Fáklyás felvonulással tiltakoztak a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) tervezett átalakításával járó állami férőhelyek megszüntetése ellen kedd este a fővárosban. A „Nem adjuk a jövőnket!” címet viselő megmozdulást az LMP ifjúsági szervezete, a Lehet más a jövő hirdette meg, szerintük ugyanis az államilag finanszírozott egyetemi férőhelyek megszüntetésével a kormány a továbbtanulás lehetőségét veszi el a jövő generációjától.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a demonstrációra reagálva közleményben jelezte: az állami helyek nem vesznek el, csak átalakulnak. Miután a BCE-t jövőre egy állami alapítású közhasznú alapítvány fogja fenntartani a minisztérium helyett, 2020-ban már nem hirdet állami férőhelyeket az intézmény. Egy új, ingyenes képzési forma – a Corvinus-ösztöndíj – bevezetésével azonban biztosítanak majd a jelenlegi államilag finanszírozott helyekével megegyező számú, több ezer térítésmentes képzési helyet.
Arról viszont a tárca nem tett említést, hogy a fizetős és ingyenes helyek aránya miként változik – nem véletlenül. Jelenleg mintegy 60 százalék az ösztöndíjas és 40 százalék az önköltséges hallgatók aránya, ám a cél az, hogy lassan megforduljon ez az arány. Pavlik Lívia, az egyetem kancellárja egy múlt heti dolgozói értekezleten közölte a Corvinus vezetésének terveit, melyek szerint 2030-ra szeretnék elérni, hogy a fizetős hallgatók aránya érje el a 60 százalékot, és azok legyenek kevesebben, akik ingyenesen tanulnak.
Szakértők szerint ez a tandíjak emelkedésével, a hallgatói létszám csökkenésével járhat, különösen annak fényében, hogy a kormány nem állna meg a Corvinusnál: a napokban Palkovics László ismertette a további terveket, melyek szerint a „Corvinus-modellt” az egész felsőoktatásra kiterjesztenék. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyetemet egy közhasznú alapítvány működtetne. A hvg.hu információi szerint az is elképzelhető, hogy kft. vagy egy zrt. működtesse az egyetemeket. A lényeg, hogy az intézményeknek saját működési szervezetük legyen, a közvetlen állami fenntartás megszűnjön.
Mindez oda vezethet, hogy még a jelenleginél is nagyobb mértékben szabhatja meg a kormány, milyen képzések indulhatnak, az ő megítélésük szerint milyen végzettségű diplomásokra van szükség. Ha az állam fenntartó helyett megrendelőként van jelen, egyszerűbb kivitelezni, hogy csak azokért a képzésekért fizessen, amelyekről úgy gondolják, szükségesek. A kabinet által „feleslegesnek” gondolt szakok és tudományágak – például a bölcsészképzés – pedig még inkább háttérbe szorulhatnak.
