Fejlesztések egyeztetés, agglomeráció jövőkép nélkül

Publikálás dátuma
2018.10.02. 11:00

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Miközben sok európai metropolisz már városkörnyéki önkormányzatot működtet, nálunk az Orbán-kormány eltörölte az egyeztető fórumokat, az agglomerációs államtitkár is csak fővárosi ügyekkel foglalkozik.
A magyarországi lakosság majdnem 28 százaléka, a 2016-os adatok szerint 2 millió 743 ezer ember él Budapesten és a városhoz szorosan kötődő településgyűrű városaiban, falvaiban. Évtizedek óta megoldatlan a térség közlekedése, az egekbe ugrott budapesti lakásárak miatt ugyanakkor megint többen keresik az olcsóbbnak hitt városkörnyéki házakat, lakásokat. Az előrelépéshez közösen kellene kitalálni a megoldást a térség településeinek, csakhogy gyakorló polgármesterek, közigazgatási szakértők és kutatók is állítják: jó ideje hiányoznak a napi együttműködés intézményes fórumai nemcsak a főváros és az agglomeráció 80 települése, hanem a szomszédos községek és kisvárosok között is. Juhász Béla sződligeti polgármestert például kilenc évnyi működése alatt egyszer keresték meg azzal, hogy elmondhatja véleményét a térség közös bajairól. Két éve, a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének módosítása előtt polgármestertársaival együtt bemehetett a fővárosi közgyűlés néhány bizottsági ülésére, és írásban is küldhettek javaslatokat. Azóta is keresik, hol lehetnek a szövegben a felvetéseik. A polgármester állítja, amióta a Fidesz-kormány egyik napról a másikra elvonta a kistérségi társulások pénzét és ezzel halálra ítélte őket, azóta nincs intézményes lehetőség az egyeztetésre. A nyár elején jelent meg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) támogatásával a Milton Friedman Egyetem két oktatójának szerkesztésében az „Agglomerációs kistérségi tanulmányok” című gyűjtemény, aminek szintén az az egyik legfontosabb megállapítása, hogy a polgármesterek hiányolják a szakmai párbeszédet. Szabó Tamás egyetemi oktató, közigazgatási szakértő ezt már csak azért is fontosnak tartaná, mert a KSH előrejelzése szerint Budapest körgyűrűje annak ellenére a lakosságszám emelkedésével számolhat 2050-ig, hogy a fiatalok tömegesen költöznek vissza a belvárosba. A kötet bemutat egy polgármesterek körében végzett felmérést, amiben a kistelepülések vezetői szinte kivétel nélkül delegált képviselőkből álló agglomerációs fejlesztési tanácsok létrehozását szorgalmazták a nagyvárosok körül, ahol meg lehetne állapodni például a közlekedésfejlesztés közös megszervezéséről. Sokan kimondták, hogy fontos az önkormányzati autonómia, de a közszolgáltatásokat csak kisebb-nagyobb társulásokban tudják elfogadható színvonalon nyújtani a lakosaiknak.
A TÖOSZ tanulmánykötetének másik szerkesztője, Laki Ildikó szociológus kifejezetten Budapestet és a körülötte található agglomerációs gyűrű szerkezetét vizsgálta. A szerző az önkormányzati törvény legnagyobb hibájaként említi, hogy „semmilyen lehetőséget nem adott a főváros és agglomerációjának közigazgatási összekapcsolására”. A budapesti agglomerációban „a települések együttműködése feszültséggel teli és számos megoldatlan problémával küzd” – állapítja meg. Ezeknek a gondoknak a megoldásával azonban a jelek szerint ebben a pillanatban nem foglalkozik senki. Gerő András történész idén februárban az Élet és Irodalom hasábjain megjelent önkormányzati reformjavaslatában pár emelkedett mondattal intézte el a körgyűrűben élőket: „Táplálják a várost és élnek a városból. Budapest teljesítményének az ő teljesítményük is része; Budapest szükségletei pedig részben az ő szükségleteik”. Aztán az írásban kinevezett főpolgármesterről és utasításokat végrehajtó elöljáróvá silányított kerületi vezetőkről értekezett. A tervet talán Tarlós Istvánnak a napokban átmenetileg sikerült megvétóznia, de azt az ötletet, hogy az állam és a főváros, meg a környező települések viszonyát egy államtitkárság rendezze, a kormány már meg is valósította, kinevezte a feladatra Fürjes Balázst. Névleg a főváros és az agglomerációs települések közös ügyeinek megoldása is az ő feladata lenne, de utóbbival kapcsolatos érdemi nyilatkozatot nem találtunk tőle. Ezt kifogásolja Pitti Zoltán is egy friss elemzésben. A Corvinus Egyetem kutatója, Pécs, majd az APEH egykori vezetője úgy látja, csak a kormány által kiemelten kezelt beruházások projektgazdájaként jelenik meg az államtitkár, érdemi jövőkép a magyar lakosság negyedének otthont adó agglomerációs területről nincs.

Hatszeletes kör

Az Agglomerációs várostérségi tanulmányok című kötetben Laki Ildikó szociológus részletesen elemzi a fővárosi agglomerációs övezet hat szektorának fejlődését. Az északi szektorba 10 település tartozik, a legtöbb beköltözőt Dunakeszi fogadta be, ahol 1990 óta több mint 61 százalékkal nőtt a lakosság száma. Nem sokkal marad le Őrbottyán (57 százalék), a térségben egyedül Vác lélekszáma csökkent. A keleti szektor meghatározó városai Gödöllő és Veresegyház. Utóbbi lakossága 1990 óta majdnem megháromszorozódott. A délkeleti szektor fejlődésének kedvezett, hogy eredetileg itt alacsonyak voltak az ingatlanárak, Gyál, Gyömrő és Maglód lakosságszáma ezért dinamikusan, 15-35 százalékkal nőtt. A déli szektor már a rendszerváltás előtt is kedvelt terület volt. Szigetszentmiklóson majdnem 88 százalékos a lélekszám emelkedése, de Érd lakossága is csaknem 67 százalékkal nőtt. A nyugati szektorban találhatók az agglomeráció leginnovatívabb és a kiköltözés szempontjából legnépszerűbb települései – fogalmaz a szerző. Biatorbágy lakossága 1990 és 2016 között több mint 80 százalékkal gyarapodott, Budaörs több mint 43, Törökbálint 41 százalékkal. Az északnyugati szektor is folyamatos fejlődést mutat. Piliscsaba egyetemi várossá válása óta majdnem 58 százalékkal nőtt a lakossága Szentendre 33, Pomáz 34 százalékkal gyarapodott.

Agglomerációs érdekharc

Barcelona agglomerációjának várostérségi önkormányzatában az érintett települések polgármesterei és egyéb képviselői ülnek a katalán világváros vezetőjével az élen, a döntéshozatalt nagy munkaszervezet segíti. Fejlett intézményi struktúrájuk ellenére szeretnének továbbfejlődni. A magyar Városkutatás Kft. segítette őket annak meghatározásában, hogy mit érdemes eltanulni öt európai nagyváros gyakorlatából – mondta el a Népszavának a kutatóműhely munkatársa, Gerőházi Éva közgazdász.

– Barcelonáé az egyik legjobb várostérségi együttműködés az EU-ban. Miért van mégis hiányérzetük?
– A szervezet mostani formájában nyolc éve alakult meg, s azóta felmerült új területek bekapcsolásának igénye is. Kérdés, hogy miként lehet kapcsolatot építeni egy nagyobb várostérséggel, ugyanakkor meg kellene újítani az eredetileg bent lévő települések kötődését is. Jó példákat kerestünk a civil szervezetekkel, vállalkozásokkal való kapcsolattartásra, az agglomerációs területek fejlesztési terveinek jobb összehangolására is.

– Intézményi szinten is változtatni kellene?
– Inkább azt mondom, lehetne. Manchesternél a regionális tanács vezetőjét közvetlenül választják, és felette áll a 10 kisebb térség önkormányzatának, saját költségvetése és hivatala van, hamarosan önálló adókivetési joga is lesz. Stuttgartban a regionális tanácsot pártlistákról közvetlenül választják, ami demokratikus megoldás, de így is folytonos a települések harca, hogy kinek mennyi pénz jusson. Többnyire mindenki kap egy keveset, szétaprózódnak a források. Régen a Közép-magyarországi Fejlesztési Tanácsban nálunk is ez történt.

– Milyen feladatokat vesznek át a várostérségi szintű szervezetek az államtól vagy a településektől?
– Amíg önkéntesek, azokon a területeken működnek együtt, ahol ezzel mindenki nyer. A baj jellemzően akkor kezdődik, amikor valaki már veszíthet is. Ilyenkor általában az állam lép közbe: törvényt alkot, és kötelező feladatokat jelöl ki, amihez pénzt is ad. Manchesternél például a kormány a lakhatással, oktatással, kórházakkal kapcsolatos ügyek koordinációját már az agglomerációra bízta.

– A feladatátadás miatt az adóelosztás is változik?
– Van rá példa, hogy a szennyvíz, szemétszállítás beszedett díját a települések elutalják az agglomerációs szövetségi szintre. Az állami kompenzációk, árkiegészítések eleve ide érkeznek, máshol a települések hozzájárulást fizetnek a regionális szint hivatalainak működtetéséhez. A bevételek harmadik része a pályázatokon való közös indulásból jön össze. Az igazi előrelépés a saját, városkörnyéki szervezet adókivetési joga, de ez ritka.

– Az intézményes együttműködésből automatikusan következik egy közös identitástudat kialakulása?
– Nem feltétlenül. Manchester környékén nagyon régóta külön súlya van, hogy valaki a város tágabb térségében, Greater Manchesterben él vagy itt működik a cége. Máshol azonban az emberek a településhez kötődnek elsősorban, de hogy mondjuk a stuttgarti régióban élnek, az kevéssé fontos.

– Egyetért a polgármesterek kifogásával, hogy nálunk nincsenek fórumok az egyeztetésre? – Manapság valóban kevés ilyen lehetőség van. 2004 környékén volt egy kiugrás: akkor született újjá az agglomerációs fejlesztési tanács, a budapesti közlekedési szövetség, az agglomerációs rendezési terv, majd 2010 után ezeket eltörölték, jött a centralizáció.

– A nyári agglomerációs törvény, amiben csak fővárosi nagyberuházások szerepelnek, azt mutatja: a kormány tudja, hogy lépnie kellene, de valójában nem akar.
– Az utóbbi évek centralizációs folyamatában a kormánynak nem érdeke egy közbülső szint beiktatása, pedig olyan kérdésekben, mint a közszolgáltatások szervezés, vagy a területi tervezés, sok feladat lenne agglomerációs szinten is.

Témák
agglomeráció

Ha három gyereked van, és nő vagy, soha többé ebben az életben nem fizetsz adót

Publikálás dátuma
2018.10.02. 09:25

Fotó: Shutterstock
A "több pénz egyenlő több gyerek" szemlélet jegyében formálhatja tovább a kormány a családpolitikát, minderre persze hivatalosan az emberek kérik egy nemzeti konzultáció keretében.
Októberben újabb nemzeti konzultációt tart a kormány, amelynek témája a demográfiai helyzet lesz, írja a Magyar Időkre hivatkozva a portfolio.hu. A kormány ezúttal demográfiáról "beszélget" a társadalommal, ugyanis a konzultációval családpolitikai intézkedéseinek szeretne megágyazni. A terv szerint bővülhetnek a már érvényben lévő támogatások. A napilap kormányzati forrásra hivatkozva azt is írja, hogy a gyerekvállalás ösztönzése érdekében felvetődött, hogy a háromgyermekes nők életük végéig kapjanak személyijövedelemadó-mentességet. Hogy a "több pénz automatikusan több gyerek" elv mennyire hatékony, az kérdéses. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) konferenciáján Szikra Dorottya szociológus szerint elsősorban magas színvonalú, komplex szolgáltatások kellenének szinte minden területen, kezdve a megfelelő bölcsődei ellátás biztosításától. Úgy vélte, a több gyermek után járó CSOK-tól és családi adókedvezményektől azért nem lehet nagy sikert remélni, mert hazánkban nem a harmadik vagy negyedik, hanem már az első gyermek vállalása jelenti a valódi problémát. Vajda Róza, az MTA kutatója pedig azt hangsúlyozta: a társadalom és a politika felelőssége az anyaszerep elavult sztereotipizálásában is megmutatkozik. Szerinte a nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy azokban az országokban növekedik a születésszám, ahol az állam támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek összhangot teremtenek a munka és a magánélet között. Magyarországon azonban a nők többsége választásra kényszerül: vagy dolgozik vagy gyereket szül.
Szerző
Frissítve: 2018.10.02. 09:30

Passzívházak a bérlakáspiacon: luxusmegoldás spórolásra

Publikálás dátuma
2018.10.02. 09:00

Fotó: Vajda József / Népszava
Nyugaton bevett gyakorlat, hogy a lehető energiatakarékosabbá teszik a bérházakat, de nálunk ez a technológia drágasága miatt még ritka.
Sokak számára a passzívház egyet jelent a jómóddal: rendkívül drága ugyanis az a technológia, amellyel egy ingatlan fűtése, hűtése, szellőzése, melegvíz-ellátása környezetkímélővé, rezsiköltsége pedig minimálissá tehető. Éppen ezért keltett nagy meglepetést, hogy a főváros XIII. kerülete már évekkel ezelőtt úgy határozott: bérlakásépítési programjában a passzívházak is szerepet kapnak. 2014-ben el is készült az első ilyen épület, a közelmúltban pedig egy újabb passzívházat adtak át. Az új, 23 – jellemzően 40-50 négyzetméter alapterületű – bérlakásnak otthont adó Kartács utcai épület 961 millió forintba került. A lakások két kivételtől eltekintve a „minimális energiaigényű” A++ kategóriába tartoznak. Az ingatlan korszerűségét jelzi egyebek mellett az is, hogy a mennyezet- és padlófűtést, egyedi szellőzőberendezést alakítottak ki, a ház „működéséről” pedig épületautomatikai rendszer gondoskodik. De vajon hogyan egyeztethető össze a „luxustechnológia” az önkormányzati bérlakásokkal? – Nyugat-Európában, például Franciaországban vagy Olaszországban bevett gyakorlat, hogy leromlott állapotú önkormányzati bérházakat alakítanak át nagyon alacsony energiaigényűvé. Minél több szektorban visszafogják a károsanyag-kibocsátást, a rezsi minimálisra csökkentésével pedig a családokat is segítik. Mindezt felülről irányított, országos lakásprogram teszi egységessé – fogalmazott lapunk érdeklődésére Bajomi Anna lakhatási szakértő.  Noha szerinte a kerületi program a nyugat-európai gyakorlathoz viszonyítva nem szokatlan, itthon még nagyon kilóg a sorból. – A hazai bérlakás-állomány összességében rendkívül rossz állapotban van, az ingatlanok zöme felújításra szorul. Épp ezért visszás helyzetet teremthet, hogy míg az egyik kerületben penészes, dohos a bérlakások többsége, egy kicsit odébb már a legdrágább technológiát alkalmazzák – utalt Bajomi Anna arra, hogy Magyarországon nagyon hiányzik egy országos, felelős, korszerű és összehangolt bérlakás építési- és kezelési program. Addig is, amíg ez a hiányzik, a XIII. kerület folytatja a saját programját. Azt pedig Tóth József, kerületi polgármester az új passzívház átadásakor világossá tette: a lakásépítés nem áll le, és „az önkormányzat elkötelezett a korszerű és környezetbarát energetikai megoldások mellett.” Ezzel együtt az továbbra is kérdéses lehet: ma, amikor országszerte kevés a bérlakás és a meglévők jó része lerobbant, nem lenne-e célszerűbb több hagyományos bérházat építeni? – A kerületben készülő új lakások nagy többsége hagyományos technológiájú. Ugyanakkor a jövőre is gondolni kell: egy ma épülő társasház várhatóan legalább száz évig áll majd, mai tudásunk szerint viszont állíthatjuk, akkor már csak minimális vagy nulla károsanyag-kibocsátású ingatlanok épülnek – mondta Borszéki Gyula, a városrész alpolgármestere. A jelenről szólva pedig azt emelte ki: a passzívházak az alacsony rezsiköltséggel épp azokat segíti, akik életük első saját otthonáért spórolnak. Noha arról egyelőre nincs adat, hogy az új épületben mennyit spórolhatnak a lakók, az jelzésértékű: a kerületben elsőként, 2014-ben átadott passzívházban a lakások egész éves fűtési költsége annyi mint egy hagyományos lakásban nagyjából két téli hónapé. Mint azt az alpolgármestertől megtudtuk, az új passzívházban a legtöbb lakásban a bérleti díj 867 Ft/m²/hó+ÁFA. Van azonban négy úgynevezett fecskelakás is, amelyeknek 467 Ft/m2/hó+ÁFA a bérleti díjuk. Az új házba csak olyan lakók jelentkezhettek, akik már eddig is önkormányzati bérlakást béreltek: a „minőségi csere” elvén ők leadták korábbi otthonukat, amelybe új lakókat keresnek. A fecskeházi lakásokat maximum 8 évre igényelhették olyan 35 év alatti fiatal házasok, élettársak, akik közül az egyik nem töltötte be a 30. életévét, és vállalni tudják a havi minimum 40 ezer forintos lakáselőtakarékosság fizetését.

16 év, 599 új lakás

16 év, 599 új lakás A XIII. kerületi önkormányzat 2002 óta eddig 599 lakást épített 30 ezer négyzetméter lakófelületen. A városrész mindeddig összesen 10 milliárd forint költött erre a célra.

Szerző