Fejlesztések egyeztetés, agglomeráció jövőkép nélkül

Publikálás dátuma
2018.10.02 11:00

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Miközben sok európai metropolisz már városkörnyéki önkormányzatot működtet, nálunk az Orbán-kormány eltörölte az egyeztető fórumokat, az agglomerációs államtitkár is csak fővárosi ügyekkel foglalkozik.
A magyarországi lakosság majdnem 28 százaléka, a 2016-os adatok szerint 2 millió 743 ezer ember él Budapesten és a városhoz szorosan kötődő településgyűrű városaiban, falvaiban. Évtizedek óta megoldatlan a térség közlekedése, az egekbe ugrott budapesti lakásárak miatt ugyanakkor megint többen keresik az olcsóbbnak hitt városkörnyéki házakat, lakásokat. Az előrelépéshez közösen kellene kitalálni a megoldást a térség településeinek, csakhogy gyakorló polgármesterek, közigazgatási szakértők és kutatók is állítják: jó ideje hiányoznak a napi együttműködés intézményes fórumai nemcsak a főváros és az agglomeráció 80 települése, hanem a szomszédos községek és kisvárosok között is. Juhász Béla sződligeti polgármestert például kilenc évnyi működése alatt egyszer keresték meg azzal, hogy elmondhatja véleményét a térség közös bajairól. Két éve, a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének módosítása előtt polgármestertársaival együtt bemehetett a fővárosi közgyűlés néhány bizottsági ülésére, és írásban is küldhettek javaslatokat. Azóta is keresik, hol lehetnek a szövegben a felvetéseik. A polgármester állítja, amióta a Fidesz-kormány egyik napról a másikra elvonta a kistérségi társulások pénzét és ezzel halálra ítélte őket, azóta nincs intézményes lehetőség az egyeztetésre. A nyár elején jelent meg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) támogatásával a Milton Friedman Egyetem két oktatójának szerkesztésében az „Agglomerációs kistérségi tanulmányok” című gyűjtemény, aminek szintén az az egyik legfontosabb megállapítása, hogy a polgármesterek hiányolják a szakmai párbeszédet. Szabó Tamás egyetemi oktató, közigazgatási szakértő ezt már csak azért is fontosnak tartaná, mert a KSH előrejelzése szerint Budapest körgyűrűje annak ellenére a lakosságszám emelkedésével számolhat 2050-ig, hogy a fiatalok tömegesen költöznek vissza a belvárosba. A kötet bemutat egy polgármesterek körében végzett felmérést, amiben a kistelepülések vezetői szinte kivétel nélkül delegált képviselőkből álló agglomerációs fejlesztési tanácsok létrehozását szorgalmazták a nagyvárosok körül, ahol meg lehetne állapodni például a közlekedésfejlesztés közös megszervezéséről. Sokan kimondták, hogy fontos az önkormányzati autonómia, de a közszolgáltatásokat csak kisebb-nagyobb társulásokban tudják elfogadható színvonalon nyújtani a lakosaiknak.
A TÖOSZ tanulmánykötetének másik szerkesztője, Laki Ildikó szociológus kifejezetten Budapestet és a körülötte található agglomerációs gyűrű szerkezetét vizsgálta. A szerző az önkormányzati törvény legnagyobb hibájaként említi, hogy „semmilyen lehetőséget nem adott a főváros és agglomerációjának közigazgatási összekapcsolására”. A budapesti agglomerációban „a települések együttműködése feszültséggel teli és számos megoldatlan problémával küzd” – állapítja meg. Ezeknek a gondoknak a megoldásával azonban a jelek szerint ebben a pillanatban nem foglalkozik senki. Gerő András történész idén februárban az Élet és Irodalom hasábjain megjelent önkormányzati reformjavaslatában pár emelkedett mondattal intézte el a körgyűrűben élőket: „Táplálják a várost és élnek a városból. Budapest teljesítményének az ő teljesítményük is része; Budapest szükségletei pedig részben az ő szükségleteik”. Aztán az írásban kinevezett főpolgármesterről és utasításokat végrehajtó elöljáróvá silányított kerületi vezetőkről értekezett. A tervet talán Tarlós Istvánnak a napokban átmenetileg sikerült megvétóznia, de azt az ötletet, hogy az állam és a főváros, meg a környező települések viszonyát egy államtitkárság rendezze, a kormány már meg is valósította, kinevezte a feladatra Fürjes Balázst. Névleg a főváros és az agglomerációs települések közös ügyeinek megoldása is az ő feladata lenne, de utóbbival kapcsolatos érdemi nyilatkozatot nem találtunk tőle. Ezt kifogásolja Pitti Zoltán is egy friss elemzésben. A Corvinus Egyetem kutatója, Pécs, majd az APEH egykori vezetője úgy látja, csak a kormány által kiemelten kezelt beruházások projektgazdájaként jelenik meg az államtitkár, érdemi jövőkép a magyar lakosság negyedének otthont adó agglomerációs területről nincs.

Hatszeletes kör

Az Agglomerációs várostérségi tanulmányok című kötetben Laki Ildikó szociológus részletesen elemzi a fővárosi agglomerációs övezet hat szektorának fejlődését. Az északi szektorba 10 település tartozik, a legtöbb beköltözőt Dunakeszi fogadta be, ahol 1990 óta több mint 61 százalékkal nőtt a lakosság száma. Nem sokkal marad le Őrbottyán (57 százalék), a térségben egyedül Vác lélekszáma csökkent. A keleti szektor meghatározó városai Gödöllő és Veresegyház. Utóbbi lakossága 1990 óta majdnem megháromszorozódott. A délkeleti szektor fejlődésének kedvezett, hogy eredetileg itt alacsonyak voltak az ingatlanárak, Gyál, Gyömrő és Maglód lakosságszáma ezért dinamikusan, 15-35 százalékkal nőtt. A déli szektor már a rendszerváltás előtt is kedvelt terület volt. Szigetszentmiklóson majdnem 88 százalékos a lélekszám emelkedése, de Érd lakossága is csaknem 67 százalékkal nőtt. A nyugati szektorban találhatók az agglomeráció leginnovatívabb és a kiköltözés szempontjából legnépszerűbb települései – fogalmaz a szerző. Biatorbágy lakossága 1990 és 2016 között több mint 80 százalékkal gyarapodott, Budaörs több mint 43, Törökbálint 41 százalékkal. Az északnyugati szektor is folyamatos fejlődést mutat. Piliscsaba egyetemi várossá válása óta majdnem 58 százalékkal nőtt a lakossága Szentendre 33, Pomáz 34 százalékkal gyarapodott.

Agglomerációs érdekharc

Barcelona agglomerációjának várostérségi önkormányzatában az érintett települések polgármesterei és egyéb képviselői ülnek a katalán világváros vezetőjével az élen, a döntéshozatalt nagy munkaszervezet segíti. Fejlett intézményi struktúrájuk ellenére szeretnének továbbfejlődni. A magyar Városkutatás Kft. segítette őket annak meghatározásában, hogy mit érdemes eltanulni öt európai nagyváros gyakorlatából – mondta el a Népszavának a kutatóműhely munkatársa, Gerőházi Éva közgazdász.

– Barcelonáé az egyik legjobb várostérségi együttműködés az EU-ban. Miért van mégis hiányérzetük?
– A szervezet mostani formájában nyolc éve alakult meg, s azóta felmerült új területek bekapcsolásának igénye is. Kérdés, hogy miként lehet kapcsolatot építeni egy nagyobb várostérséggel, ugyanakkor meg kellene újítani az eredetileg bent lévő települések kötődését is. Jó példákat kerestünk a civil szervezetekkel, vállalkozásokkal való kapcsolattartásra, az agglomerációs területek fejlesztési terveinek jobb összehangolására is.

– Intézményi szinten is változtatni kellene?
– Inkább azt mondom, lehetne. Manchesternél a regionális tanács vezetőjét közvetlenül választják, és felette áll a 10 kisebb térség önkormányzatának, saját költségvetése és hivatala van, hamarosan önálló adókivetési joga is lesz. Stuttgartban a regionális tanácsot pártlistákról közvetlenül választják, ami demokratikus megoldás, de így is folytonos a települések harca, hogy kinek mennyi pénz jusson. Többnyire mindenki kap egy keveset, szétaprózódnak a források. Régen a Közép-magyarországi Fejlesztési Tanácsban nálunk is ez történt.

– Milyen feladatokat vesznek át a várostérségi szintű szervezetek az államtól vagy a településektől?
– Amíg önkéntesek, azokon a területeken működnek együtt, ahol ezzel mindenki nyer. A baj jellemzően akkor kezdődik, amikor valaki már veszíthet is. Ilyenkor általában az állam lép közbe: törvényt alkot, és kötelező feladatokat jelöl ki, amihez pénzt is ad. Manchesternél például a kormány a lakhatással, oktatással, kórházakkal kapcsolatos ügyek koordinációját már az agglomerációra bízta.

– A feladatátadás miatt az adóelosztás is változik?
– Van rá példa, hogy a szennyvíz, szemétszállítás beszedett díját a települések elutalják az agglomerációs szövetségi szintre. Az állami kompenzációk, árkiegészítések eleve ide érkeznek, máshol a települések hozzájárulást fizetnek a regionális szint hivatalainak működtetéséhez. A bevételek harmadik része a pályázatokon való közös indulásból jön össze. Az igazi előrelépés a saját, városkörnyéki szervezet adókivetési joga, de ez ritka.

– Az intézményes együttműködésből automatikusan következik egy közös identitástudat kialakulása?
– Nem feltétlenül. Manchester környékén nagyon régóta külön súlya van, hogy valaki a város tágabb térségében, Greater Manchesterben él vagy itt működik a cége. Máshol azonban az emberek a településhez kötődnek elsősorban, de hogy mondjuk a stuttgarti régióban élnek, az kevéssé fontos.

– Egyetért a polgármesterek kifogásával, hogy nálunk nincsenek fórumok az egyeztetésre? – Manapság valóban kevés ilyen lehetőség van. 2004 környékén volt egy kiugrás: akkor született újjá az agglomerációs fejlesztési tanács, a budapesti közlekedési szövetség, az agglomerációs rendezési terv, majd 2010 után ezeket eltörölték, jött a centralizáció.

– A nyári agglomerációs törvény, amiben csak fővárosi nagyberuházások szerepelnek, azt mutatja: a kormány tudja, hogy lépnie kellene, de valójában nem akar.
– Az utóbbi évek centralizációs folyamatában a kormánynak nem érdeke egy közbülső szint beiktatása, pedig olyan kérdésekben, mint a közszolgáltatások szervezés, vagy a területi tervezés, sok feladat lenne agglomerációs szinten is.

2018.10.02 11:00
Frissítve: 2018.10.02 11:00

Bekérették a budapesti svéd nagykövetet, mert egy miniszterük bírálta Orbánt

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:27
FOTÓ: AFP / KISBENEDEK ATTILA
Fotó: /
A svéd szociális ügyekért felelős miniszter nemrég úgy fogalmazott, Magyarországon "a politika bűzlik a '30-as évektől." Szijjártó már akkor "visszaszólt", de mint kiderült, nem érte be ennyivel.
Bekérették a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba a svéd szociális ügyekért felelős miniszter Magyarországot bíráló megjegyzése miatt - írja az MTI Szijjártó Péter közlésére hivatkozva.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Annika Strandhäll svéd szociális ügyekért felelős miniszter a minap azt a bejegyzést tette közzé a Twitteren, hogy "riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több »igazi« magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a '30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösíteni kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra az önállóságra nézve, amiért a nők küzdöttek."

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már akkor "visszaszólt" a politikusnak, hozzáfűzve, hogy "Magyarország a családokra költi a pénzt, Svédország pedig a migránsokra." Most pedig ismét jelezte, szerinte megengedhetetlen az a hangnem, amelyet a svéd miniszter használt.
A tárcához bekéretett nagykövetnek el is mondták, hogy elfogadhatatlannak tartják a svéd miniszter kijelentését.
"A diplomata a magyar álláspontot tudomásul vette, és ígéretet tett, hogy továbbítja" - mondta a miniszter.
2019.02.15 20:27

A kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni

Publikálás dátuma
2019.02.15 19:35
AZ MTA központi épülete
Fotó: Népszava/
Legutóbb a kommunista politika játszadozott úgy a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA), mint macska az egérrel – hangzott el péntek délután az akadémikusokból álló Stádium 28 Kör budapesti, „Tudomány a prés alatt” című fórumán, amit a Közép-európai Egyetem (CEU) egyik nagyelőadójában tartottak meg.
A terem zsúfolásig megtelt, sokaknak csak állóhely jutott. A CEU rektorhelyettese, Enyedi Zsolt szerint nem meglepő a nagy érdeklődés. Köszöntőjében elmondta: soha nem gondolta volna, hogy az MTA-nak ilyen nehéz helyzettel kell majd szembenéznie. – Elképesztő az Akadémia megbélyegzése. Persze ez a bélyeg számunkra is ismert – utalt a CEU ellen az elmúlt két évben lezajlott kormányzati média- és politikai hadjáratra, ami azt eredményezte, hogy az egyetem a következő tanévtől Budapest helyett Bécsben indítja amerikai képzéseit. Klaniczay Gábor, történész, az MTA doktora emlékeztetett: a független kutatóintézetek ellehetetlenítése nem most kezdődött. Már a 2010-es kormányváltás után nem sokkal megvonták „a másik oldalhoz” sorolt intézetek, mint például a Collegium Budapest állami támogatását. Azóta pedig gomba módra szaporodtak el az új, kormányközeli kutatóintézetek: 2011 óta kilenc új „kutatóműhely” jött létre, kezdve a Kommunizmuskutató Intézettel a leginkább elnökének, Szakály Sándor botrányos nyilatkozatairól ismertté vált Veritas Történetkutató Intézeten át az idén megalapított Magyarságkutató Intézetig. – Vagyis a kormány által létrehozott kutatóhálózat készen áll az akadémiai kutatóintézetek helyére lépni – mondta Klaniczay. Tavaly nyáron vált ismertté a kormány terve: az MTA kutatóhálózatát feldarabolnák, egyes intézeteket megszüntetnének, másokat egyetemekhez csatolnának vagy a fentebb említett állami kutatóintézetek valamelyikébe olvasztanák be. Klaniczay megemlítette: Palkovics László innovációs miniszter egyik legfőbb érve az átalakítások mellett, hogy felszámolja a „kialakult párhuzamosságokat”. Csakhogy ezeket épp a kormány hozta létre az újabb és újabb kutatóintézetek megalapításával.
A Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) több mint 20 milliárd forintot tart vissza az akadémiai kutatóhálózat működésére szánt 2019-es költségvetési forrásokból. Ez négy egykori igazságügyi miniszter, Bárándy Péter, Draskovics Tibor, Forgács Imre és Vastagh Pál szerint is törvénysértő. Mint pénteki közleményükben írták, felmerülhet a költségvetési csalás gyanúja is, ha az MTA kutatóintézeteinek járó támogatásokat – újabb törvényi felhatalmazás nélkül – a jóváhagyott céltól eltérően használják föl. Ezzel arra utaltak, hogy az ITM jórészt az Akadémiától visszatartott milliárdokból finanszírozná a Tématerületi Kiválósági Programot, amelyen az MTA-s kutatóintézetek mellett az egyetemeket és más kutatóintézeteket versenyeztetnének. Az Akadémia elnöksége kedden úgy döntött: kutatóintézeteik csak akkor indulhatnak a pályázatokon, ha a miniszter garantálja, hogy megkapják azokat a törvényben előírt forrásokat. Palkovics miniszter és Lovász László MTA-elnök pénteken tárgyalt a továbbiakról; az Akadémia Kommunikációs Főosztálya lapunkkal mindössze annyit közölt, „konstruktív tárgyalások kezdődtek” az ITM és az MTA között, amelyek a jövő héten folytatódnak. 

Több százezres fizetést kapott Palkovics, de nem publikált semmit

Az MTA kutatóhálózatát éppen felszámolni tervező Palkovics László miniszter éveken át vett fel 800 ezres fizetést az MTA egyik kutatóintézetétől, miközben semmilyen tudományos publikációja nem született – írta meg a Magyar Narancs. Palkovics 2014-ben lett miniszter, ezt követően maradtak el az elvárt publikációk. Az ITM a lapnak elismerte: a miniszter valóban nem publikált az elmúlt években, mert kutatási tevékenysége kinevezése óta „csak szakmai tanácsadásra terjedhet ki”.

Témák
MTA
2019.02.15 19:35