egyre nagyobb, de a tőzsdei jelentések szerint nem feltétlenül termel több hasznot.
Mindössze 168 millió forintos féléves nyereségről – "átfogó jövedelemről" – számolt be a kormányfő bizalmasaként ismert felcsúti nagyvállalkozó, Mészáros Lőrinc tőzsdei zászlóshajója, az Opus Global Nyrt. Közleményük nem említi, hogy ehhez képest tavaly ilyenkor még 2,1 milliárdos nyereséget jelentettek. Az időszaki árbevétel 21 milliárd forint lett az előző év első hat havának 17 milliárdjához képest. A visszaesés azért fura, mert a csoport ez idő alatt a többszörösére nőtt. Maguk is említik, hogy a cég összértéke az árfolyam alapján 44 milliárdról 225 milliárdra ugrott. A saját tőke és a teljes értéket képviselő mérlegfőösszeg ugyanakkor kevéssé fejlődött. Az Opus érdekkörébe tartozik többek között a felcsúti expolgármester állami megbízásairól elhíresült eredeti társasága, a Mészáros és Mészáros Kft., az építőipari profilú győri Euro Generál, a partvonalon kívülinek szintén kevéssé nevezhető, vasúti kivitelezéssel foglalkozó R-Kord, a tiszapüspöki izocukorgyár, a Csabatáj nevű békési mezőgazdasági csoport, a tűzhelygyártó Wamsler, a Mediaworks nevű kiterjedt sajtóbirodalom, a Magyarország második legfontosabb áramtermelőjének számító Mátrai Erőmű, valamint a szintén visontai, Viresol nevű búzafeldolgozó. Vasárnap jelentett Mészáros Lőrinc két másik – egymással és az Opussal is bonyolult tulajdonosi összefonódásban lévő – tőzsdei cége, a Konzum és az Appeninn is. Előbbi átfogó jövedelme az azonos időszakra vonatkozó 4,2 milliárdról 2,3 milliárdra esett, a főleg ingatlanokban utazó Appeninn – euróban számolt – félévi adózott eredménye viszont mintegy 12 millió forintos veszteségből több mint kétszázmilliós nyereségbe fordult át. Utóbbi birtokolja például a Spar több áruházépületét és a Balaton-parti Club Aligát is. A befektetésekkel foglalkozó Konzum főként a turizmus, a bank-, a pénzügyi, az informatikai, az ingatlan-, valamint a telekommunikációs szektorban tevékenykedik. Ide tartozik például a Hunguest Hotels-lánc, a Balatontourist – így a tóparti kempingek –, a CIG Pannónia biztosító vagy a gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping. Különböző tőkeműveletek révén a Konzum saját tőkéje az év második felére 70 milliárd közelébe nő. * Pontosítás: A gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping nem képezi a Konzum Nyrt. tulajdonát. A gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping kizárólagos tulajdonosa Gyomaendrőd Város Önkormányzata. 
Szerző
Frissítve: 2018.12.02. 09:25

Sokba kerülhet a Kelet pénze - interjú Oszkó Péterrel

Publikálás dátuma
2018.09.29. 16:26
Oszkó Péter
Fotó: Lakos Gábor
Oszkó Péter, jogász, üzletember, kockázatitőke-befektető, 2009-2010-ben a Bajnai-kormány pénzügyminisztere. 2014 óta építi saját vállalkozásait. Hobbija egyebek között a szájharmonikázás és a sziklamászás - olvasható a Vasárnapi Hírekben.
„Mint az üzleti életben: magas kockázatokat vállalunk, de ezeket a kockázatokat mindig kontroll alatt tartjuk.” - mondja az egykori tárcavezető a sziklamászásról a hetilapnak adott interjúban
– „Van élet a politikán kívül is” – bátorította civil szakmák felé a tavaszi választáson elhasaló pártok vezetőit. Kritikus a „hatalommámoros” kormánnyal is, de annyira azért nem zavarja az ország gúzsba kötöttsége, hogy politikai szerepet vállaljon? – Viszonylag lehetetlen feladatokba is bele szoktam állni, pénzügyminiszterséget is vállaltam a pénzügyi válság legmélyén, az üzleti életben is a küzdelmesebb vállalkozások vonzanak, de mérlegelnem kell, van-e értelme és hatása annak, amit csinálok. Ma nem olyan a közeg, hogy önálló gondolatokat könnyen befogadna a politika. – De nem gondolja, hogy mivel sok, egyelőre alkalmatlannak tűnő közéleti aktor van, ezért formálgatni kellene egy alkalmas alakulatot? Vagy ez a lehetetlenek között is a leglehetetlenebb? – Pillanatnyilag a leglehetetlenebb. Az alkalmatlannak tűnő ellenzéki szereplők arra alkalmasak, hogy megakadályozzák más, akár potens ellenzéki erő felnövekedését. Teljes csapdahelyzet, miközben van egy egyre nagyobb túlhatalommal rendelkező kormány, amely nem bánik kíméletesen azzal, akiben konkurenciát lát. Nem értékteremtőnek, hanem kiküszöbölendőnek tekinti a versengést, amivel mélységesen nem értek egyet. Az országnak, de még a kormányoldalnak is az lenne az érdeke, hogy legyen versenyképes alternatíva. – Egy okos közegnek a verseny elvileg jót szokott tenni. A Fidesz miért irtózik tőle? – Nehezet kérdez, politológusoknak valót. De az biztos, hogy mély hatást gyakorolt rájuk a 2002-es és a 2006-os választási vereség. Ebből eredeztetem azt a politikai kultúrát, amely a verseny minden lehetőségét ki akarja zárni. Ha már úgysem korrekt a megmérettetés, akkor legyen teljesen inkorrekt, esély se legyen velük szemben. – Azzal – az esztétikai „élményen” túl – mi a legnagyobb baj, hogy a gazdaságban nem a rátermett, hanem a baráti versenyzőknek áll a zászló? – Nem szeretem a politikában a sporthasonlatokat, de ez a legszemléletesebb: ha nem a legügyesebb és legtehetségesebb embereket választom a csapatomba, hanem a leglojálisabb haverjaimat, akkor otthon erősnek tűnhetünk, de idegenben mindig veszíteni fogunk. Ez így van a gazdaságban is. A legnagyobb hazai, közelmúltban felfuttatott cégcsoportok megmérettetés nélkül, politikai helyzetük miatt tudnak fejlődni. Viszont a nemzetközi siker nemcsak a cégméreten és a pénzmennyiségen múlik, hanem azon is, ki mennyire ért ahhoz, amit csinál. – A kormányt segítő konjunktúra vagy – ahogy ön írja – kegyelmi állapot, amely a 4 százalék körüli növekedést hozza, meddig maradhat fenn? – Néhány évig. A kegyelmi állapotnak két oka van. Az egyik, hogy a pénzügyi válságot pénznyomtatással kezelték nagy jegybankok, ami főként a hozzánk hasonló nyitott, külső adósságokkal rendelkező kis gazdaságok számára jelentett könnyebbséget. Ezért kedvezőek az adósságfinanszírozási költségek, és ezért lehetnek alacsonyan a kamatok. A másik ok az uniós források nagy mennyisége. A kétoldali forrásbőség meglátszik a magyar gazdaság teljesítményén. – De ez nem tart örökké. – A pénzbőség politikájából lassan visszalépnek a jegybankok, az érzékenyebb gazdaságok, Törökország, Brazília már most negatívan reagálnak. A Magyarországhoz hasonló helyzetű országokat is megviselheti a forrásbőség visszafogása. Az unióban sem rózsás a helyzetünk, a kormány hatalompolitikai taktikázása nem könnyíti az új költségvetés tárgyalási pozícióit. És még a fejlesztési pénzek korábbi „laza” kezelésének is lehetnek költséges következményei. Mindkét körülményben várható tehát kedvezőtlen változás. A globális folyamatokat nem tudjuk befolyásolni, az uniós forrásoknál azonban befolyásolhatjuk az eredményt. Kérdés, mi a prioritás: az európai pártcsaládok átrendezésére irányuló próbálkozás vagy az ország jó tárgyalási pozíciója. – Nem tűnik úgy, mintha a kormány változtatna a Brüsszellel szembeni hadviselésén. A gyakori keleti vizitek jelenthetik, hogy unión kívüli, orosz, kínai vagy „türk” forrásokat keresnek? – Ez nemcsak valószínűség, hanem szinte bizonyosság. Viszont az illúzió, hogy ezeknek az országoknak nincsenek politikai feltételeik. Oroszországnak egyértelműen vannak. Kína pedig kemény pénzügyi feltételekkel köt stratégiai megállapodást. Ez olyan szuverenitásfeladással járhat, amely bőven meghaladja az uniós politikában is előforduló szintet. Illúzió, hogy jobb üzleteket lehet kötni Keleten. Ha a paksi beruházás épp abban az időszakban kezdődik, amikor a forrásbőség visszaesik, akkor ez mentőövszerű hatással járhat, de közben olyan függőségi helyzetet okoz, amelyet utána évtizedekig nyög az ország. 
A teljes interjút a Vasárnapi Hírek legfrissebb számában olvashatja el. 

Halvány reménysugár a devizahiteleseknek

Publikálás dátuma
2018.09.29. 12:00
Devizahitelesek tüntetése
Fotó: Vajda József / Népszava
Bár a devizahitelesek számára kedvező döntést hozott az Európai Unió Bírósága, a szakértők az eddigi hazai bírói gyakorlat alapján nem sok jóra számítanak.
Egy hallgatólagosan lezártnak tekintett dossziét nyitott újra az Európai Unió Bírósága (EUB) a múlt héten, amikor kimondta, a magyar bíróságok vizsgálhatják, megfelelően tájékoztatták-e ügyfeleiket annak idején a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatairól. Ha úgy ítélik meg, a szerződési feltételeket a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg, akkor akár tisztességtelennek is nyilváníthatják a szerződéseket. A tájékoztatásnak pedig nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem konkrét tartalommal is meg kell tölteni – mondta ki a luxemburgi testület. Mindennek azért van nagy jelentősége, mert a devizahitelek forintosítására vonatkozó 2014-es törvényekkel a kormány megszüntetett ugyan a devizahitel-szerződésekben bizonyos tisztességtelen feltételeket, de mivel az árfolyam-kockázattal kapcsolatban nem rendelkezett, lényegében kimondta: annak terhét a fogyasztóknak kell viselniük. Ezt követően pedig a bíróságok nem vizsgálták a devizahiteles perekben az árfolyam-kockázattal kapcsolatos kérdéseket. Holott a bankok többsége – inkább saját magát levédve, semmint a tényleges tájékoztatást szolgálva - csupán egy sablonszöveget íratott alá a hitelfelvevőkkel, amelyben az adós vállalja az árfolyam-változásból eredő kockázatokat.  Két magyar devizahiteles perének ügyében azonban a Fővárosi Ítélőtábla kikérte az Európai Bíróság véleményét: értékelheti-e egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, annak ellenére, hogy a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázat adósokra történő terhelését. Ennek kapcsán mondta ki az EUB, hogy igenis lehet vizsgálni ezeket a kérdéseket, ezt nem befolyásolja a forintosítási törvény. A Kúria az ítéletet követően azonnal közleményben sietett leszögezni: tanulmányozzák a döntést, de ők már 2015-ben és 2016-ban is ezen a véleményen voltak. Érdekes módon a bíróságok mégis keresetek ezreit utasították el arra hivatkozva, hogy az árfolyam-kockázattal kapcsolatos tájékoztatást már nem lehet vizsgálni – hívta fel a figyelmet Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Szerinte a Kúria „álszent közleményével” csupán a bíróságokra próbálja hárítani a felelősséget, miközben valójában „elvárás volt a bíráktól”, hogy utasítsák el a kereseteket. Úgy véli: a folyamatban lévő mintegy 10-12 ezer devizahiteles per száma a sokszorosára nőhet az ítélet nyomán, de szubjektív bírói döntések születhetnek, hiszen nincs egy lista, amely összefoglalná, miről és hogyan kellett volna tájékoztatniuk a hitelfelvevőket a bankoknak. Az EUB döntését megelőző főtanácsnoki vélemény ugyan arra tett javaslatot, hogy a nemzeti bíróság határozza meg ezeket a kritériumokat, de az ítéletből ez végül kimaradt. Barabás Gyula úgy fogalmazott: a magyar bíróságok eddigi gyakorlata alapján kétségei vannak, hogy a perek többségében a bírák a devizahitelesek javára ítélnek majd. A folyamatban lévő árveréseket és végrehajtásokat ezzel együtt azonnal le kellene állítani, az EUB szándéka ugyanis egyértelmű.   Ravasz László ügyvéd, az Adóskamara képviselője úgy látja: a devizahitelesek ügyét Magyarországon soha nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték, ehhez pedig a bíróságokat is felhasználták. Mint mondta: a devizahitelek elterjedése ugyanúgy politikai döntés – egy hibás gazdaságpolitikai elképzelés – hatására történt, mint ahogyan később a kormány és a bankok között megkötött alkuk miatt utasították el a bíróságok a devizahiteles keresetek sokaságát. Kérdéses, a Kúria hajlandó-e most az eddigi irányvonalat korrigálni és az európai jogrendnek megfelelő iránymutatást adni a bíróságoknak. Ravasz László szkeptikus e tekintetben, bár – mint fogalmazott – az EUB ítélete ad egy reménysugarat: ha a devizahitelesek és a magyar bíróságok a sarkukra állnak, felülírható a rendszer. Az ügyvéd szerint egyébként a fő kérdés nem is az, hogy megfelelő módon tájékoztattak-e annak idején a kockázatokról a bankok, hanem az, hogy egyáltalán azt a terméket adták-e el, amit ígértek. Az emberek egy olyan olcsó lakáshitelért fordultak hozzájuk, amelyet – ellentétben az akkor 15-18 százalékos kamatozású forinthitelekkel – hosszú távon is fizetni tudnak. Erre kínálták fel a bankok a svájci frank alapú, olcsó hiteleket. Ezeket az ügyfelek mégsem tudták hosszú távon fizetni, vagyis a bankok nem teljesítették, amit a vállaltak – magyarázza Ravasz László. Szerinte emiatt az összes devizahitel-szerződést érvénytelennek kellene nyilvánítani, és mielőbb le kellene állítani a végrehajtásokat. Emellett hatályon kívül kellene helyezni azokat a – például magas illetékeket előíró - jogszabályokat, amelyek megnehezítik a devizahitelesek jogérvényesítését. Ezekkel ugyanis most akár azt is meg lehet akadályozni, hogy egyáltalán elinduljanak ezek a perek.     

Ma már másképp csinálják a bankok is

„Az adós kijelenti, hogy a jelen szerződésben hivatkozott, az árfolyam-változásból eredő kockázatokat megértette, és viseli azokat. Az adós kijelenti továbbá, hogy a bankkal szemben igényt nem érvényesít az árfolyam-kockázatból eredően, és kölcsön folyósítását mindezek ismeretében kéri.” Bő egy évtizeddel ezelőtt tízezrek írtak alá ilyen és ehhez hasonló kitétellel devizahitel-szerződéseket; ezek túlnyomó része azonban bővebb felvilágosítással nem szolgált a kockázatok konkrétumait illetően. Ma viszont a bankok már a hitel felvétele előtt is több oldalas dokumentumokban tájékoztatnak a kockázatokról. Árfolyam-kockázat ugyan már nincs, mivel ma már csupán forint hiteleket lehet fölvenni, a kamatok azonban változhatnak, a bankok pedig konkrét számításokkal alátámasztva mutatják be: a kamatok emelkedése hogyan hathat a hitel törlesztőrészletére.  

A magyarok léptek leginkább a csapdába

Az Európai Bíróság döntése nyomán nem oldódik meg automatikusan a magyar devizahitelesek ügye, a hazai bíróságoknak ugyanis egyesével kell vizsgálnia: az adott szerződésben megfelelően tájékoztatta-e a bank a konkrét hitelügylet kockázatairól az ügyfelet. Vagyis minden adósnak külön pert kellene indítania. Mivel többszázezer perről lenne szó, a bíróságok pedig túlterheltek, az MSZP szerint a politikának kell beavatkoznia törvényhozás útján - véli Szakács László, az MSZP elnökhelyettese. Jelenleg az adósnak kell bizonyítania, hogy nem megfelelően tájékoztatták a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatáról. Az ellenzéki párt ezt megfordítaná, és törvényben mondaná ki "megdönthető vélelemként": a bankok megtévesztették devizahiteles ügyfeleiket, ezért az árfolyamkockázat terheit nem viselhetik kizárólag az adósok. Vagyis a banknak kellene bizonyítania igazát. Szakács László szerint a bankok nem informálták ügyfeleiket megfelelően, ha így lett volna, senki nem vette volna fel ezeket a kölcsönöket. Ezért ha törvény mondaná ki ezt, akkor újra kellene számolni a devizahiteleket az akkori árfolyamon, a bankoknak pedig adott esetben kártalanítaniuk kellene az ügyfeleket. A kilakoltatásokat pedig azonnal le kellene állítani. Szakács László megjegyezte: korábban a fideszes képviselők is úgy látták, hogy a bankok becsapták ügyfeleiket, most mégsem gördítenek akadályokat a végrehajtások és kilakoltatások elé. A nyári horvát devizahiteles döntés kapcsán az ellenzéki pártok által kezdeményezett rendkívüli ülésre el sem mentek a fideszes képviselők. Pedig a zágrábi kereskedelmi bíróság júliusi ítélete üzenetértékű a magyar perekre nézve. Aszerint ugyanis a pénzintézetek elmarasztalhatóak amiatt, hogy nem adtak megfelelő tájékoztatást a kölcsönt felvevőknek. A döntés értelmében 120 ezer horvát adós kaphatja vissza a hitelei után túlfizetett kamatok és a devizaárfolyam közötti különbséget. Ezt megelőzően Szlovéniában még januárban nyilvánított semmissé egy svájcifrank-alapú hitelszerződést a szlovén legfelső bíróság arra hivatkozva, hogy a bank nem tájékoztatta ügyfelét a devizahitelek magas kockázatáról. Emiatt az adósnak az eredeti hitelösszeget kell visszafizetnie a banknak, kamatok nélkül. Az ítélet nyomán 20 ezer ember tartozása csökkenhet legalább 60 százalékkal. Persze egy ilyen döntés hazánkban egészen más hatással lenne, hiszen Szlovéniában és Horvátországban nagyságrendekkel kevesebb hitelszerződést kötöttek, mint nálunk, a régióban Magyarország sétált bele a legjobban a devizahitel-csapdába. A magyar devizahitel-szerződések száma 2010-ben 5,6 millióra rúgott, ebből 1 millió jelzáloghitelre vonatkozott. Az ezredfordulón megjelenő devizahitelezés az állami lakáshitel-támogatási program szigorítása után, 2004-től kezdett el gőzerővel terjedni, a devizahitel-állomány legnagyobb mértékben 2006–2008 között növekedett. A magyar háztartásoknak 2010 júniusában már közel 7300 milliárd forint devizahitel-tartozása volt. Ez a teljes hitelállomány kétharmadát tette ki, ami régiós összehasonlításban rendkívül magasnak számított, csak a balti államokban voltak ennél magasabb arányok. A devizahitelek több mint 90 százalékát svájci frankban vették fel, az adósok kétharmada 150-165 forintos svájci frank árfolyamon. 

Hitelkatasztrófa számokban

A legfrissebb adatok szerint alig több mint bruttó 300 milliárd forintnyi olyan lakossági hitel maradt a bankoknál, amit legalább három hónapja nem törlesztenek az adósok. Ennek azonban csaknem a duplája – közel 550 milliárd forintnyi követelés - került át követelésvásárlókhoz. Becslések szerint mintegy 50 ezer adós veszítette el a kényszer-értékesítések következtében a lakását. Negyedévente 1500 főt lakoltatnak ki, ennél 2-3-szor többen önként költöznek ki, így naponta 120-an vesztik el otthonukat. Többszázezer család, köztük 280 ezer nyugdíjas küzd jövedelemletiltással, a Központi Hitelinformációs Rendszer negatív adóslistáján többszázezer problémás ügyfél szerepel.

Szerző