Tényleg sokan voltak kíváncsiak Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija csütörtök esti vitájára. Az apropót az adta, hogy Gulyás Gergely miniszter a közelmúltban bejelentette: az EMIH lesz a tulajdonosa és a működtetője a Józsefvárosi pályaudvar helyén létrehozott – évek óta üresen álló – Sorsok Házának, amelynek megnyitását jövőre tervezik. A projektben a sokat bírált Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is közreműködik.
Már az is nagy siker, hogy létrejött – vezette fel a két rabbi fórumát a moderátor, Rangos Katalin újságíró. „A rabbinak le kell ülnie a rabbival beszélgetni” – indokolta jelenlétét Frölich Róbert. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az EMIH konfliktusa szerinte veszélyes ponthoz ért, azzal fenyeget, hogy a rivalizálás átcsap háborúba. Frölich főrabbi szeretné megakadályozni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Köves Slomó egyetértett vele abban, hogy a háborúskodás nem jó, különösen nem jó a testvérek között.
Köves Slomó hosszan beszélt arról, hogy a Sorsok Háza milyen impulzív élmények révén próbálja majd felkelteni a holokauszt iránt azt az össztársadalmi figyelmet, amit megérdemel. Ugyanakkor óvakodott attól – bár erre vonatkozóan konkrét kérdést is kapott –, hogy véleményt nyilvánítson Schmidt Máriáról.
Frölich Róbert hangsúlyozta, hogy az általánosságokon túl fontos lenne megismerni a kiállítás pontos forgatókönyvét. A Schmidt Máriával szembeni ellenérzése a „Terror Házán alapul”. Heisler András, a Mazsihisz elnöke szófordulatát idézve a főrabbi úgy ítélte meg, Schmidt személye „nem garancia arra, hogy a Sorsok Háza történelmileg hiteles lesz.
A Bálint Házban máskülönben 2014 elején tartottak már vitafórumot a Sorsok Házáról, két történész, Gerő András és Karsai László részvételével. Gerő akkor úgy vélte, hogy a Mazsihisz részéről jogos a Szabadság téri német megszállási emlékmű vagy a Szakály Sándor elleni tiltakozás (amit az váltott ki, hogy „idegenrendészeti eljárásként” értékelte a Kamenyec-Podolszkijba történő, tömegmészárlásba torkolló deportálást), ám a Sorsok Házával kapcsolatos aggályok indokolatlanok, legalábbis túlzottak. Karsai ellenben tartotta magát ahhoz: az „áldozatok emlékének arculcsapása”, hogy Schmidt Máriára bízták a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozását.
Azzal, hogy a kormány az EMIH tulajdonába adta a Sorsok Házát, az ügy még távolról sincs lezárva. A Schmidt Mária által képviselt felfogás a jeruzsálemi Jad Vasem intézet szerint is elfogadhatatlan. A nemzetközi hírű Randolph L. Braham professzor a Horthy-rezsim rehabilitálására irányuló hosszú távú terv részének minősítette a Sorsok Házát, Köves Slomóra utalva pedig azt kifogásolta: még rabbi is akad, aki ráüti a tervre a „kóserség” pecsétjét.
Nem maradt csendben a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum sem. Az intézmény honlapján megjelent közleményt a b1.blog szemlézte: a washingtoni múzeum arra szólította fel a magyar kormányt, hogy teljesítse kötelezettségét, amit a Sorsok Háza ügyében vállalt. A miniszterelnök biztosítékot adott ugyanis arra, hogy leveszi a napirendről a „történelmileg teljesen elhibázottnak minősülő” elképzelést. Orbán Viktor azt az ígéretét sem teljesítette, hogy az egész programot kiveszi Schmidt Mária kezéből.
Kérdés, hogy az újabb tiltakozások mennyiben befolyásolják a kormány magatartását. A fideszes kormány korábban – amikor még Lázár János vezette a Miniszterelnökséget – azt az álláspontot képviselte, hogy a Sorsok Házát addig nem nyitják meg, amíg annak tartalmáról nem sikerül konszenzusra jutni a zsidó szervezetekkel. Mintha most a miniszterelnök visszalépett volna ebbe az irányba. A Demokratikus Koalíció kérdésére Orbán Viktor a minap a parlamentben közölte: ha nincs béke a Sorsok Háza körül, akkor „semmi sem hajt bennünket, kivárhatjuk, amíg ezek a viták nyugvópontra jutnak”.
